A 10 leggyakoribb tévhit a Waldorf–iskolákkal kapcsolatban

Amikor a szokványostól eltérő módon működő iskolák kerülnek szóba, nem könnyíti meg a döntésünket a környezetünkben hallott pletykaszintű, előzetes információgyűjtést nélkülöző közvélekedés. Lássunk erre néhány példát!

1. Csak elvarázsolt, rojtos tarisznyás, “bio” szülők járatják Waldorfba a gyerekeiket

Amikor az emberek maguk elé képzelnek egy ilyen iskolai közösséget, már látják maguk előtt a kézzel kötött elnyúlt pulóverben és emberszandálban, időmértékes verselés ütemében flangáló, festőművész vagy költő apukákat és batikolt asztalterítőbe csavart anyukákat, ahogy az erdőben szedett bio-vörösáfonyából készült lekvárt kavargatják, amit később a kizárólag bioételekkel táplált gyermekük fűrészporízű kenyerére kennek uzsonnára.

A valóság

A mi szülői közösségünkről megállapítható, hogy egy teljesen vegyes, de egységesen normális és pozitív hozzáállású csapat. Van alkalmazott és vállalkozó, üzleti életben és közalkalmazottként ténykedő, szakmunkás és diplomás, ipari és humán környezetben dolgozó, mérnök és más műszaki szakember, kozmetikus, informatikus, jogász, marketinges, köztisztviselő és pszichológus. A megjelenésünkben semmi közös nincs, egyszerűen csak hasonlóan látjuk az iskoláztatás kérdését.

Még egy megfigyelésem van: ha valami probléma vagy tennivaló felmerül, nem arról beszélgetünk, hogy miért nem lehet megoldani, hanem arról, hogy miként lehet.

Az egészséges étkezést valóban fontosnak tartjuk az iskolában, de nincs semmi szélsőség. Mindenki maga ken egy szendvicset a fiának-lányának, amit osztálytársaival közösen tízóraiznak meg, ahelyett, hogy a reggeli rohanásban venne neki egy papírzacskónyi műanyag pogácsát az utolsó útba eső aluljáróban. Megbeszéltük, hogy nem teszünk mellé csokoládét és cukorkát, hanem három-négy havonta minden család sorra kerül egy hétre, és bevisz reggelente egy zacskó gyümölcsöt (ez így volt a körzetes oviban is egyébként).

2. Minden szabadidejükben kommunában dolgoznak a szülők az iskolában

Köztudott, hogy a Waldorf-iskolákban a szülői szerepvállalás fontosabb mint máshol. Sokan tartanak tőle, hogy minden szabadidejüket az iskolában fogják tölteni. Ráadásul olyan emberekkel, akiket nem maguk választottak barátaiknak szimpátia alapon, hanem a gyermek osztálytársainak szülei. Aztán még úgy is kell tenni, mint aki örül a lehetőségnek.

A valóság

A Waldorf-iskola több okból vonja be a szülőket szorosabban az iskola életébe. A gyermekek érzik, hogy fontos nekünk az iskoláztatásuk. Látják, hogy kitalálunk valami szépítést-javítást, és meg is valósítjuk. Ezzel példát mutatunk. Korlátozott források állnak rendelkezésre a környezet barátságossá tételéhez, ezért jól jönnek a munkáskezek. (Megjegyzem: egyre több más általános iskolában is számítanak a szülőkre a felújításoknál.) Mellékhatásként a szülői csapat megismerkedik, összekovácsolódik és könnyebben számíthat egymásra a mindennapokban.

A felújítás tényleg nagy munka, de semmi sem volt kötelező. Mindenki önkéntes alapon, képessége, ideje és preferenciája alapján szállt be. Volt egy kemény mag, akik kivitelezési szakértelemmel, szerszámmal, rengeteg energiával és lelkesedéssel jártak elöl. Voltak olyanok is, akik ugyan nem értettek hozzá, de szívesen csatlakoztak rendszeresen. Ők megtanultak glettelni, padlót burkolni, fát megmunkálni. És egy olyan része is volt a csapatnak, akik műszaki és barkács-antitalentumok, mint én is. Ezek a szülők alkalmanként, amikor idejük engedte, elmentek és hasznossá tették magukat valamilyen szakértelmet nem igénylő pakolásban, takarításban, cipelésben, bontásban, mázolásban. Esetleg délben befutottak egy nagy fazék étellel vagy egy tál süteménnyel. A nagyon speciális szakmunkákat pedig természetesen külső szakemberek végezték.

Az év során ugyanígy mindenki saját vállalás alapján vesz részt abban, ami neki testhezálló: segítség papírsárkány készítésben, kalácssütés ünnepre, faliújság felfúrása, fotózás egy-egy családos eseményen, meseerdő készítése vagy épp felszámolása. Arra is láttunk már többször példát, hogy a tanítónő lemondott valamilyen elképzeléséről, mert nem volt rá vállalkozó.

3. A problémás gyerekeket íratják be a Waldorf-iskolába

Nem tudni, miből táplálkozik ez a vélekedés, de lépten-nyomon találkozni vele. Talán abból, hogy ha valamit nem ismerünk, akkor arról hajlamosak vagyunk nem a legjobbat feltételezni.

A valóság

A “mi osztályunkban” egyáltalán nincsenek afféle problémás gyerekek, teljesen normális, aranyos mindegyik. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének teljesen eltérő személyiségek. Az egyik visszahúzódó és csendes, a másik bátor, eleven és hangos. Valamelyikük már az oviban többjegyű számokat szorzott össze, míg van, aki most ismerkedik a számokkal. Az igaz, hogy egy waldorfos tanító az osztály összeállításakor dönthet úgy, hogy felvesz a csoportba egy vagy több speciális igényű gyermeket. Ez jelentheti akár valamilyen tanulási nehézséggel bíró vagy fogyatékkal élő gyermek felvételét. De minden esetben az egész osztály érdekét tartja szem előtt. Nálunk ilyen gyermek most nincs, de arra van más jellegű példánk, hogy az egyik kisgyermek étkezése külön odafigyelést igényel, így a tízórai időzítését hozzá igazítja az osztály. A gyerekek pedig tudják, hogy miért van ez így, és hogy milyen fontos. Sőt, természetes.

4. „Szabadtartás” van, a gyerekek azt csinálnak, amit akarnak

Nem igaz. Poroszos fegyelem és tekintélyelvűség helyett más eszközökkel éri el a tanító, hogy eredményes munka folyjon az osztályban: együttműködést segítő szokásokat és rituálékat alakítanak ki, a tananyagot és a feldolgozás módját a gyerekek életkori sajátosságaihoz és természetes igényeihez igazítják, a figyelmet pedig változatossággal, aktivizálással és koncentrációt igénylő feladatokkal tartják fenn.

5. Nincs tanulás, csak játék

Nem igaz. Nagyon sokat tanulnak a gyerekek, de mindezt játékos módon teszik. Így a tanulás szinte észrevétlenül, erőlködés nélkül történik. Mennyivel könnyebb és élvezetesebb egy verset közösen megtanulni az iskolában, mint házi feladatként otthon a könyv fölé meredve! Mennyivel motiválóbb ritmikus játék közben elsajátítani a szorzótáblát, mint bemagolni!

6. Nem tanulnak meg a gyerekek olvasni

Nem igaz. A Waldorf-iskolások lassabban, így alaposabban ismerkednek az írással és az olvasással. Sokkal fontosabb a későbbi hatékony tanulás érdekében, hogy értsék is a gyerekek, amit olvasnak, mint az, hogy első év karácsonyára megtanuljanak olvasni.

7. Nincs osztályzás, tehát nincs értékelés

Nem igaz. Bár osztályzás valóban nincs, a gyerekek rendszeresen kapnak visszajelzést (a szülők pedig tájékoztatást) az elvégzett munkáról. A leíró értékelésből többet lehet tanulni, mint egy számjegyből. A tanulást pedig nem az ötös iránti vágy, és nem az egyestől való félelem motiválja, hanem a természetes gyermeki kíváncsiság és érdeklődés.

8. Kis művészeknek való

Nem igaz. A Waldorf-iskola egyformán fontosnak tartja a fej, a szív és a kéz fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a tudásszerzés, az alkotás és a mozgás azonos súllyal szerepel az iskolai tevékenységekben.

9. Burokban nevelik a gyerekeket, így később nehéz lesz a rideg valósághoz alkalmazkodniuk

Nem igaz. Gondoljunk csak bele: ha egy kis fát elültetünk, gondoskodunk a jó táptalajról, támogatjuk és óvjuk, amíg megerősödik, odafigyeléssel és szeretettel metszegetjük, nagy eséllyel szép és egészséges fa válik belőle, ami később már egyedül is képes ellenállni az időjárási viszontagságoknak. Ha kiskorában engedjük, hogy kicsavarja vagy kettétörje az erős szél, jó eséllyel egész életében magán fogja hordozni ezeknek az eseményeknek a hatását. Igaz, hogy a sövénynek az tesz jót, ha évente kétszer brutálisan szögletesre nyírjuk, de kérdés: gyermekünkből egy szép egyedi fát vagy a sövényből fél métert szeretnénk-e nevelni…

10. Nem fogják felvenni egyetemre, főiskolára

Mivel a waldorfos gyermekek és a középiskolás diákok az elméleti ismeretszerzésen túl számos gyakorlati készség elsajátításával is töltik az időt, a Waldorf-iskolákban mennyiségét tekintve kevesebb tantárgyi ismeretet próbálnak a fejekbe tömni. Ebből adódóan sokakban felmerül a kérdés, hogy a felsőoktatási felvételi vizsgákon milyen eséllyel indulnak a diákok. A Waldorf-gimnáziumok 13. éve az állami érettségire és a felvételire való felkészülésről szól, amikor a waldorfos fiatalok is a fejükbe verik a szükséges ismereteket. Érdemes a tükörbe néznünk: vajon mi, akik a hagyományos oktatásban vettünk részt, nem az utolsó évben (esetleg két évben) készültünk fel igazán a az érettségire és a felvételire? De bizony akkor. Nehéz volt? Az hát. Sikerült? Igen. És a főiskola/egyetem nem volt óriási ugrás mindannyiunknak a középiskola után, amikor hirtelen vastag tankönyvek tucatját kellett hetek alatt átvenni, és azokból levizsgázni? A Waldorf-iskolákra és a hagyományos gimnáziumokra vonatkozó érettségi és felvételi statisztikák alapján a továbbtanulni szándékozó waldorfos diákok ugyanúgy megállják a helyüket.

Forrás: Csillagberek Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

2015 március 16. Cservenyák Tamás

Kölöknet hozzászólások

(23 hozzászólás)

2016 február 03. Lian: Kedves Franky K.! Elnézést, de a hozzászòlását olvasva megelevenedett előttem Orwell 1984-ének (sajnos nem is annyira utòpisztikus) társadalma. Miért gondolja, hogy veszélyes az EGYÉN? Azaz az eredeti gondolatokat megfogalmazò, kritikus szemléletű ember, aki képes megkülönböztetni egymástòl jòt és rosszat. Jòl írja, a Waldorf - legalábbis többségében - ilyen embereket nevel. Ebben én nem látok problémàt.
És még hadd cáfoljam meg azt a kijelentését, hogy a Waldorfos gyerekeknek "mindent szabad."A szabad gondolkodásmòd nem ezt jelenti. Azt jelenti, hogy a gyerek nem függ más emberek véleményétől,van saját gondolata és ki mer állni mellettük. Hogy hagyják kibontakozni, hogy rátaláljon saját magára - valljuk be, az állami iskolában csupán a tanulmányi eredményekre fektetnek hangsúlyt. Vannak kivételek persze, de a gyereknek ott általában elveszik a személyisége. Mert a tanárokat nem érdekli. És ez szerintem súlyos probléma, legalább annyira, mint az egész oktatás jelenlegi helyzete.

Egy volt Waldorfos diák.
2016 február 03. Franky K.: A cikket elolvasva nekem olyan érzetem támadt, hogy az ebből az iskolatípusból távozó diákok inkább egyénibb, önállóbb és szabadelvűbb gondolkodásmódot sajátítanak el. Ez szerintem nem a legjobb, mert anyagilag és szellemileg is eléggé távolodnak egymástól társadalmi rétegeink, inkább uniformizálni kellene a gyermekeket már kiskoruktól, nem pedig ellenfeleket, esetleg ellenségeket gyártani belőlük. Valamint egy egységesített társadalomban könnyebben kiszűrhetőek a bűnözők, az emberek nem akarnak nagy magánvagyonokat, hanem közösségben erősek összefogva egymással. Bár nem áll messze tőlem, de nem vagyok kommunista vagy nemzetiszocialista, de példának tessék megnézni mondjuk a japán társadalmat, vannak ugyan bűnözők, de még az esetleges hajléktalanok is rendben és fegyelemben élnek. Ha lehetne inkább azt kellene erőltetni nem az ilyen mindenféle "nyugati" szélsőséges mindent megengedő gondolkodásmódot, mert abból csak a baj van.
2016 február 03. Katona Attila: Kedves Nyolcadikos!
Te biztos nem Steiner(Waldorf)-iskolába jársz. Ha ide járhatnál, más lenne a véleményed.
2016 február 03. egy 8.-os: SZAR a WALDORF
2016 február 03. elemes: Ez is.
2016 február 03. elemes: Minden általánosítás hamis (
2015 június 26. Kitti: " tapasztalatom szerint a Waldorf - gyerekek már egészen kicsi kortól kezdve toleránsabbak, együttműködőbbek a kortársaiknál. "

haha.ez vicc ugye? 7 éven keresztül ki voltam közösítve az osztálytársaim által és folyamatosan bántottak.hogy miért? ha próbáltam részt venni mindenben normálisan-akkor is, ha próbáltam kaméleonként meg bújni szintén meg találtak.hát Köszönöm szépen jó kis depressziós életem lett
2015 március 22. Attila: Még annyit, hogy úgy látszik, hogy akkor valamit rosszul csinálok, mint Waldorf-szülő, mert ma pl a nagylányom egész nap a nem Waldorfos barátnőjénél volt, míg a középső a parkban focizott mindenféle (ezek szerint) alacsonyabb rendű gyerekekkel. Ha ezt holnap elmondom a suliban, akkor valamilyen okkult büntetés lesz a részünk? Szerencsére a legkisebb csak velem volt a Duna-parton kagylót szedni, ő még nem veszett el az Atman számára.
2015 március 22. Attila: Kedves Humanista, minden cinizmus nélkül azt szeretném kérdezni, hogy jártál te valaha Waldorf-iskola közelében? Láttál már ott végzett diákot közelről? Beszéltél valaha egy Waldorf - pedagógussal?
Amiről te írsz egyébként elég zavaros dolgokat, az - még egyszer mondom - az antropozófiáról egy vélemény, ami NEM azonos a Waldorf-pedagógiával. (Az antropozófiával se azonos, és Nietzsche aztán végképp nem értem, hogy hogy jön ide, semmi köze a Waldorf-pedagógiához.)
Steiner kora ismereteinek szintjén próbálta a keleti és a nyugati világképet összehozni, azóta főleg az előbbiről sokkal többet tudunk, de az antropozófia is változott.
Egyebekben az elmúlt 11 év alatt egyetlen okkult nemtommiben se vettek részt a gyerekeim, mi több, emberfeletti embernek se akarják őket kiképezni. A nagyobbik lányom viszont tud fejszével fát faragni.
És meglehetősen sokféle világnézetű tanár, diák, szülő található meg ezekben az iskolákban.
Egyébként azt gondolom, hogy azokra az emberekre nézve, például a Waldorf - pedagógusokra, akik elképesztő mennyiségű munkával teszik a dolgukat, a szülőkre, akik próbálnak valamilyen emberi, humánus léptékű mikrokozmoszt teremteni a globális világban a gyerekeiknek, és maguknak a gyerekre, akik egyszerűen csak nem szabadosan, de életkoruknak megfelelően szabadon élnek, szóval bántó az, amiket írsz (szerintem úgy, hogy fogalmad sincs, milyen a Waldorf - iskola).
2015 március 22. humanista: Kedves Attila, köszönöm válaszodat. Azért engedd meg, hogy reagáljak...
A Waldorf egy pedagógiai köntösbe bújtatott, értelmezhetetlen áltudományokkal feldúsított dogma. Steiner tanításai szépen, észrevétlenül szövik át a Waldorf nevelési-oktatási intézmények mindennapjait. Nem a tanításokkal van a gond, hanem az üzenetükkel, és azzal, hogy ezeket a tételeket, befolyásolható kisgyermekek fejében próbálják elültetni. Melyek ezek a tanítások? Tudjuk, hogy Steiner szerette volna összebékíteni a természettudományt és az okkultizmust. A kozmikus tudat teóriája pedig azt tanítja, hogy az ember, vagy az emberek egy része egy magasabb rendű valóságból érkezett az ősidőkben. Ezek felsőbbrendű lények, akik a Waldorf segítségével kinyithatják és használhatják az abszolút elmét. Ezt az ún. Atmant, az abszolút elmét pedig csak azok tudják kinyitni, akik erre tudatosan készülnek. Hol készülhetnek erre tudatosan? Igen, a Waldorf nevelési-oktatási intézményekben. Steiner része volt a XX. század elején nagy teret hódító okkult ébredés mozgalomnak, amely a természetfelettit és a fekete mágia gyakorlatát dogmákkal igyekezett kézzelfoghatóvá tenni. A keresztény világban ezek természetesen eretnek gondolatoknak számítottak, hiszen megkérdőjeleztek sok olyan alaptézist, amelyre a nyugati világ épült. és egy konkrét példa korunkból. Ritka eset, hogy egy hagyományos és egy Waldorf óvoda egy épületben kapjon helyet. Ezt az épületet úgy választották ketté, hogy gyakorlatilag semmilyen kontakt nem volt a két részleg között. A játszóteret kerítéssel felezték el. A waldorfos csemete már nem játszhatott együtt a többiekkel. Nyilván ez kérdéseket szült benne: mi volt a válasz? Azért nem mehetsz át a másik oldalra, mert te MÁS vagy mint ők.
Ezt nem megyarázom tovább, inkább csak egy Nietzsche idézetet fűzök hozzá. Nietzsche egyébként szellemi forrást jelentett számos irányzatnak, így a hatása Steinert sem kerülte el:" Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, aminek fölébe kell kerülni."
2015 március 21. Attila: 1, A Waldorf egy pedagógia. Te az antropozófiára gondolhatsz, de a kettő messze nem ugyanaz. Téves alapállásból persze bármilyen következtetéseket le lehet vonni.
2, soha nem nézte le a tárgyi tudást
3, a Waldorf pedagógia, leginkább alsó tagozatos korban kifejezetten tekintélyelvű
4, tapasztalatom szerint a Waldorf - gyerekek már egészen kicsi kortól kezdve toleránsabbak, együttműködőbbek a kortársaiknál
5, megvan bennük a tudás és a tekintély tisztelete, de nem tolerálják a hamisságot, az érzelmi befolyásolás szándékát

Ettől persze azt vízionál mindenki, amit akar.

@Cservenyák Tamás, burok-ügyben egyetértünk, azt hiszem.
2015 március 21. humanista: A Waldorf szerény véleményem szerint egy antihumanista, pszuedokeresztény katyvasz, de ha udvarias vagyok, akkor nézetrendszer, ami a világunk építőkövét jelentő humanizmus ellen hat. A humanizmus végét elsősorban a Waldorf nevelési rendszerének, filozófiájának teozófiai, antropozófiai álkeresztény, gnosztikus és okkult valamint mérhetetlenül egocentrikus vonásai miatt vizionálom.
Bár a Waldorf a tárgyi tudást, az elméleti ismereteket lebecsüli, azért azt érdemes hangsúlyozni, hogy a világban való eligazodáshoz az iskolában megszerzett tudás feltétlenül szükséges, és én mint a porosz, embergyűlölő rendszerben iskolázott ember hangsúlyozom: a társadalmi együttéléshez, a toleranciához, az egymás iránti tisztelethez, a tudás és a teljesítmény tiszteletéhez sajnos szükséges a Waldorf által sziszegve kimondott tekintélyelvűség és a bizonyos mértékű fegyelem. Öntörvényű és önző emberekkel - kis képzavarral - legfeljebb anarchiát lehet építeni.
2015 március 20. EURITMIÁRÓL: Bagdy Emőke értelmezésében: "Mi is hát az euritmia? Mire szolgál a látható beszéd? Szó szerinti jelentésében a helyes ritmus (eu - jó, helyes) a test-lélek-szellem mivoltában egységes ember belső-és külvilághoz való viszonyában is jellemző harmóniája. Ahogyan a beszéd, az ember megkülönböztető sajátja, a világgal való kapcsolat szállító és kifejező eszköze, aképpen az euritmia is beszéd: ez a beszéd azonban olyan ősi nyelven és kifejezési formákkal történik, amelyek a személyes fejlődésben előtte és alatta vannak a szóbeli közlésnek: az emberiség léttörténetében pedig egykor döntő kapcsolatfejlesztő, üzenetközlő szerepet játszottak."
A teljes cikk itt: http://www.waldorfsuli.hu/index.php/waldorf-pedagogia/olvasosarok/410-bagdy-emoke-az-euritmia-alapjai
2015 március 20. Cservenyák Tamás (a cikk szerzője): Burok ügyben: tényleg félreérthetően írtam, bár szerintem ugyanazt gondoljuk. Burokban neveljük (ez igaz), később emiatt nehéz lesz a rideg valósághoz alkalmazkodniuk (ez nem igaz szerintem, erről is szól a metafora).

Azzal egyébként egyetértek, hogy olyan családoknak való, akiket nem zavar a manók, valamint a keresztény kultúrkör ünnepeinek rendszeres megélése. Akit zavar, annak tényleg nem való.

Az euritmiát őszintén szólva én se értem egész pontosan, de amit láttam belőle, azt inkább hasznosnak véltem. Ha meg véletlenül tényleg köze lenne a meditáció megtanulásához, amit Attila sejt mögötte, azt pedig végképp nem bánnám, mert igen hasznos készség a gyorsuló, stresszes világunkban. :-D
2015 március 20. kvakvarju: http://hu.wikipedia.org/wiki/Antropoz%C3%B3fia
2015 március 19. Attila: Ja, és még valami. Az antropozófia nem vallás. Az tény, hogy némely ember hajlamos valami hasonlót gondolni róla, de ettől még nem az.
2015 március 19. Attila: Hát, kedves névrokon, Waldorf és Waldorf iskola között is van jelentős különbség. Az W. iskola is ISKOLA, ahol cél a tananyag megtanulása. Amúgy az, hogy egy gyerek negyedikben nem tudja a szorzótáblát, nem dráma, egy negyedikes gyerek életében nem hiszem, hogy komoly gondot okoz ez. Azt, hogy az euritmiának mi köze a transzcendentális meditációhoz, nem teljesen értem, nekem eddig, 11 év Waldorf szülőség után ez nem tűnt még fel.
2015 március 19. Attila: Sokáig nyugodt voltam, de mikor a gyermek 4. osztályban sem tudta még a szorzótáblát, kissé kiakadtam... persze énekelgették iskolában. Megtanítottam neki. Közben azt hajtogatta a gyermek, hogy ő erre képtelen. Ez nem éppen a sokat ígért önbizalom volt.
A másil zavaró az iskolával kapcsolatban: belengi egy hókuszpók vallásos áhítat, kb. Középfölde és hobbitok stílusban. Lényegi eleme egy euritmiának nevezett, minden érzéket transzcendens meditációra fogó gyakorlat. A reggeli fohász, a sok "házi" ünnep"hős", mondakör és szent... ki nem mondottan csöpögteti a vallásalapítójuk antropozófikus transzcendens eszméit a gyereked fejébe és te még jó arcot is vágsz ehhez. Érthető, hogy a tanítás nem elsődleges cél.
2015 március 19. Daniel: A tanulók hány százaléka küzd írási vagy olvasási, esetleg írási és olvasási nehézségekkel orvosilag alátámasztva?

Üdv.
2015 március 19. Attila: Azzal, hogy nem neveljük burokban a gyerekeinket a Waldorf-környezetben, nem értek egyet. De igen, abban neveljük. Azonban ezt nem tartom problémának, maga az érvelés, amit leírsz, pont ezt is tükrözi. Ez így igenis burok, amit azért tartunk föléjük, hogy amikor kikerülnek alóla, erősek legyenek és magabiztosak. Amennyire beszéltem volt Waldorf-diákokkal, azt mondják, hogy van két-három nagyon kellemetlen hetük, de nagyon hamar túlteszik rajta magukat.
2015 március 19. Helga: Mi még nem járunk Waldorf iskolába, ősszel kezdjük az ovit, de nagy reményekkel indulunk és teljes bizalommal. Kitartva a sok bírálóval szemben is, akik a fent említett vádakat mondják szinte állandóan, de tisztában vagyok az itt leírt cáfolatokkal is. Örömmel várom az ovit és majdan az iskolát is, mert tudom, hogy a kis 3 évesen ott jó helyen lesz olyan közegben, ahol nem minősítik és degradálják, hanem óvják és fejlesztik.
2015 március 18. dudlinski: Maximálisan egyetértek én is,a gimit végeztem waldorfban, később mérnöki szakon diplomáztam. A nehéz pillanatokban sokszor eszembe jutott az a szeretet és emberségesség, amit kaptunk, ez erőt ad, és mi is tovább adjuk:) Így lesz jobb és szebb a világ!Egy kisgyermeknek sem szabadna stresszesen, félve, izgulva iskolába járnia...
2015 március 18. Némethi Levente Lajos: Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal.
Én is Waldorf iskolába járok és nagyon jól érzem magam ott.