A 10 leggyakoribb tévhit a Waldorf–iskolákkal kapcsolatban
Amikor a szokványostól eltérő módon működő iskolák kerülnek szóba, nem könnyíti meg a döntésünket a környezetünkben hallott pletykaszintű, előzetes információgyűjtést nélkülöző közvélekedés. Lássunk erre néhány példát!
1. Csak elvarázsolt, rojtos tarisznyás, “bio” szülők járatják Waldorfba a gyerekeiket
Amikor az emberek maguk elé képzelnek egy ilyen iskolai közösséget, már látják maguk előtt a kézzel kötött elnyúlt pulóverben és emberszandálban, időmértékes verselés ütemében flangáló, festőművész vagy költő apukákat és batikolt asztalterítőbe csavart anyukákat, ahogy az erdőben szedett bio-vörösáfonyából készült lekvárt kavargatják, amit később a kizárólag bioételekkel táplált gyermekük fűrészporízű kenyerére kennek uzsonnára.
A valóság
A mi szülői közösségünkről megállapítható, hogy egy teljesen vegyes, de egységesen normális és pozitív hozzáállású csapat. Van alkalmazott és vállalkozó, üzleti életben és közalkalmazottként ténykedő, szakmunkás és diplomás, ipari és humán környezetben dolgozó, mérnök és más műszaki szakember, kozmetikus, informatikus, jogász, marketinges, köztisztviselő és pszichológus. A megjelenésünkben semmi közös nincs, egyszerűen csak hasonlóan látjuk az iskoláztatás kérdését.
Még egy megfigyelésem van: ha valami probléma vagy tennivaló felmerül, nem arról beszélgetünk, hogy miért nem lehet megoldani, hanem arról, hogy miként lehet.
Az egészséges étkezést valóban fontosnak tartjuk az iskolában, de nincs semmi szélsőség. Mindenki maga ken egy szendvicset a fiának-lányának, amit osztálytársaival közösen tízóraiznak meg, ahelyett, hogy a reggeli rohanásban venne neki egy papírzacskónyi műanyag pogácsát az utolsó útba eső aluljáróban. Megbeszéltük, hogy nem teszünk mellé csokoládét és cukorkát, hanem három-négy havonta minden család sorra kerül egy hétre, és bevisz reggelente egy zacskó gyümölcsöt (ez így volt a körzetes oviban is egyébként).
2. Minden szabadidejükben kommunában dolgoznak a szülők az iskolában
Köztudott, hogy a Waldorf-iskolákban a szülői szerepvállalás fontosabb mint máshol. Sokan tartanak tőle, hogy minden szabadidejüket az iskolában fogják tölteni. Ráadásul olyan emberekkel, akiket nem maguk választottak barátaiknak szimpátia alapon, hanem a gyermek osztálytársainak szülei. Aztán még úgy is kell tenni, mint aki örül a lehetőségnek.
A valóság
A Waldorf-iskola több okból vonja be a szülőket szorosabban az iskola életébe. A gyermekek érzik, hogy fontos nekünk az iskoláztatásuk. Látják, hogy kitalálunk valami szépítést-javítást, és meg is valósítjuk. Ezzel példát mutatunk. Korlátozott források állnak rendelkezésre a környezet barátságossá tételéhez, ezért jól jönnek a munkáskezek. (Megjegyzem: egyre több más általános iskolában is számítanak a szülőkre a felújításoknál.) Mellékhatásként a szülői csapat megismerkedik, összekovácsolódik és könnyebben számíthat egymásra a mindennapokban.
A felújítás tényleg nagy munka, de semmi sem volt kötelező. Mindenki önkéntes alapon, képessége, ideje és preferenciája alapján szállt be. Volt egy kemény mag, akik kivitelezési szakértelemmel, szerszámmal, rengeteg energiával és lelkesedéssel jártak elöl. Voltak olyanok is, akik ugyan nem értettek hozzá, de szívesen csatlakoztak rendszeresen. Ők megtanultak glettelni, padlót burkolni, fát megmunkálni. És egy olyan része is volt a csapatnak, akik műszaki és barkács-antitalentumok, mint én is. Ezek a szülők alkalmanként, amikor idejük engedte, elmentek és hasznossá tették magukat valamilyen szakértelmet nem igénylő pakolásban, takarításban, cipelésben, bontásban, mázolásban. Esetleg délben befutottak egy nagy fazék étellel vagy egy tál süteménnyel. A nagyon speciális szakmunkákat pedig természetesen külső szakemberek végezték.
Az év során ugyanígy mindenki saját vállalás alapján vesz részt abban, ami neki testhezálló: segítség papírsárkány készítésben, kalácssütés ünnepre, faliújság felfúrása, fotózás egy-egy családos eseményen, meseerdő készítése vagy épp felszámolása. Arra is láttunk már többször példát, hogy a tanítónő lemondott valamilyen elképzeléséről, mert nem volt rá vállalkozó.
3. A problémás gyerekeket íratják be a Waldorf-iskolába
Nem tudni, miből táplálkozik ez a vélekedés, de lépten-nyomon találkozni vele. Talán abból, hogy ha valamit nem ismerünk, akkor arról hajlamosak vagyunk nem a legjobbat feltételezni.
A valóság
A “mi osztályunkban” egyáltalán nincsenek afféle problémás gyerekek, teljesen normális, aranyos mindegyik. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének teljesen eltérő személyiségek. Az egyik visszahúzódó és csendes, a másik bátor, eleven és hangos. Valamelyikük már az oviban többjegyű számokat szorzott össze, míg van, aki most ismerkedik a számokkal. Az igaz, hogy egy waldorfos tanító az osztály összeállításakor dönthet úgy, hogy felvesz a csoportba egy vagy több speciális igényű gyermeket. Ez jelentheti akár valamilyen tanulási nehézséggel bíró vagy fogyatékkal élő gyermek felvételét. De minden esetben az egész osztály érdekét tartja szem előtt. Nálunk ilyen gyermek most nincs, de arra van más jellegű példánk, hogy az egyik kisgyermek étkezése külön odafigyelést igényel, így a tízórai időzítését hozzá igazítja az osztály. A gyerekek pedig tudják, hogy miért van ez így, és hogy milyen fontos. Sőt, természetes.
4. „Szabadtartás” van, a gyerekek azt csinálnak, amit akarnak
Nem igaz. Poroszos fegyelem és tekintélyelvűség helyett más eszközökkel éri el a tanító, hogy eredményes munka folyjon az osztályban: együttműködést segítő szokásokat és rituálékat alakítanak ki, a tananyagot és a feldolgozás módját a gyerekek életkori sajátosságaihoz és természetes igényeihez igazítják, a figyelmet pedig változatossággal, aktivizálással és koncentrációt igénylő feladatokkal tartják fenn.
5. Nincs tanulás, csak játék
Nem igaz. Nagyon sokat tanulnak a gyerekek, de mindezt játékos módon teszik. Így a tanulás szinte észrevétlenül, erőlködés nélkül történik. Mennyivel könnyebb és élvezetesebb egy verset közösen megtanulni az iskolában, mint házi feladatként otthon a könyv fölé meredve! Mennyivel motiválóbb ritmikus játék közben elsajátítani a szorzótáblát, mint bemagolni!
6. Nem tanulnak meg a gyerekek olvasni
Nem igaz. A Waldorf-iskolások lassabban, így alaposabban ismerkednek az írással és az olvasással. Sokkal fontosabb a későbbi hatékony tanulás érdekében, hogy értsék is a gyerekek, amit olvasnak, mint az, hogy első év karácsonyára megtanuljanak olvasni.
7. Nincs osztályzás, tehát nincs értékelés
Nem igaz. Bár osztályzás valóban nincs, a gyerekek rendszeresen kapnak visszajelzést (a szülők pedig tájékoztatást) az elvégzett munkáról. A leíró értékelésből többet lehet tanulni, mint egy számjegyből. A tanulást pedig nem az ötös iránti vágy, és nem az egyestől való félelem motiválja, hanem a természetes gyermeki kíváncsiság és érdeklődés.
8. Kis művészeknek való
Nem igaz. A Waldorf-iskola egyformán fontosnak tartja a fej, a szív és a kéz fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a tudásszerzés, az alkotás és a mozgás azonos súllyal szerepel az iskolai tevékenységekben.
9. Burokban nevelik a gyerekeket, így később nehéz lesz a rideg valósághoz alkalmazkodniuk
Nem igaz. Gondoljunk csak bele: ha egy kis fát elültetünk, gondoskodunk a jó táptalajról, támogatjuk és óvjuk, amíg megerősödik, odafigyeléssel és szeretettel metszegetjük, nagy eséllyel szép és egészséges fa válik belőle, ami később már egyedül is képes ellenállni az időjárási viszontagságoknak. Ha kiskorában engedjük, hogy kicsavarja vagy kettétörje az erős szél, jó eséllyel egész életében magán fogja hordozni ezeknek az eseményeknek a hatását. Igaz, hogy a sövénynek az tesz jót, ha évente kétszer brutálisan szögletesre nyírjuk, de kérdés: gyermekünkből egy szép egyedi fát vagy a sövényből fél métert szeretnénk-e nevelni…
10. Nem fogják felvenni egyetemre, főiskolára
Mivel a waldorfos gyermekek és a középiskolás diákok az elméleti ismeretszerzésen túl számos gyakorlati készség elsajátításával is töltik az időt, a Waldorf-iskolákban mennyiségét tekintve kevesebb tantárgyi ismeretet próbálnak a fejekbe tömni. Ebből adódóan sokakban felmerül a kérdés, hogy a felsőoktatási felvételi vizsgákon milyen eséllyel indulnak a diákok. A Waldorf-gimnáziumok 13. éve az állami érettségire és a felvételire való felkészülésről szól, amikor a waldorfos fiatalok is a fejükbe verik a szükséges ismereteket. Érdemes a tükörbe néznünk: vajon mi, akik a hagyományos oktatásban vettünk részt, nem az utolsó évben (esetleg két évben) készültünk fel igazán a az érettségire és a felvételire? De bizony akkor. Nehéz volt? Az hát. Sikerült? Igen. És a főiskola/egyetem nem volt óriási ugrás mindannyiunknak a középiskola után, amikor hirtelen vastag tankönyvek tucatját kellett hetek alatt átvenni, és azokból levizsgázni? A Waldorf-iskolákra és a hagyományos gimnáziumokra vonatkozó érettségi és felvételi statisztikák alapján a továbbtanulni szándékozó waldorfos diákok ugyanúgy megállják a helyüket.
Forrás: Csillagberek Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
És még hadd cáfoljam meg azt a kijelentését, hogy a Waldorfos gyerekeknek "mindent szabad."A szabad gondolkodásmòd nem ezt jelenti. Azt jelenti, hogy a gyerek nem függ más emberek véleményétől,van saját gondolata és ki mer állni mellettük. Hogy hagyják kibontakozni, hogy rátaláljon saját magára - valljuk be, az állami iskolában csupán a tanulmányi eredményekre fektetnek hangsúlyt. Vannak kivételek persze, de a gyereknek ott általában elveszik a személyisége. Mert a tanárokat nem érdekli. És ez szerintem súlyos probléma, legalább annyira, mint az egész oktatás jelenlegi helyzete.
Egy volt Waldorfos diák.
Te biztos nem Steiner(Waldorf)-iskolába jársz. Ha ide járhatnál, más lenne a véleményed.
haha.ez vicc ugye? 7 éven keresztül ki voltam közösítve az osztálytársaim által és folyamatosan bántottak.hogy miért? ha próbáltam részt venni mindenben normálisan-akkor is, ha próbáltam kaméleonként meg bújni szintén meg találtak.hát Köszönöm szépen jó kis depressziós életem lett
Amiről te írsz egyébként elég zavaros dolgokat, az - még egyszer mondom - az antropozófiáról egy vélemény, ami NEM azonos a Waldorf-pedagógiával. (Az antropozófiával se azonos, és Nietzsche aztán végképp nem értem, hogy hogy jön ide, semmi köze a Waldorf-pedagógiához.)
Steiner kora ismereteinek szintjén próbálta a keleti és a nyugati világképet összehozni, azóta főleg az előbbiről sokkal többet tudunk, de az antropozófia is változott.
Egyebekben az elmúlt 11 év alatt egyetlen okkult nemtommiben se vettek részt a gyerekeim, mi több, emberfeletti embernek se akarják őket kiképezni. A nagyobbik lányom viszont tud fejszével fát faragni.
És meglehetősen sokféle világnézetű tanár, diák, szülő található meg ezekben az iskolákban.
Egyébként azt gondolom, hogy azokra az emberekre nézve, például a Waldorf - pedagógusokra, akik elképesztő mennyiségű munkával teszik a dolgukat, a szülőkre, akik próbálnak valamilyen emberi, humánus léptékű mikrokozmoszt teremteni a globális világban a gyerekeiknek, és maguknak a gyerekre, akik egyszerűen csak nem szabadosan, de életkoruknak megfelelően szabadon élnek, szóval bántó az, amiket írsz (szerintem úgy, hogy fogalmad sincs, milyen a Waldorf - iskola).
A Waldorf egy pedagógiai köntösbe bújtatott, értelmezhetetlen áltudományokkal feldúsított dogma. Steiner tanításai szépen, észrevétlenül szövik át a Waldorf nevelési-oktatási intézmények mindennapjait. Nem a tanításokkal van a gond, hanem az üzenetükkel, és azzal, hogy ezeket a tételeket, befolyásolható kisgyermekek fejében próbálják elültetni. Melyek ezek a tanítások? Tudjuk, hogy Steiner szerette volna összebékíteni a természettudományt és az okkultizmust. A kozmikus tudat teóriája pedig azt tanítja, hogy az ember, vagy az emberek egy része egy magasabb rendű valóságból érkezett az ősidőkben. Ezek felsőbbrendű lények, akik a Waldorf segítségével kinyithatják és használhatják az abszolút elmét. Ezt az ún. Atmant, az abszolút elmét pedig csak azok tudják kinyitni, akik erre tudatosan készülnek. Hol készülhetnek erre tudatosan? Igen, a Waldorf nevelési-oktatási intézményekben. Steiner része volt a XX. század elején nagy teret hódító okkult ébredés mozgalomnak, amely a természetfelettit és a fekete mágia gyakorlatát dogmákkal igyekezett kézzelfoghatóvá tenni. A keresztény világban ezek természetesen eretnek gondolatoknak számítottak, hiszen megkérdőjeleztek sok olyan alaptézist, amelyre a nyugati világ épült. és egy konkrét példa korunkból. Ritka eset, hogy egy hagyományos és egy Waldorf óvoda egy épületben kapjon helyet. Ezt az épületet úgy választották ketté, hogy gyakorlatilag semmilyen kontakt nem volt a két részleg között. A játszóteret kerítéssel felezték el. A waldorfos csemete már nem játszhatott együtt a többiekkel. Nyilván ez kérdéseket szült benne: mi volt a válasz? Azért nem mehetsz át a másik oldalra, mert te MÁS vagy mint ők.
Ezt nem megyarázom tovább, inkább csak egy Nietzsche idézetet fűzök hozzá. Nietzsche egyébként szellemi forrást jelentett számos irányzatnak, így a hatása Steinert sem kerülte el:" Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, aminek fölébe kell kerülni."
2, soha nem nézte le a tárgyi tudást
3, a Waldorf pedagógia, leginkább alsó tagozatos korban kifejezetten tekintélyelvű
4, tapasztalatom szerint a Waldorf - gyerekek már egészen kicsi kortól kezdve toleránsabbak, együttműködőbbek a kortársaiknál
5, megvan bennük a tudás és a tekintély tisztelete, de nem tolerálják a hamisságot, az érzelmi befolyásolás szándékát
Ettől persze azt vízionál mindenki, amit akar.
@Cservenyák Tamás, burok-ügyben egyetértünk, azt hiszem.
Bár a Waldorf a tárgyi tudást, az elméleti ismereteket lebecsüli, azért azt érdemes hangsúlyozni, hogy a világban való eligazodáshoz az iskolában megszerzett tudás feltétlenül szükséges, és én mint a porosz, embergyűlölő rendszerben iskolázott ember hangsúlyozom: a társadalmi együttéléshez, a toleranciához, az egymás iránti tisztelethez, a tudás és a teljesítmény tiszteletéhez sajnos szükséges a Waldorf által sziszegve kimondott tekintélyelvűség és a bizonyos mértékű fegyelem. Öntörvényű és önző emberekkel - kis képzavarral - legfeljebb anarchiát lehet építeni.
A teljes cikk itt: http://www.waldorfsuli.hu/index.php/waldorf-pedagogia/olvasosarok/410-bagdy-emoke-az-euritmia-alapjai
Azzal egyébként egyetértek, hogy olyan családoknak való, akiket nem zavar a manók, valamint a keresztény kultúrkör ünnepeinek rendszeres megélése. Akit zavar, annak tényleg nem való.
Az euritmiát őszintén szólva én se értem egész pontosan, de amit láttam belőle, azt inkább hasznosnak véltem. Ha meg véletlenül tényleg köze lenne a meditáció megtanulásához, amit Attila sejt mögötte, azt pedig végképp nem bánnám, mert igen hasznos készség a gyorsuló, stresszes világunkban. :-D
A másil zavaró az iskolával kapcsolatban: belengi egy hókuszpók vallásos áhítat, kb. Középfölde és hobbitok stílusban. Lényegi eleme egy euritmiának nevezett, minden érzéket transzcendens meditációra fogó gyakorlat. A reggeli fohász, a sok "házi" ünnep"hős", mondakör és szent... ki nem mondottan csöpögteti a vallásalapítójuk antropozófikus transzcendens eszméit a gyereked fejébe és te még jó arcot is vágsz ehhez. Érthető, hogy a tanítás nem elsődleges cél.
A tanulók hány százaléka küzd írási vagy olvasási, esetleg írási és olvasási nehézségekkel orvosilag alátámasztva?
Üdv.
Én is Waldorf iskolába járok és nagyon jól érzem magam ott.