Nem mindegy, hogy ki tanít!
2022-ben Raj Chetty, indiai-amerikai közgazdász, a Harvard közgazdasági professzora, nyerte el a Rajk Szakkollégium Neumann-díját. Chetty kutatási fókuszában az egyenlőtlenségek állnak, de sok más releváns kérdéssel is foglalkozik. A kutató idén tavasszal Budapestre látogatott, ahol a díjátadó előadást követően egy blokkszemináriumot tartott érdeklődő szakkollégistának. Jelen cikket a felkészülés és a kurzus élményei inspirálták, a szerzők szakkollégisták: Lukács Kincső és Pásztó Luca.
Néhány éve, két összefüggő tanulmányban Chetty azt vizsgálta társaival, hogy mennyire jó mérőszám a tanári hozzáadott érték mutató a tanári minőség megragadására, illetve, hogy milyen hatása van a tanári minőségnek a diákok jövőjére hosszú távon. Úgy gondoljuk, eredményei relevánsak lehetnek Magyarországon is.
A tanári hozzáadott érték (HÉ) mérőszám azt mutatja meg, hogy az adott tanár mennyivel javította a diákjai eredményeit az előző évekhez képest. Chetty-ék egy nagy adatbázison dolgozva bemutatták1, hogy a pedagógusok szerepe nagyon jelentős: a nagyobb hozzáadott értékű tanár által tanított diákok nagyobb valószínűséggel jutnak be felsőoktatásba, jobb egyetemekre járnak, jobb környékeken élnek, hamarabb kezdenek nyugdíjmegtakarításba, és kisebb köztük a tinédzserterhesség kockázata. Továbbá, a jobb tanárok diákjai fizetés szempontjából is sikeresebbek.
Novemberben megjelent egy Chetty-ék kutatásához hasonló magyar tanulmány, melyben egy új, hazai adatbázisra építve tanári HÉ-t számítanak2, majd a tanár-diák mintázatok alapján azt vizsgálják, hogy a jobb családi hátterű diákoknak minőségibb tanárok jutnak-e. Egyrészt azt kapták, hogy a jobb tanárok itthon is érdemi mértékben tudják javítani a tanulók tesztpontszámait. Másrészt meglepő eredménynek tűnhet, hogy a férfi tanárok eredményessége mind a matematika mind a magyar tantárgyaknál elmarad a nőkétől, illetve, hogy a matematikatanárok között a fiatalabbak (40 év alattiak) kevésbé eredményesek, mint az idősebbek. Ez rímel egy korábbi TALIS kutatás eredményével, ahol kimutatták, hogy Magyarországon az idősebb pedagógusok korszerűbb módszereket használnak, mint a fiatalok. A pálya kevéssé vonzó a fiatalok és férfiak számára, így érthető, hogy a 40+-os női pedagógusok azok, ahol érvényesülhetett valamilyen verseny, ami hatott a minőségre is.
Jelenleg igencsak forró téma a közoktatás helyzete Magyarországon. Az elmúlt időszakban több demonstráció is zajlott a pedagógusokért, köztük nagy port kavaró diáktüntetések. A tüntetők a bérek emelése mellett megbecsültséget, a sztrájkjog visszaállítását, nagyobb autonómiát és kisebb terhelést követelnek a pedagógusoknak, illetve érdemi párbeszédet, esélyegyenlőséget, és modernizációt szeretnének a közoktatásba. A tüntetések ellenére júliusban elfogadták a státusztörvényt, amire reagálva körülbelül 2500 pedagógus hagyta el a pályát, súlyosbítva a jelenleg is rekordszámú elvándorlást. Az új törvény még a tanárbérek emelésére fordítandó EU-s források megérkezését is gátolhatja, ugyanis szembemegy az Európai Bizottság által kidolgozott feltételrendszerrel. A státusztörvény mellett egy új pedagógusértékelési és teljesítménybérezési rendszer is kilátásban van, amely szintén nem aratott sikert a pedagógusok körében.
Mérhető-e a pedagógusi teljesítmény?
A hazai gyakorlatnak jelenleg nem része a tanári hozzáadott érték mérés, viszont az éves kompetenciamérés eredményeit felhasználják az intézmények szintjén a pedagógiai hozzáadott érték mérésre, illetve azt is vizsgálják, hogy mennyire képesek az iskolák a tanulók családi háttéréből fakadó hátrányait kompenzálni. Tanári HÉ helyett másképp értékelik a magyar pedagógusokat.
Az elmúlt évtizedben a 2011-es köznevelési törvényben lefektetett pedagógus életpályamodell volt a tanárok szakmai előmenetelének és bérezésének alapja. Polónyi István tanulmányában 3 szempontból vizsgálja az életpályamodell hatását: a pedagógusbérek, a pedagóguspályára felvételizők eredményeinek, illetve pedagógusgárda korösszetételének elemzésével. Konklúziója, hogy az életpályamodell egyikben sem hozott érdemi javulást, így a pedagógus életpályamodell kudarcos próbálkozás volt a pedagógusfoglalkoztatás megújítására. Az életpályamodell a tanárok körében sem közkedvelt rendszer, leginkább a túlzóan sok adminisztrációra és az alacsony bérezésre panaszkodnak. Egy friss kutatás pedig azt mutatta, hogy nincs erős összefüggés a pedagógusi munka mennyisége és minősége, valamint a javadalmazás között. Így ahogy többen fogalmaztak, a pedagógus életpályamodell megbukott.
A teljesítményértékelés célravezető lehet, de nem mindegy, hogy hogyan csináljuk
Januárban jelent meg a Belügyminisztérium tervezete egy új pedagógusértékelési rendszerről, ami egyből nagy port kavart. Teljesítménybérezést szeretnének bevezetni, tehát az eredményesebb pedagógusok jobban keresnének, mint a rosszabbul teljesítők. A teljesítménybérezés kérdése az oktatásban sok közgazdászt és oktatáskutatót foglalkoztat, igen ellentmondásos véleményeket hallani. Az OECD például azt találta, hogy bár általános ítélet nem hozható, azokban az országokban, ahol a tanárok fizetése viszonylag alacsony (az egy főre jutó GDP kevesebb mint 15%-a), a tanulók teljesítménye általában jobb, ha teljesítményalapú fizetési rendszereket alkalmaznak. Mivel Magyarország ebbe a kategóriába esik, érdemes lehet megfontolni a teljesítménybérezést. Kiemelik viszont annak fontosságát, hogy tanári teljesítmény mérésének megbízhatónak kell lennie, és a tanároknak igazságosnak és pontosnak kell tartaniuk azt. Ezek egyelőre nem állnak fenn az új rendszer kapcsán.
Most az új teljesítményértékelési rendszer tekintetében tesztüzem zajlik 30-40 iskolában. A tesztelt pedagógusok szerint szó sincs egyéni fejlesztési tervekről és a szakmai munka színvonalát javító feladatokról, csupán három olyan plusz feladatot kell vállalniuk, ami egyébként nem tartozik az alapfeladataik közé. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, illetve sok pedagógus és polgár is tiltakozik. A rendszer kritikusai szerint jelen formájában
teljesen alkalmatlan lesz arra, hogy valós visszajelzést adjon és fejlődési útvonalat határozzon meg
, helyette sokkal inkább az adminisztratív, "kivitelezhetetlen, értelmetlen, elvégezhetetlen" extra feladatokról szól. Radó Péter oktatáskutató szerint az új rendszer a lojalitás jutalmazásával látszateredményeket produkáló katonává nevelné a pedagógusokat, és még egy megfélemlítési eszközt adna azoknak az igazgatóknak, akik eddig is politikai helyartókként viselkedtek.
A szakértők és a közvélemény nagy része szerint súlyos strukturális válságban van a magyar közoktatási rendszer. Amíg nem rendezik a pedagógusok helyzetét és nem tudnak megfelelő mennyiségben tehetséges fiatalokat vonzani a pályára, az új teljesítménymérő rendszer csak tovább fogja mélyíteni a szakadékokat.
[1] Chetty-ék eredménye szerint - a +1 és a 0 hozzáadott értékű tanárokat összehasonlítva - azok a diákok, akiket egy iskolaévben jobb tanár tanított, évi kb. 350 dollárral keresnek többet, mint az átlagos tanár tanított diákok. Ez - 35 éves életpályával, 3%-os diszkontrátával és a ma kb. aktuális 340 Ft-os dollár árfolyammal továbbszámolva - az egész életpályájuk során kb. 2,7 millió Ft-tal nagyobb keresetet jelent.
[2] Chettyékhez hasonlóan egy fix-hatás modellel vizsgálják a tanári hozzáadott értéket, amelyben kontrollálnak az egyéni jellemzőkre és a tanulók korhoszára
