Iskola

Egy rossz gyerek levele a tanárokhoz

Ezt a bejegyzést a kicsit frusztrált és nagyon fáradt édesanya énem mutatja meg nektek. Tanárnak, szülőnek, nagyszülőnek, formálódó diáknak egyaránt érdekes sorok jönnek.

A szülői mivoltom mindeközben forrong és értetlenkedik, mert vért izzadok egy ötödikes kislánnyal a hétköznapokban. 

Az a szülő énem forrong, aki már nem talál üres helyet a lánya ellenőrzőkönyvében, mert angolból a hét négy tanórájából négyen dolgozatot írnak a gyerekek és minden jegyre megy. Mit válaszoljak a lányomnak, amikor csatak fáradtan azt kérdi tőlem: “Anya, szerinted miért írunk ennyi dogát?” Mondjam neki azt, hogy azért, mert a tanárod libáért vette a diplomáját és mert halál kényelmes dolog eltapsolni a negyvenöt perces tanórát azzal, hogy az első húsz percben dolgozatot írat, aztán ki is javítják közösen, majd megint percek múlnak el a jegyek beírásával, hogy aztán az óra második felében felvéssen a táblára tíz új szót, három mondatot és két házi feladat oldalszámát a munkafüzetből és már hopsz, vége is az órának?

Vagy mivel csitítsam le a lelkét, amikor egy hét lázas influenza után az első napokban azért kapott bejegyzést, mert nincs pótolva a teljes heti anyaga minden tantárgyból és mert egyest is kapott, mert mégis milyen az már, hogy a gyerek még keddre sem írta meg az elmaradt házi feladatokat és óravázlatot? És mit mondjak neki arra, hogy a tanár válasza csupán annyi volt: ki kellett volna kérnie a leckét akkor is, amikor beteg. Mivel takarózzak, amikor hagytam őt abban a hétben pihenni, aludni és gyógyulni és tényleg nem pótoltunk be mindent, mert milyen az már, hogy egy beteg gyerek ugyanolyan intenzitással kell “dolgozzon” az ágyban is, mint ha az iskolában lett volna?

És ez a forrongó szülő énem ma talált a közösségi oldalon egy bejegyzést. Szerző ismeretlen, egy Roland nevű 14 éves kamasz írta. Benne van minden, amelyet én is vonyítanék, ha lenne, aki meghallgat. 

Kedves Tanáraim!

Lassan 14 vagyok, tele intőkkel és figyelmeztetésekkel. Rossz jegyekkel és romló magatartással. Meg kell felelnem a sulinak, meg kell felelnem a koromnak, meg kell felelnem a szüleimnek és meg kell felelnem a barátaimnak.
Tanulnom kell nyolctól háromig, háromtól ötig, majd még este lecke és kis készülés. Ez 10 óra naponta. Te hány órát dolgozol?

Azt várják tőlem, hogy figyeljek és jól teljesitsek, de ehhez fejlesztenem kell az agyam olyan területeit, amit csak mozgással és játékkal lehet. Mikor tegyem ezt? Ha a testem már öntudatlanul is mozog, alig tudom fékezni, akkor szidást kapok.

Anyáék válnak. Anyu és Apu nem igazán tudja kezelni a feszültségeit, sokat kiabálnak velem is, ettől én még rosszabbul érzem magam és félek. Amikor te váltál / szakitottál, tudtál a munkádra koncentrálni?

Nekem is vannak rossz napjaim, de én még nem tudom, hogy kezeljem azokat. Neked vannak eszközeid a feszültség levezetésére? Tanitsd meg, kérlek.

Próbálok egész nap figyelni az iskolában, több kevesebb sikerrel. Te egész nap tudsz figyelni ránk?

Ha rossz kedvem van, nincs kedvem tanulni és nem tudok figyelni. Ha rossz kedved van, van kedved dolgozni és tudsz igazán koncentrálni?

14 lettem és érdekelnek a lányok. Valahogy elvonja a figyelmem a tanulásról ez az izgi dolog. Szerinted ez normális? Azt mondják, igen.

Van, hogy csúfolnak, mert kicsit kövér vagyok. Fogalmam sincs, hogy kell lefogyni és hogy kell szeretni a testem. Te együtt tudsz működni a testeddel? Ha a főnököd megaláz, meg tudod magad védeni? Tanitsd meg nekem, hogyan kell!

A barátaim sokszor hülyeségekbe vonnak bele, s belemegyek, mert barátokat nem hagyok cserben. Ti is az ilyen csintalanságokat mesélitek egymásnak 20 év elteltével? Mi is ezeket fogjuk.

Nekem úgy tűnik, egy hajóban evezünk. Mégis olyan, mintha a tanárok már ellenségei lennének a diákoknak. Más generáció vagyunk, mi már máshogy fogunk felnőni: minket a technika világa vonz. Ettől még nem vagyunk kevesebbek, mint a régebbi generáció. Az alapértékeink, mint a szeretet, törődés, figyelem, tisztelet, megbecsülés, vidámság,játék… megmaradtak.

Tanitsd meg nekem, hogy kell szeretetet adni, s fogok tudni szeretetet adni. Kérlek, én is hadd mutassam meg, hogy kell szeretetet adni.

Tanitsd meg, hogy kell tisztelni, s én is tisztelni fogok másokat. Kérlek, én is hadd tanitsam meg, hogy kell tisztelni.

Tanitsd meg, hogy kell önmagamhoz hitelesnek maradni, hogy ne hazudjak többet. Kérlek, hadd mutassam meg én is intők nélkül is, milyen hitelesnek lenni önmagadhoz.

És kérlek, juttass vissza vágyaimhoz, gyermekkori álmaimhoz, tápláld bennem, hogy képes vagyok rá, mert akkor képes leszek rá. S engedd, hogy én is visszajuttassalak gyermekkori álmaidhoz.

Mindegy, hogy megélünk-e belőle, mert ugye neked is csak az számit már, hogy boldog legyél?
Ebben segits, ez a tiszta érték.


Roland

 

 

A cikk forrása

2015 április 13. Bouvet

 
Kölöknet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 
2016 április 22.
bal.zsam
Kétlem, hogy ezt a bejegyzést valóban egy 14 éves gyerek írta. Igazat adok I.I.-nek, a gyerekek rossz közérzetéért mindannyian felelősek vagyunk, igen, még az a tanár is, akiben nincs megértés. Kova, azért nem minden tanár "koptatja le" a szülőt, milyen érdeke fűződne hozzá?
2015 április 21.
kova
a tanár úgy koptatja le a szülőt, mint morzsát a hajtókáról, a szülő nem száll szembe vele, mert a gyerek továbbra is hozzá fog járni, a szülő felnőtt, összeszorított foggal dolgozik betegen, mert félti az állását, és ellátja a háztartást, igen, betegen is, de a gyerekének jót akar, jobbat, mindenesetre, és nem kényelmesebb a laptop előtt ülni, de ez is egy fórum, hiszen ez a 21 . század, kihasználja, ettől még nem biztos, hogy más lehetőséget nem próbál meg, hogy változtasson...Persze, nem könnyű változtatni ott, ahol ilyen kommentek születnek.
2015 április 16.
I.I.
Azért, amit a 14 éves fiú felsorol, nem csak a tanár a hibás.
...egyszerü...beteg társadalomban az a normális, aki nem ellenkezik...
Hol van a szülõ?
Hol van a pszichológus?
Hol vannak azok, akik emberként kezelik társaikat?
Az anyukának, aki panaszkodik: miért nem megy az iskolába, beszélni a tanárokkal?!
Õ talán ha beteg, nem kell elvégezze a munkáját?
Más föz, más mos, takarít helyette?
Miért nem beszéli meg problémáit azokkal, akik hivatásból ( vagy nem:(...) próbálják lányát kompetens, konkurrenciabíró felnötté nevelni?
Mert talán kényelmesebb panaszkodni a laptop elött?
Kölöknet hozzászólás
aláírás