Iskola

Tankönyvkritika három részben - 1.

Mi történt a képen látható kisfiúval? Mesélj! Rendben, akkor mesélünk! I.

Nemrégiben a facebookon nagy port kavart az alábbi kép az OFI másodikosoknak szóló újgenerációs olvasókönyvéből. Az olvasók többsége rémisztőnek tartotta ez a képet és rossz sugallatúnak. Persze volt olyan is, aki szerint a büntetés ilyen formája elfogadott. De olyan is, aki szerint ez a kép egy jó alkalom arra, hogy beszélgessenek a gyerekekkel egy tabutémáról.

 

 

Két facebook bejegyzés a képről

„Sokáig nézegettem, mi lehet az ott középen az asztalon, de akárhogy is, az egy eltört bonbonnier. Olyan szépen lehetne bemutatni, hogy - amennyiben a gyerek szándékosan vagy súlyos gondatlanságból törte össze - mondjuk meg kell ragasztania büntetésből, vagy a zsebpénzéből venni egy másikat. (Mert ha véletlenül, akkor ugye nincs bűnös, nincs büntetés sem). A sarokban állástól az eltört tárgy még nem lesz ép, a "világ rendje" nem áll helyre, tehát teljesen felesleges büntetési forma. Szóval erkölcstan órán azért lehetne éppen miről tanítani.”

„Kedves Hozzászólók! Ezen a képen egy elég gyakori/elfogadott - fegyelmezési módszer jelenik meg. A szülők, nagyszülők részéről ez "belefér" a gyereknevelésbe - mint ahogy egy pofon, egy fenékre verés, egy átkozódás, vulgáris és agresszív beszéd is a gyerek felé. Azt tapasztalom a tanítás során - mikor a verssel ismerkedünk -, hogy sok kisgyerek átél, átélt már hasonlót. Sőt verést, verbális bántalmazást, szülői durvaságot, agressziót, abúzust is. S nem beszélnek róla; mert a szülők megtiltják, mert nem mernek; vagy mert - és ez a legnagyobb baj - nem ismerik fel, hogy őket bántalmazták. Esetleg csak a rossz érzés az, ami felhívja a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben a kis életükben. Szóval ez a vers - és hozzá kapcsolódóan a kép is - ragyogó lehetőség a beszélgetésre, annak felismerésére, hogy az a helyzet, amit átélnek, egyáltalán nem jó, nem elfogadható. S innen kezdődik a pedagógus nagy-nagy felelőssége a továbblépésben...”

Megkérdeztünk néhány pedagógiai szakembert, hogy nézze meg az olvasókönyvet és mondja el a véleményét. Ők vették a fáradságot és megnézték az olvasókönyvet, a munkafüzetet és a hozzátartozó tanári segédletet is.

A tankönyv vizuális üzenete

Nézzük meg tüzetesebben is a gyereket sarokba állító képet. Egy sajátos lakásbelsőt látunk „érdekes” képekkel a falon, ahol jól láthatóan apuka ingben és nadrágban, de zoknival áll nekünk háttal és nézi a sarokba állított gyereket, miközben anyuka teljes megvilágításban (amire a művészettörténész vizuális szakértő felhívta a figyelmet), somolyogva néz. A gyerek bűne is látható, összetörte a cukorkás tányért, amit ott láthatunk középen az asztalon.

Raffay Endre művészettörténész véleménye a képről

A kép igazi középpontjában a nő van, akit a kompozíciós helyzetén túl, a fotelben ülő (trónoló) pozíciója és a rendkívül hangsúlyos megvilágítása (az olvasólámpa mandorlaszerű fényébe fogja) hangsúlyozza. A férfi ezzel szemben kissé oldalt áll, és háttal a nézőnek, ami egyfajta kiszolgáltatottságot érzékeltet. Cipő nélkül áll, ami egyfajta tiszteletnek is a jele. (a férfi vélhetően most ért haza, cipőjét levette, de átöltözni még nem volt ideje, s rögtön a büntetés-végrehajtás szolgálatába állt.) Ez a kompozíció és ezek a jellemzők a férfi alárendelt helyzetét és szerepét mutatja az eseményben. A büntetés oka vagy a csínytevés eredménye a nő előtt az asztalon egy kerekded összetört cukorkás tartó, szétszórt cukrokkal. A tartó formája kerekded- nőies, vélhetően az anyaga (porcelán) is az. Feltételezhetően a kár inkább a nőt érinti. A nő említett kompozíciós helyzete és jellemzői azt közvetítik, hogy a büntetés ötlete is tőle származik, amelynek az apa általi végrehajtását megelégedetten (Jusztíciaként trónolva) konstatálja. A tiszteletteljes és alárendelt helyzetben ábrázolt férfi – köszönve feltételezhetően váratlan hazaérkezésének – csupán végrehajtó. A kép azt a hagyományos közhelyet sugallja, hogy az otthonnak a nő az ura.

A médiaszakértő szerint is az anya a főszereplő a képen, de a szituációt némileg máshogy fejti fel, mint a művészettörténész. Ő azt emeli ki, hogy a kép csak látszólag neutrális, valójában azt az üzenetet közvetíti, hogy amit látunk, az rendben van. Pedig a sarokba küldés bántalmazás és törvénybe ütköző cselekedet.

Hartai László médiaszakértő véleménye

Noha a kép elavult vizuális formanyelvvel dolgozik, aminek kétségkívül erős a hagyománya a tankönyv-illusztrációkban, azt kifejezetten hatékonyan használja. Vizuálisan szinte „verbalizálja” a helyzetet, az ok-okozati viszonyok egyértelműek. (A mohó/falánk gyerek a tiltás ellenére se várta meg, míg megkapja a szaloncukrot, piszkálta a tálat, ami leesett és eltört. A büntetés formája is egyértelmű (a sarokba állítás, de még a kezeket is össze kell hátul kulcsolni), és jól látható a szülői egyetértés is az ügyben. Míg a versikében a felnőtteknek nincs személyisége, itt a gyerek van ettől lényegében megfosztva (a lehorgasztott fej és a hátul összekulcsolt kezek a beletörődést mutatják, mást - például a dacot, a sértettséget, a félelmet, a kiszolgáltatottságot stb. nem lehet a képről leolvasni), az anyának van egyedül arca. Így aztán az anya lesz a főszereplő, aki egyetért az éppen elhangzó dörgedelemmel, a helyzet feszültségét ellensúlyozóan nyugodt (tán mert éppen ő kezdeményezte ezt a büntetést).  A kép látszólag nem foglal állást abban, hogy a tett és a büntetés harmonizál-e. Hogy rendben van-e az, amit látunk vagy sem ebben a rendes, jólétet sugalmazó szobában, ahol az apuka levette a cipőjét, öntözött, szép a virág, igényes az öltözet, az anyuka bőrfotelben ül, sok a könyv és képek vannak a falon. Ahol a felnőttek nem tűrik az ilyesmit - teljes egyetértésben. Ám azzal, hogy az egyetlen diszharmonikus elem az összetört vörös cserép a kék terítőn a mélykék cukorkákkal, de szigorúan a kép középtengelyébe komponálva (ami értelmezi a helyzetet), miközben minden egyéb vizuális eszköz a harmónia megteremtését szolgálja -, a kép hatékonyan "érvel" amellett, hogy amit látunk, az rendben van! Úgy ám, a srác rossz fát tett a tűzre, megérdemli a büntit. Fizikai erőszak - látszólag - nincs, ám latensen nagyon is jelen van. Mert a képen látható helyzet ki sem alakulhatott volna, ha a gyerek - ahogy a valóságban, ahol a szülők nem terrorizálják a gyerekeket, vagyis nem félemlítik meg -, nem állt volna be a sarokba, nem fogadta volna el ezt a büntetést. Mutasson bárki egy nem megfélemlített gyereket, aki a csendes és határozott szülői felszólításra beáll a sarokba. Vagyis – ahogy mint majd látjuk, a vers, úgy a kép is hazudik a maga módján. Miért áll az a gyerek a sarokban? Mert eltörte a tálat? Nem. Azért mert odakényszerítették. A kép nem azt mutatja meg, hogy ezt a kisfiút hogyan kényszerítik a sarokba, hanem azt, hogy teljesen rendben van, ahogyan ott áll. (Hacsak az apa nem üvölt vele a képen háttal állva torkaszakadtából éppen, de akkor egészen más pozícióból kellett volna ábrázolni a helyzetet, hogy láthatóvá váljék az apai terror, és akkor anyuka sem ülhetne ilyen nyugodtan a fotelben, vagyis ez esetben is hazudik a kép, mert hamis helyen "áll a kamera".)

Az olvasókönyv felvállaltan meghökkentő nyitóképekkel operál (valljuk be, ez itt most tényleg sikerült!), ahogy ezt a tanítói kézikönyvben olvashatjuk: „az olvasmányokhoz kapcsolódó feladatok zömében olyan nyitóképek szerepelnek, amelyek alkalmasak arra, hogy kommunikációra, személyes véleményük, élményeik megfogalmazására késztessék a diákokat. az olvasástechnikai órák nyitóképei általában szokatlan helyzeteket mutatnak be. Segítségükkel a gyerekek beszédkészségük mellett a kreativitásukat is fejleszthetik, a fantáziájukat kiélhetik.”

Fontos lenne tudni, hogy a vizuális információ másképpen hat, mint a szöveges. A kép esetében nagyon erős beégetése történik egy nem igazán elfogadott szituációnak a gyermeki agyakba, ráadásul képi reflexió nélkül. Pedagógus legyen a talpán, aki ezt jól tudja kezelni. Ráadásul a többi fejezetrészben található képek is furcsa családmodellt sugallnak.

A sarokba állított kisgyerek kép a Gyermekvilág témakörben szerepel. Maga a Gyermekvilág rész a következő részekből áll: Ottó, Emma (tradicionális család), Andris beszélget az állatokkal, Kisbence titka, Már iskolás vagyok, Óramese, Saroklakó, Jó leszek, Ha én felnőtt volnék, Dühös vagyok.

A Gyermekvilág a következő felütéssel kezdődik:

A szigorú apa és a lázadó gyerek sajátosan rímel az ominózus sarokba állító képpel. Az Ottó és Emma című részben a hasonló című versből megtudjuk, hogy anya főz és apa szerel. Íme, a vershez tartozó feladat:

 

A következő kép és a hozzátartozó feladatok is árulkodók.

Azt sugallja a kép és a feladat is, hogy a felnőttek világa (is?) vidám és csintalan. Elsőre pozitív a benyomás, de hoppá, milyen érdekes, csak nőket, anyákat és nagymamákat látunk a képen a gyerekekkel. Tovább erősödik tehát az a kép, hogy van a szigorú férfivilág és a rendetlen gyerekvilág és közötte valami meghatározatlan, amorf női világ, amely összeköti a kettőt. Figyeljük meg, hogy eddig nem láttunk valódi szoros és szerető apa-gyerek kapcsolatot!

A Jó leszek részben még inkább megerősödik, hogy a felnőtt világ jó és helyes, a gyereké meg vásott, égedelem, stb. Ha megnézzük az alábbi képet, azt is láthatjuk, hogy mintha csak a fiúk lennének rosszak (aktívak), a lányok rendesen (engedelmesen, besimulóan) viselkednek. Ez még jobban megerősíti a tradicionális, patriarchális családképet. Ráadásul nem lehet elmenni amellett sem,– ahogy a vizuális szakértő is felhívta rá a figyelmet -, hogy, az illusztrációk sem mindig megfelelőek. A gyerekek arca az alábbi képen meglehetősen jellegtelen és elnagyolt.

Például ha Janikovszky Éva Pöszkéjét meglátjuk a könyvben, hát nem tudjuk, hogy kinek mi jut eszébe, de biztos nem az, hogy milyen helyes kislány. Pedig annak idején Réber László ezt milyen jól megoldotta.

A második részben az olvasókönyv Gyermekvilág fejezetének pedagógiai tartalmát elemezzük, a harmadik részben pedig a tananyagrészt lezáró A saroklakó című verset.

 


A cikk létrejöttében nagy segítséget jelentettek Németh Szilvia, Peer Krisztina, Szekszárdi Júlia, Zágon Mária, Hartai László és Raffay Endre megvilágító erejű szakmai megjegyzései

 

 

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás