Iskola

Mitől alternatív egy pedagógiai módszer?

Sokan sokfélét képzelünk alternatívnak a pedagógiai módszerek közül, és számtalan lehetőséget gondolunk alternatívának az oktatásban, nevelésben. De mit is jelent valójában az alternatív pedagógia az óvodákban és az iskolákban? Illetve mitől nevezhető egy-egy intézmény alternatívnak?

 

 

Magyarországon négy ága van jelen az alternatív oktatásnak – sorolja Dobos Orsolyaa tanárnő.

1. a reformpedagógiai iskolák

Ezek azok a – zömmel a 20. század elején létrejövő – pedagógiai elméletek, amelyekhez egyedi módszertan is kapcsolódik. Ezek aztán iskolamodellekké váltak, vagyis az iskoláik működésének egészét átszövi az eszmeiségükre alapozó módszertanuk. Ilyen például a Waldorf-iskola, amely a legelterjedtebb reformpedagógiai iskolatípus Magyarországon.

2. a modern, alternatív iskolák

Ezek az iskolák általában a rendszerváltás után alakultak ki Magyarországon. Bennük az alapítók nem vettek át teljes egészében egyetlen reformpedagógiai módszertant sem, hanem a saját pedagógiai elképzelésükből kiindulva, az egyes reformmódszerekből egyet-egyet beépítettek a sajátjukba. Így sajátos arculatú iskolákat indítottak, amelyek folyamatosan alakulnak is tovább.

3. módszerbeli alternatívák

Ezek egy-egy tantárgyra, a tanítás egy szeletére, vagy a tanítás metódusára vonatkozóan kínálnak alternatívát, de az iskola teljes működésében nincs változás. Sokan vitatják, hogy ezek alkotnak-e külön csoportot amiatt, hogy nem átfogóak. Ilyen például a Zsolnai-módszer, vagy a most nagyon népszerű KIP (Komplex Instrukciós Program), amelyek alkalmasak arra, hogy a helyi, hagyományos iskolai rendszerbe is átvegyék őket.

4. magántanulókat fogadó tanulócsoportok

Ezek státusz szempontjából nem iskolák, de pedagógiájuk szerint azok, hiszen a gyerekek ott tanulnak egész nap.

Miért gondolkozunk egyre korábban és egyre többen az alternatív megoldásokban, amikor gyerekeink intézményekbe kerülnek?

Miben lehet több, vagy más egy alternatív pedagógia, mint a hagyományos, abban, amit a gyerekeknek adhat?

Ez azért relatív dolog. Valóban egyre többet beszélünk az iskolaválasztásról, az alternatívákról és a kereslet is egyre nagyobb irántuk. A szülőknek – szerintem – az a legfontosabb, hogy biztonságban tudják a gyerekeiket. A másik nagyon fontos szempont számukra, hogy partneri viszonyban legyenek az iskolával: hogy elmondhassák az igényeiket és arra az iskola érdemben reagáljon. Nem szeretik, ha úgy érzik, ki vannak zárva az iskolai életből, az ott folyó nevelési munkából.

Vannak-e, és ha igen, milyen lehetőségei vannak egy pedagógusnak, ha meg szeretné ismerni és be akarja építeni a hagyományos módon működő iskolájába az alternatív irányzatok módszereit?

Nagyon-nagyon sok képzés áll a rendelkezésükre a pedagógusoknak ebben a témában. Ami a legfontosabb és újdonság, hogy főiskolákon, egyetemeken – például az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán – elindultak alternatív pedagógus szakvizsgára felkészítő képzések. Az Apor most indult képzése például azért különleges, mert ott több alternatív pedagógiai módszert lehet egyszerre tanulni.

Az alternatív iskolák valóban személyesebb, a személyiséget inkább tiszteletben tartó, lassabb, türelmesebben haladó alternatívát jelentenek? És beválnak?

Én inkább a gyerekközpontúságot emelném ki, amely általánosan jellemző az alternatív iskolákra, amelyek vagy az adott gyerek személyiségére, vagy a gyerekek életkori adottságaira helyezik a hangsúlyt.

Hogy beválnak-e? Bár az alternatív iskolákban ugyanolyan sokfélék a gyerekek, mint a hagyományos iskolákban, de az alternatív iskolák legtöbbje már 20-30 éve működik Magyarországon is. És jól működnek, a kitűzött céljaikat sikerül teljesíteniük. Tehát valóban alternatívát jelentenek.

 

A cikk teljes terjedelmében a felelosszulokiskolaja.hu-n olvasható.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás