IskolaIskolaérettség

Rugalmas iskolakezdés

Iskolaérettség: pro és kontra

„Olyan okos ez a gyerek, mindent tud! Az óvodában csak unatkozik, menjen csak minél hamarabb iskolába!” – mondják egyes szülők. Mások viszont inkább a kivárás hívei – ők mindent megtennének azért, hogy a megnövekedett követelmények terheitől még egy évig megkíméljék a gyermeküket.

„Papírforma” szerint

Ki dönt az iskolaérettségről?

A tankötelezettség egy évvel későbbi megkezdé- sében nincs módja a szülő- nek önállóan dönteni. Arról, hogy a gyermek elérte-e a tankötelezettség megkez- déséhez szükséges fej- lettséget, azaz iskola- érett-e, elsődlegesen az óvoda jogosult véleményt nyilvánítani. Ha ebben az óvónő bizonytalan, akkor kérheti, hogy a nevelési tanácsadó végezzen iskolaérettségi vizsgálatot. Bővebben...

A legtöbb országban, így nálunk is, a törvényi szabályozás hatéves korra időzíti a tankötelezettség megkezdését, bár megpróbál rugalmas kereteket szabni. Ha a gyerek május 31-ig betölti a hatodik évét, és eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, akkor az adott évben iskolába megy. Amennyiben december 31-ig tölti be a hatodik évét, a szülő kérésére akkor is megkezdheti a tanulmányait. (Tehát akár öt és fél évesen is mehet iskolába, ha szeptember 1. után született.)

De arra is van jogszabályi lehetőség – ám ebben már nem dönthet a szülő önállóan –, hogy a gyerek csak hétéves korában menjen iskolába. További egy évet, egészen a nyolcadik évükig, azok a gyerekek maradhatnak az óvodában, akik augusztus 31-e után töltik be a hetedik életévüket, és a szakemberek - a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság - szükségesnek látják óvodai nevelésük meghosszabbítását.

Szülői dilemmák

A szülők szempontjai az iskolakezdést illetően nagyon különbözőek. „Olyan okos ez a gyerek, mindent tud! Az óvodában csak unatkozik, menjen csak minél hamarabb iskolába!” – mondják egyesek. Mások inkább a kivárás hívei, ők attól félnek, hogy az iskolába lépéssel jelentkező elvárások és a megnövekedett követelmények nagyon megterhelik a gyereket, aki emiatt nem tud majd lépést tartani a többiekkel, ezért jobbnak látják, ha minél később kezdi el az iskolát.

A szülők jobbára érzik, hogy gyermekük mikor érett már a váltásra, de sokan elbizonytalanodnak, vajon minden szempontból megállja-e majd a helyét a gyermek, aki bár nagyon értelmes, de visszahúzódó, vagy éppen rengeteget tud az egyiptomi bebalzsamozási szertartásról, de nem tud öt percig nyugton ülni a helyén.

Sokat segít a döntésben az óvónők véleménye, akik a tapasztaltak alapján megbeszélik a szülőkkel, hogy menjen-e iskolába a gyermek, vagy maradjon még egy évet az óvodában. Bizonytalanság esetén ugyancsak a szülőkkel egyeztetve javasolhatják a Nevelési Tanácsadó vizsgálatát, de a szülők maguk is fordulhatnak az intézményhez segítségért, ha kétséges számukra, vajon mi lenne jó a gyereknek.

A Nevelési Tanácsadóban a szakemberek úgynevezett beiskolázás előtti fejlettségi vizsgálattal, azaz iskolaérettségi vizsgálattal döntik el, javasolható-e a gyereknek az iskola elkezdése, vagy érdemes még várni vele. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az óvodapedagógusok és a szülők véleménye eltér a gyermek fejlettségéről és beiskolázhatóságáról.

Érettség - iskolaérettség 

Tudjuk, hogy a gyerekek különböző mértékben és ütemben fejlődnek, hatalmas egyéni eltérések lehetnek közöttük. Hazai kutatások szerint az iskolába lépő hatévesek közötti fejlődési fáziskülönbség mentális életkorban kifejezve több mint öt év is lehet - vannak hatévesek, akik egy négyéves, és olyanok is, akik egy kilencéves fejlettségi szintjét mutatják. A szociális életkort tekintve ugyanez a különbség még ennél is nagyobb, több mint hat év. A gyerekek egy része csak az iskolakezdést követő két, három évben éri el a hatévesek átlagos érettségét. Igazából ez nem kellene, hogy gondot jelentsen, ha az iskolák nagy része nem várna el olyan teljesítményeket a gyerekektől, amelyekre még nem képesek, ha figyelembe venné eltérő fejlődésüket, és ehhez igazítaná módszereit.

Mindenesetre az iskolát kezdő gyerekeknek fizikailag és pszichésen is érettnek kell lenniük arra, hogy megfeleljenek a teljesítményre vonatkozó új elvárásoknak. A legfontosabb ismérvek között ott szerepel a megfelelő testi fejlettség elérése (nagyjából a 18 kg-os súlyt és a 110 cm-es magasságot tekintik határnak, de természetesen itt az alkati, genetikus tényezőket is figyelembe kell venni). A fizikai érettséghez tartozik még az első megnyúlási fázissal jelentkező alakváltozás, a fogváltás megindulása, a megfelelő fizikai erőnlét és a jobb-, balkezesség megállapíthatósága.

A pszichés tényezők közül a megismerési funkciók, azaz a figyelem, az érzékelés-észlelés, az emlékezet, a gondolkodás megfelelő fejlettsége, illetve az érzelmi és szociális érettség teszik alkalmassá a gyermeket arra, hogy megfeleljen az iskolai követelményeknek.

Mit is jelent mindez?

Az a gyermek tekinthető iskolaérettnek, aki legalább tizenöt percig fenn tudja tartani a figyelmét, még akkor is, ha számára nem annyira érdekfeszítő dolgok történnek az órán - ez az úgynevezett szándékos figyelem. Emlékszik a közvetlen vagy korábbi látott és hallott élményekre, képes rövid versek, mesék megjegyzésére, megtanulására, a kapott utasítások követésére.

Az iskolaérett gyerek tudja fejezni magát egyszerű és összetett mondatokban, a beszéde tiszta, a rajzolás mint tevékenység természetes a számára, és megfelelő manuális készséggel rendelkezik az írás megtanulásához. El tud igazodni az 1-től l0-ig terjedő számok között, és tisztában van azzal, hogy mit jelent a „kevesebb”, „több”, „egyenlő” fogalma. Nem utolsósorban az sem mindegy, milyen a mozgásának fejlettsége, összerendezettsége.

Mindemellett – ideális esetben – kialakult feladattudattal, szabálytudattal, együttműködési készséggel rendelkezik, a tevékenységeit nem hagyja félbe, az érzelmeit megfelelően tudja szabályozni, mint ahogy a vágyainak késleltetésére is képes. Nem okoz számára gondot a közösségbe való beilleszkedés, képes új kapcsolatok kialakítására, tud alkalmazkodni, s legfőképpen várja az iskolát, érdeklődik az iskolai tevékenységek iránt. A tapasztalatok szerint a gyerekek az értelmi képességüket tekintve hamarabb válnak iskolaéretté, míg érzelmileg, szociálisan nagyobb az elmaradásuk.

Miért várjunk és miért ne?

Azoknál a gyerekeknél, akik éretlenül kerülnek be az iskolába, a pedagógus és otthon a szülő is jellegzetes megnyilvánulásokat tapasztal. Legszembetűnőbb jel lehet a fáradékonyság, akár a fizikai, akár a szellemi tevékenység során, illetve figyelmi, koncentrációs problémák jelentkezése. Folyamatosan kilépnek a feladathelyzetekből, sírósak vagy túlzottan játékosak lehetnek.

Az is előfordulhat, hogy sokszor megbetegszenek, a szervezetük így tiltakozik a számukra megterhelő igénybevétel ellen. Egyre szembetűnőbbé válik, hogy lemaradnak a tanulásban, motiválatlanok lesznek, magatartási-, viselkedési problémák alakulhatnak ki náluk, egyre szélesebbé válik a szakadék a gyerekek tűrőképessége és az iskolai elvárások között. A sorozatos kudarcok aztán hosszú időre meghatározzák a tanuláshoz és az iskolához való viszonyukat, vagy akár későbbi pályafutásukat is.

Természetesen látnunk kell a másik oldalt is. Ha a gyerek iskolára érett és várja is, hogy iskolás lehessen, akkor nem érdemes visszatartani, mert később a nem elégséges kihívások motiválatlanná tehetik, s lassan elveszíti korábbi tudásszomját. Ezért bizonytalanság esetén mindenképpen érdemes szakemberrel konzultálni, aki segítséget nyújt ennek a hosszútávra valóban meghatározó döntésnek a meghozatalában.

2010 február 22. Kereki Judit

 
Kölöknet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 
2014 április 29.
modrill
Az én lányom még maradt egy évet az oviban: lehet, hogy nálunk (hangsúlyozom: nálunk) ez rossz döntés volt, mert sokkal érettebb volt végig az osztálytársainál, nehezen talált az érettségének megfelelő barátra.
2014 április 28.
Timi
Az én kisfiam 7 éves lesz szeptemberben,most megy iskolába,nagyon várja.
Ha valaki nem szeretné a 6 éves gyermekét elküldeni suliba,megvannak a lehetőségek,hogy otthon tartsák őket.
én márciusban lettem 6 éves,mikor iskolába mentem,mindig egyike voltam a legfiatalabbaknak az osztályban,de ez nem okozott sosem hátrányt.
szóval ne ódzkodjatok sosem megkérni az óvónőt,hogy még egy évet maradhasson a gyerkőc,ha úgy érzitek,neki jobb lenne
2010 május 15.
Zsuzsi
http://www.gekkonet.hu/kalauz/iskolaerettseg-kriteriumai.html Ezen a linken néhány konkrét dolgot találnak a szülők arra vonatkozóan, hogy kb. mit kell tudnia egy iskolaérett gyereknek. Viszont tartsák szem előtt a fenti írás egyik megállapítását, mert ez nélkülözhetetlen a sikeres iskolai munkához. Idézem: "A tapasztalatok szerint a gyerekek az értelmi képességüket tekintve hamarabb válnak iskolaéretté, míg érzelmileg, szociálisan nagyobb az elmaradásuk."
2010 április 20.
Andi
Az én kislányom Április elején volt 6 éves. Mi is voltunk fejlesztő pedagógusnál felmérésen. Akkor Apának úgy adták ki, hogy semmi probléma nincs a gyerekkel , mehet iskolába. Majd 2 hét után üzenték az ovin keresztül, hogy hívjam fel őket.Felhívtam őket és az első az volt hogy mondták hogy elveszett a gyerek papírja majd a fejlesztőpedagógus Jelezte nekem ,(2 hét után miután ők mondták, hogy iskolaérett a gyerek), hogy gond van a gyerek térlátásával és a memóriájával és nem fogják javasolni neki az iskolakezdést. Az ovinkból minden tavaszi, (azaz most tavasszal töltötték a 6.évet),gyereket elvisznek iskolába. Mondtam a fejlesztőnek, hogy nekem ez furcsa hogy gond van vele 2 hét után, és, hogy a lányom lovagol, síel, görkorcsolyázik, kerékpározik, furcsa lenne ha a térlátásával gond lenne. Erre csak hebegni tudott és akkor tette hozzá a memória zavart. Én másnap, mivel iskolában dolgozom, elhoztam a sulinkba a kislányomat ahol a fejlesztőpedagógus megnézte (kb 2 és félórát volt nála, kb ennyit voltak az első felmérésen is), és ő semmi problémát nem tapasztalt nála, sőt dicsérte hogy kitartó, van türelme és feladattudata, látszik, hogy foglalkozunk vele. Az oviban nem örültek neki , mikor jeleztem hogy mégis megy a gyerek iskolában, mert elvittem máshova felméretni. Itt nálunk minden nagycsopist elviszünk és ennek nem örülnek. Eddig bevett szokás volt hogy a január utániak maradnak, most nem. A lányomnak az összes barátja megy. A legjobb barátnője is akivel 1 hónap van köztük és másfél éves koruk óta barátok. A nővérem is ovónő és ő nem tapasztalta ezeket a hiányosságokat amit az első felmérés után 2 héttel mondtak.A lányom okos, érdekli az iskola , nagyon nyugis tud lenni és kitartó.A véleményem szerint az egész azért volt, hogy kevesebb gyerkőc menjen a suliba (nagyon győzkődték a szülőket, hogy maradjanak a gyerekek). Mivel én voltam az aki nem első héten jelezte , hogy megy a gyerek suliba, hanem körbejártam egy kicsit a dolgokat, igy velem próbálkoztak hátha én visszatartom. Nem tartom túl etikusnak ezt a módszert.
2010 március 23.
Ági
Hanga hozzászólónak üzenem,mint gyakorló kisiskolás anyuka és pályát elhagyó pedagógus,hogy én újra járatnám kislányával az első osztályt,mert így megszabadulnának a kevésbé szimpatikus tanítónőtől és talán felnőne az új osztálytársaihoz,ami most már utólag tudom,hogy mekkora előny,mert Önnek is tudnia kell,hogy az olló csak a későbbiekben tovább fog nyílni,vagyis egyre nagyobb lesz a különbség másodikban egy 9.évét betöltött,illetve egy 8.évéhez közeledő kisiskolás között,főleg hogy még lány is.Most mi ebben a cipőben járunk és szenvedés lányomnak az iskola,igyekszik a korán tinisedő osztálytársainak megfelelni és kifordulva önmagából komoly személyiségváltozáson megy keresztül. A törvény engedélyezi a szülőnek azt a jogkört,hogy a korán iskolába adott gyereket egy évre visszatartsa és újra járassa vele az első osztályt.Hasznára fog válni mégha ő ellenkezne is a barátnő miatt.Később már szinte lehetetlen lesz ezt meglépni és mindig alulteljesít a többihez képest,főleg a nem szimpatikus tanítónéninek.Bárcsak előlről kezdhetném gyerekemmekel,ezt tenném!Ne csináljon belőle presztizs kérdést,mert ez nem számít bukásnak.
2010 február 25.
Hanga
Kislányunk januárban töltötte a 6. évét, intelektuálisan, társas kapcsolataiban is iskolaérettként küldtem iskolába.(pl. 5 évesen magától megtanult olvasni, az ovis csoportban főként zevező, iránytó szerepet tltött be)A legnyomósabb érvem magam számára az volt, hogy a legjobb kisbarátnője, aki fél évvel idősebb, szintén megkezdte az iskolát. Egy városi szinten jó, kellemes, új épületű egyházi iskolába járunk, ahol minimálisak a negatív hatások. Tényleg kellemes a környezet, magam is ott tanítok (két kisbabavárás között). Dóri nagyon ügyes az iskolában, mindenben jól teljesít, de képzeljétek, mégsem szeret járni. Fárasztja a sok kötöttség, itthon sem ad elő semmi izgalmas élményt...Ebben az egyben éződik a fiatal kor hátránya. Erre még rátesz az a sejtésem, hogy a tanítónéni személyisége nem az esete. Tapasztalataim szerint a kis elsősök olyan pótanyaként csüngnek a tanítónénin, az én lányom viszont alig emlegeti. Remélem második osztályra már strapabíróbb lesz. A kisbarátnős érv azért bejön, ez még mindig motiváló tényező. Mizsó hozzászólássára reagálva: szerintem is van alapja az aggodalmának, én sem érzem fairnek az egyre növekvő életkorbeli szórást. Talán ha van lehetőségünk és alkalmunk tanítónénit választani, megkönnyítheti a helyzetünket. (Én nem választhattam, csak egy osztály indul évfolyamonként.)
2010 február 24.
Momo
Az én kislányom márciusban lesz 6 éves és még maradni fog az oviban. Egyáltalán nem így terveztem. Amikor felmérték őket a feladatokat jól megoldotta, bár a számolással vannak gondjai, már itthon is észrevettem. Ha mesélni szeretnék neki nem érdekli, nem akar vagy nem tud figyelni hosszan, csak rövid mesét lehet. Ha éppen kedve van hozzá visszamondja a mesét hogy miről szólt, de van hogy egyáltalán nem emlékszik. Persze az életben viszont mindent tud, mindenre emlékszik, jobban mint én:)A lényeg hogy én nem akartam visszatartani. Aztán az oviban tanácsolták, hogy a Nevelési Tanácsadóban felmérik és segítenek dönteni. Így is volt, ők azt tanácsolták hogy maradjon még. Inkább hallgatok rájuk és szeretném megkímélni őt az esetleges kudarcoktól. Talán így könnyebb lesz neki. A csoportban egyébként is aki iskolába megy szeptemberben azok legtöbben már most 6 és fél, 7 évesek. Én most így látom jónak, bár nem gondoltam volna még a nyáron sem, hogy maradni fog. Remélem hogy ezzel csak jót teszünk majd neki:)
2010 február 23.
Mizsó
Manapság az elsős osztályok több mint fele 7 éves gyerekekből tevődik össze, akiknek figyelme már sokkal kitartóbb, testileg is fejlettebbek. Az én, egyébként minden tekintetben iskolaérett 3 gyerekem emiatt az alsó tagozatban behozhatatlan hátrányokat szenved, s ezt a tanárok sem tolerálják, tőlük is elvárják a 45 perc mozdulatlanságot (ez persze némiképp sarkítás), mert nekik is így kényelmesebb. Gyakran nyomós indok nélkül maradnak vissza a gyerekek, lényegében azért, hogy jobban teljesítsenek az iskolában, sikeresebbek legyenek (felsőben meg korábban kamaszodnak, "lenyomva" a kicsiket). Ez sok esetben "be is jön", nem is tudom hibáztatni nagyon a szülőket, de akkor mi van azzal a néhány gyerekkel, aki átlagosan fejlett, átlagosan értelmes, nyitott, nyugodt természetű(stb), de nem tud felmutatni egy icipici visszahúzódó hajlamot, vagy egyebet sem, amire hivatkozva ők is 7 évesen kezdhetnének, így viszont - mivel nem zsenik, hogy akár másfél évvel időssebb kortársaikal lépést tartsanak - eleve kudarccal indítanak az iskolában? Tudom, most a szülői sértettség beszél belőlem, de én a mai versenyszellemre épülő iskolarendszerünkben ezt így élem meg. Amikor év végén csak a kitünő tanuló gyerekek kapnak jutalomkönyvet, függetlenül attól ki mennyi erőfeszítést tett azért, hogy elérje azt az eredményt, ami sikerült neki (pl. az enyém az iskolában tanulta az olvasást, a 7-8 éves már tudott olvasni mielőtt iskolába került volna), amikor a 2 évvel nagyobb gyerekek kiközösítik a kissebb osztálytársaikat, amikor megveri a két fejjel nagyobb a kisebbet, amikor már 4.-ben a folyosón pornóképeket mutogatnak egymásnak a mobiljaikon, akkor nem érzem túl jól magam, és azt gondolom, kezdték volna csak ők is 6 évesen az iskolát, más lenne a világ. Bár lehet, nem kevésbé problémamentes és igazságtalan.
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás