A jelenlegi nem napközi, csak gyerekfelügyelet

Az alábbiakban egy a Kölöknet Facebook-oldalán megosztott cikkhez érkező hozzászólást teszünk ismét közre. Hátha elkerülte a figyelmeteket. S mert úgy gondoljuk, értelmes vitára adhat alapot, hiszen olyan sarokköveket emel ki, amelyeken másoknak is megakad a szemük...

Néhány gondolatom lenne. Alul fizetett a pedagógus? Ki nem? Ha mindenki szabotálná a munkát, aki kevesli a fizetését, nem sokan dolgoznánk ebben az országban és nem azért, mert nagyok az igényeink, hanem mert nagyon sokan dolgoznak minimálbérért, ami messze a létminimum alatt van.

Mit vár a szülő az iskolától? Hát nem azt, hogy minél több tudást pumpáljanak a gyerekébe. Inkább lenne kisebb az elvárás, a tanulnivaló, viszont álljon biztos alapokon. A mai gyerekek nem tudnak olvasni, sokaknak probléma az értő olvasás, nem biztosak a matematikai alapműveletekben, nem tudják a szorzótáblát.

Szabadidő? Olyan egy általános iskolás gyereknek sincs már. Nincs játszótér és nincs édes semmittevés. Nagyon kellene pedig.

Ehhez teszem hozzá, hogy jelenleg kötelező a napközi 16 óráig és a gyerekek úgy jönnek haza az iskolából, hogy a házi feladatnak még csak a töredéke sincs kész, nemhogy mind. Az én időmben addig nem mehettünk haza, amíg nem volt kész a lecke és nem tanultunk meg mindent, amit a napközis tanárnak szóban fel kellett mondani. Napközi pedig fél hatig volt!! A jelenlegi nem napközi, csak gyerekfelügyelet.

Én nevelem a gyerekem otthon (és tényleg nevelem), de akkor az iskola oktasson és segítsen házi feladatot írni és ne tőlem várja, hogy otthon én magyarázzam el a tananyagot, amiről egyébként fogalmam sincs, hogy manapság milyen logika mentén oktatják.

Végül, de nem utolsó sorban. Minden szaktanár azt gondolja, csak az ő tantárgya létezik és egy tantárgy vonatkozásában is mennyiségében olyan elvárásai vannak, hogy elképesztő és súrolja a teljesíthetőség határait. A gyerek pedig 3-4-5 tantárgyból kell(ene) hogy készüljön másnapra, írásbeli töménytelen mennyiségben, plusz még a tanulnivaló. Nekem anno még szorgalmi feladatra is volt időm. A fiammal tegnap este is abbahagytuk háromnegyed tízkor a tanulást, de sajnos nem értünk a végére. Ötödikes!

Non plus utra... az idegen nyelv tanítása súlyos kívánnivalót hagy maga után. Mennyiségi tanítás folyik, szódolgozatok és írásbeli számonkérés tömkelege, a gyerekek meg nem tudnak megszólalni és szívből gyűlölik az egészet. Én nem így tanultam nyelvet a szocializmusban és most nem orosz nyelvtanulásról beszélek, hanem a tanterv szerinti angolról. Általános iskola harmadik osztályában kezdtem tanulni, és kis túlzással egy betűt le nem írtunk, de szóban verhetetlenek voltunk. Később megtanultuk leírni. Az anyanyelvét sem leírni tanulja meg először az emberfia.

2014 október 02. Kristóf Katalin

Kölöknet hozzászólások

(14 hozzászólás)

2014 október 04. tanár: A legnagyobb gond, hogy az általános iskola évtizedek óta rendszerében gyakorlatilag rövidtávú memóriára épülő ismerethalmaz átadását végzi! Roppant mennyiségű és haszontalan tényanyag brusztolás történik. A képességek, kézségek fejlesztése, elmélyítése rendkívül kevés tevékenységszinten is.
Ezzel mindenki tisztában van, mégsem történik 40 éve semmilyen pozitív változás, sőt...
A rendszer alapjaiban rossz, egy lelkiismeretes pedagógus ezen csak nagyon kismértékben tud enyhíteni, ha nem a tantárgy , hanem a gyerekek oktatás a fontosabb neki.
2014 október 03. Kristóf Katalin: Nem tudom régen hogy csinálták, de csinálták. Egyébként nem feltétlenül egyesével kérdeztek ki bennünket, hanem csoportosan. Az egyik elkezdte, a másik folytatta és így tovább. Aki elakadt, annak vissza kellett menni a helyére és el kellett olvasni még egyszer az anyagot. (Vegyes napközi volt, az összes felsős osztály képviseltette magát, ezt elfelejtettem mondani, tehát kiscsoportos foglalkozásról nem beszélhetünk!) Saját véleményem szerint a teljesítmény alapú oktatás az oka mindennek. Teljesíthetetlen elvárások, amit nem feltétlenül a pedagógus támaszt a gyerekkel szemben. Viszont vannak irreálisan gondolkodó tanárok. Gyakorolni kell, de a feladott mennyiség sokszor ésszerűtlennek tűnik. Ha egy gyereknek nem megy a matek, nem attól fogja tudni, hogy 30!!! példát kell megcsinálnia otthon. Senki nem bántani akar senkit, de akinek inge vegye igenis magára, ha tiszta a lelkiismerete akkor rendben. Néha lehet elég lenne szeretni a tanítványokat.
2014 október 03. SAM: bocsánat, nem direkt dupláztam meg ezt a hosszú kommentet, a gépem rakoncátlankodott, és a frissítéssel újraküldte. Nem tudom eltüntetni... Nem volt célom "trollkodni". :-)
2014 október 03. SAM: Kedves Gizella, szerintem senki nem csak úgy egy-egy iskola vagy pedagógus ellen mondja, amit mond. Viszont érthető, ha nem értünk egyet azzal, hogy 6-7 órája legyen egy ötödikesnek. Nekünk a gimnáziumban volt először ilyen terhelésünk. Arról nem is beszélve, hogy úgymond újra kezdtük a tananyagot, amit általános iskola felső tagozatából már ismerhettünk. Az én nagyobbik gyerekem még otthon kezdte a felső tagozatot. Most Írországban élünk, egyik napról a másikra kellett beilleszkedniük egy angol anyanyelvű tanításba, kaptak egy kis külön fejlesztést is -tanórák alatt, nem utána - és hoznak ugyan haza házi feladatot, de annak nem a tanulás, hanem a felelősségtudat kialakítása a célja. Amit elvállalok, azt végezzem el. Ja, mert hogy persze így egy csomó mindent ők, saját akaratból vállalnak el. Persze ennek alapvető feltétele, hogy soha egyetlen alkalommal sem volt senki arra kíváncsi, hogy mit NEM tud a gyerek, nincs olyan, hogy váratlan felelés (van helyette kiselőadás, beszámoló egyénileg és csoportosan, aminek tudják az időpontját előre), nincs olyan, hogy röpdolgozat, van helyette folyamatos értékelés és visszajelzés. Nem kell memoritereket tanulni otthon, mert miért is kéne? Helyette még mindig nagy hangsúlyt fektetnek az értő olvasásra és az olvasás szerethetővé tételére. Az a céljuk, hogy a gyerek kíváncsi maradjon, érdeklődő és persze szeressen olvasni. Örömmel és stresszmentesen járnak iskolába, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy MILYEN módszerekkel lehet tanulni, ismereteket szerezni, mint arra, hogy mennyit magoljon be a gyerek másnapra. Még mindig nincsenek szaktanárok - az csak középiskolában jön -, az általános iskolában minden évre egy osztálytanítót kapnak a gyerekek, akik egészében figyeli a fejlődést, alakulást. De tény, hogy alsó tagozatban sem 4 évig van ugyanaz a tanítójuk, ami az én személyes véleményem szerint előny. A gyerek megtanul együttműködni, alkalmazkodni, tanárához, társaihoz, és nem kis hangsúlyt fektetnek egymás tiszteletére. Tanítják őket biztonságos internethasználatra - hozzáteszem a szülőket is! - és projektek keretében foglalkoznak a tisztességes kereskedelemmel, a korosztályi zaklatás (bullying) felismerésével és megakadályozásával, vagy most éppen a mentálhigiénés kérdésekkel. Soha, semmilyen körülmények között nem jöhet szóba, hogy ki kinek a kije, a szabályok tiszták és érthetőek. Még csúfolódni sem lehet következmények nélkül. Na persze nem megszégyenítés a következmény, vagy szubjektív értékrend alapján valami büntetés, hanem beszélgetés, plusz feladat a témába vágóan, közös feladat a konfliktusba kerülő gyerekeknek, és a probléma 99,9%-ban kultúrált módon megoldásra kerül. Mert felismertetik (!) a gyerekekkel, hogy melyik oldalon milyen érzés megélni a konfliktust, és milyen következményei lesznek (az élete során, nem az osztályteremben) a nem elfogadható viselkedésnek. A gyerekek ismerik a különböző vallásokat, és tisztelik azok híveit, vagy épp a nem hívőket, és tilos bármilyen édességet bevinni az iskolába, mert megtanulták és elfogadták, hogy az nem egészséges. De még sorolhatnám... És most nem az a lényege a mondandómnak, hogy bezzeg... hanem az, hogy valóban ekkora, ismétlem EKKORA különbség kell, hogy legyen két európai ország oktatási SZEMLÉLETE között? Mert ez nem az anyagiak függvénye, hanem a döntésé, hogy mit tartok fontosnak, milyen nemzedéket akarok felnevelni a társadalomnak? Egy egymással, saját magával és a környezetével tudatosan törődőt, vagy egy kérdés nélkül utasításokat követő, megfélemlítésen és hatalmával sokszor visszaélő, hierarchián nevelkedett polgárt? ÉG és FÖLD a kettő, ezt látom. És megijeszt, hogy ekkora a különbség két ország prioritása között. Konkrétan ezért váltottunk országot. Sajnos vagy szerencsére.
2014 október 03. Kristóf Katalin: Nem tudom régen hogy csinálták, de csinálták. Egyébként nem feltétlenül egyesével kérdeztek ki bennünket, hanem csoportosan. Az egyik elkezdte, a másik folytatta és így tovább. Aki elakadt, annak vissza kellett menni a helyére és el kellett olvasni még egyszer az anyagot. (Vegyes napközi volt, az összes felsős osztály képviseltette magát, ezt elfelejtettem mondani, tehát kiscsoportos foglalkozásról nem beszélhetünk!) Saját véleményem szerint a teljesítmény alapú oktatás az oka mindennek. Teljesíthetetlen elvárások, amit nem feltétlenül a pedagógus támaszt a gyerekkel szemben. Viszont vannak irreálisan gondolkodó tanárok. Gyakorolni kell, de a feladott mennyiség sokszor ésszerűtlennek tűnik. Ha egy gyereknek nem megy a matek, nem attól fogja tudni, hogy 30!!! példát kell megcsinálnia otthon. Senki nem bántani akar senkit, de akinek inge vegye igenis magára, ha tiszta a lelkiismerete akkor rendben. Néha lehet elég lenne szeretni a tanítványokat.
2014 október 03. SAM: Kedves Gizella, szerintem senki nem csak úgy egy-egy iskola vagy pedagógus ellen mondja, amit mond. Viszont érthető, ha nem értünk egyet azzal, hogy 6-7 órája legyen egy ötödikesnek. Nekünk a gimnáziumban volt először ilyen terhelésünk. Arról nem is beszélve, hogy úgymond újra kezdtük a tananyagot, amit általános iskola felső tagozatából már ismerhettünk. Az én nagyobbik gyerekem még otthon kezdte a felső tagozatot. Most Írországban élünk, egyik napról a másikra kellett beilleszkedniük egy angol anyanyelvű tanításba, kaptak egy kis külön fejlesztést is -tanórák alatt, nem utána - és hoznak ugyan haza házi feladatot, de annak nem a tanulás, hanem a felelősségtudat kialakítása a célja. Amit elvállalok, azt végezzem el. Ja, mert hogy persze így egy csomó mindent ők, saját akaratból vállalnak el. Persze ennek alapvető feltétele, hogy soha egyetlen alkalommal sem volt senki arra kíváncsi, hogy mit NEM tud a gyerek, nincs olyan, hogy váratlan felelés (van helyette kiselőadás, beszámoló egyénileg és csoportosan, aminek tudják az időpontját előre), nincs olyan, hogy röpdolgozat, van helyette folyamatos értékelés és visszajelzés. Nem kell memoritereket tanulni otthon, mert miért is kéne? Helyette még mindig nagy hangsúlyt fektetnek az értő olvasásra és az olvasás szerethetővé tételére. Az a céljuk, hogy a gyerek kíváncsi maradjon, érdeklődő és persze szeressen olvasni. Örömmel és stresszmentesen járnak iskolába, ahol sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy MILYEN módszerekkel lehet tanulni, ismereteket szerezni, mint arra, hogy mennyit magoljon be a gyerek másnapra. Még mindig nincsenek szaktanárok - az csak középiskolában jön -, az általános iskolában minden évre egy osztálytanítót kapnak a gyerekek, akik egészében figyeli a fejlődést, alakulást. De tény, hogy alsó tagozatban sem 4 évig van ugyanaz a tanítójuk, ami az én személyes véleményem szerint előny. A gyerek megtanul együttműködni, alkalmazkodni, tanárához, társaihoz, és nem kis hangsúlyt fektetnek egymás tiszteletére. Tanítják őket biztonságos internethasználatra - hozzáteszem a szülőket is! - és projektek keretében foglalkoznak a tisztességes kereskedelemmel, a korosztályi zaklatás (bullying) felismerésével és megakadályozásával, vagy most éppen a mentálhigiénés kérdésekkel. Soha, semmilyen körülmények között nem jöhet szóba, hogy ki kinek a kije, a szabályok tiszták és érthetőek. Még csúfolódni sem lehet következmények nélkül. Na persze nem megszégyenítés a következmény, vagy szubjektív értékrend alapján valami büntetés, hanem beszélgetés, plusz feladat a témába vágóan, közös feladat a konfliktusba kerülő gyerekeknek, és a probléma 99,9%-ban kultúrált módon megoldásra kerül. Mert felismertetik (!) a gyerekekkel, hogy melyik oldalon milyen érzés megélni a konfliktust, és milyen következményei lesznek (az élete során, nem az osztályteremben) a nem elfogadható viselkedésnek. A gyerekek ismerik a különböző vallásokat, és tisztelik azok híveit, vagy épp a nem hívőket, és tilos bármilyen édességet bevinni az iskolába, mert megtanulták és elfogadták, hogy az nem egészséges. De még sorolhatnám... És most nem az a lényege a mondandómnak, hogy bezzeg... hanem az, hogy valóban ekkora, ismétlem EKKORA különbség kell, hogy legyen két európai ország oktatási SZEMLÉLETE között? Mert ez nem az anyagiak függvénye, hanem a döntésé, hogy mit tartok fontosnak, milyen nemzedéket akarok felnevelni a társadalomnak? Egy egymással, saját magával és a környezetével tudatosan törődőt, vagy egy kérdés nélkül utasításokat követő, megfélemlítésen és hatalmával sokszor visszaélő, hierarchián nevelkedett polgárt? ÉG és FÖLD a kettő, ezt látom. És megijeszt, hogy ekkora a különbség két ország prioritása között. Konkrétan ezért váltottunk országot. Sajnos vagy szerencsére.
2014 október 03. Bella Andrea: Én most 34 évesen döntöttem úgy hogy tanulópadba ülök és bizony felnőttként is nehéz 45 percet végigülni. Figyelni felfogni mit mondanak, írni kora reggel, anélkül hogy ne bukjon a fejem a pad alá délután egyre.....Nagyon is átérzem a diákok mindennapjait. Én is arra emlékszem, hogy anno a napköziben írásbeli lecke után jött a szóbeli tanulása, és ki is kérdezte a tanár. Most a fiam példáján tudom sokszor az írásbeli sincs kész!A szülő nem tudhatja mi a lecke...régen volt házi feladat füzet és mindenkinek abban volt leírva mi a dolga.Úgy feladni leckét, hogy már szól a csengő ...persze hogy egyrészt senkit nem érdekel meg nem is hallják meg! Így aztán sokszor nálunk sem volt kész, de én még meg is vagyok elégedve mert az én gyerekem tudja a kötelességét.Időre be vannak adva a házi dolgozatok és a memoritereket is megtanulja! De azok a gyerekek akikre nem tudnak kellően odafigyelni mert anyuka egyedül nevel és három műszakot nyom le...pedig nem a képességgel van baj sokaknál hanem a törődés hiányával!
2014 október 02. Regánné Fehér Gizella: Én is napközis pedagógus vagyok 5. éve immáron!A gyerekem is napközis volt elsős kora óta.Jóképességű, kitűnő tanuló volt az általánosban,de amikor hazajött itthon kellett még tanulnia!A gyerekeknek újabban 5.osztálytól kezdve heti 3x legalább 7 órája van, ennek 14 órakor van vége. Ebéd, beesik a tanórára vagy fejlesztőre , gyógytornára, zeneiskolába matek tehetséggondozóra és még a jó ég tudja hova!? Max. 1 órája van, hogy megírjon, megtanuljon mindent másnapra! Ide csupa zseninek kellene járnia, hogy ez igaz legyen.Az otthoni tanulás mindenképpen szükséges!!!
Mindenki gondolja végig:pl.7.osztályban Himnusz tanulása...memoriterek, alapfogalmak stb.több oldalas leckék, amit el sem tudnak olvasni 1/2 óra alatt sem??!! Miről beszélünk?Kedves szülők! Ne akarjanak már mindent az iskola nyakába varrni!!!!!!!!!!!!!!!
2014 október 02. Kristóf Katalin: Nem feltétlenül a pedagógus ellen irányultak a felvetéseim, sokkal inkább az oktatási rendszer ellen "lázadok". Szerintem ma nem jó gyereknek, diáknak lenni. Vannak jó pedagógusok, akik jelen körülmények közt is emberek tudnak maradni és vannak a "tanárok". Én kitartást kívánok azoknak, akik "pedagógusok" szívvel-lélekkel.
2014 október 02. Márton Magdolna: Nyugdíjas pedagógus vagyok, 7. osztályos rokonommal tanulok Vácott.Azelőtt sokszor osztottak be tanulószobásnak, mindenkitől szinte mindent ki tudtam kérdezni, mert nem a Mozaik Kiadó volt a preferált. A tankönyvválasztáson, az iskolaválasztáson és az iskolák közötti versenyen múlik véleményem szerint a gyerekek túlterhelése. Ha az iskolavezetés karrierista, a pedagógus addig csavarja a spanyol csizmát a gyerekeken, amíg csak ki nem serken a vérük. Ha az igazgató humánus, az embert nézi, nem a hűvös szabályokat.Tegnap egy történelem dolgozatra készültünk:1532-től (Kőszeg ostroma) 1711-ig kellett áttekinteni a magyar történelmet definíciókkal, évszámokkal 2 esszére való felkészüléssel...S aznap volt még angol, fizika,matek - aljas módon én diktáltam a szöveges feladatok megoldóképletét-, magyar (Huszt: egyik óráról a másikra tanulni - otthoni szövegértéssel). Ez Vác állítólag legjobb ált. iskolája, a diákom 3-4-es tanuló.Olvasni nem szeret, mert a tanító néni az én kérésemre se volt hajlandó diszlexiavizsgálatra küldeni anno, ma is téveszt a gyerek egy-két betűt. A tanító: kitüntetett pedagógus(!) Jónak tartom a tankönyvválaztás állami korlátozását, - bár ettől még másképp basáskodhat a tanár.Nem mindenki meri megtenni, hogy az órájába dalolást, viccmesélést,kis drámajátékot, esetleg némi testmozgást, mozgásos játékot vigyen...Pedig a puszta padban ülés is olyan hatással van az ember szervezetére, mint a nem használt egér a számítógépre: energiatakarékos üzemmódra kapcsol...
2014 október 02. Pedagógus: Napközis pedagógus vagyok, 18 fős osztályban, negyedik évfolyamon. Az osztályban 11 gyerek SNI-s. A hatodik órában 12:20-tól ebédelünk, aztán egy óra levegőzés/korrepetálás/versenyfelkészítés/logopédus/fejlesztőpedagógus és egyéb ( pl. szolfézs, tánc, labdajáték stb.) után leckét írunk, tanulunk 15:00-15:45 között. A maradék 15 perc marad uzsonnára, pakolásra, átöltözésre, mosdóba kimenni. Ha nem vagyunk kint 16:00-kor a szülők háborognak...
Valóban megőrizzük a gyerekeket és valóban nem jut idő a személyenkénti kikérdezésre, sőt, előfordul, hogy hazaviszi a gyermek a leckét, mert olyan fáradtak délutánra, hogy a többszöri magyarázat sem segíti a munkáját. Tovább bent tartani őket gyerekkínzás lenne. Így is épp elég gyerek van az iskolában 6:45-től és marad az esti ügyeletre is 17 óráig...
2014 október 02. Micimackó: Pedagógusként érintett vagyok és visszasírom mindazt, amit a cikk írója felvázol.20 éve kezdtem, volt idő mindenre. A kézműves foglalkozásoktól a régi gyermekjátékok megtanulásáig. Versekre, dalokra, dramatizálásra, bábok készítésére...mindenre, ami kellett a 6-10 éves korosztálynak. Most tényleg gyermekfelügyelet van napközi helyett.Ebéd után (kb.13.30h) egymást érik a du-i szakkörök, foglalkozások, fejlesztő órák.( Amit a kollégáknak kötelezően előírnak.) Alig lehet követni, hogy a 34 napközisből ki merre jár.Mire újra összegyűlnek, már fél 4 és a szülők az ajtóban toporonak. Megértem és elfogadom a szülők panaszait, de nekünk sem egyszerű!
2014 október 02. Nem értem: Nem a mundér becsületét kívánom megvédeni, mert nem vagyok érintett, de a kedves felháborodott szülők nem szeretnék kipróbálni, hogy az általuk felvázolt kívánságokat, elvárásokat hogyan tudnák ők vagy bárki más teljesíteni 30-32 gyerekkel? Nem kritizálni szeretnék, csak el kellene gondolkodni. Ha a szóbelit kikérdezik mindenkitől minden tárgyból, nem hogy fél hatkor nem kell hazamenni, hanem egyáltalán nem.
2014 október 02. Szülő: Így igaz! Na ezért nem járnak már a gyerekeim a közoktatásba, napközis meg sosem volt egyik sem!