IskolaMás szemmelPedagógus szemmel

Ken Robinson előadásai

Az iskola megöli a kreativitást

Egyre több oktatással foglalkozó szakember emeli fel a szavát azért, hogy ne ártsunk a gyerekeinknek a múltból fennmaradt iskolarendszerek konzerválásával. Minél inkább a múlt szerint szabályozunk, annál inkább elveszítjük a jövő biztosítékát jelentő kreativitást. Ken Robinson szellemes előadásaiban erről beszél, ajánljuk minden kedves Kölöknet olvasónak!

Sir Kenneth Robinson ötletes rajzos előadásában arról beszél, hogy a mai oktatási rendszerek az ipari forradalom idejéből maradtak ránk, és túl kellene lépni a múlt mítoszain, hogy a gyermekeink a 21-dik század elképesztően gyors és beláthatatlan változásaihoz alkalmazkodni tudjanak. A tesztek a konformitást segítik és a sztenderdizálás erősödésével egyre több a hiperaktív gyerek. Ahelyett, hogy élni tanítanánk a gyerekeinket, szedáljuk őket, hogy figyelni tudjanak az unalmas órákon az iskolában. A művészetek és a csoportos tanulás segíthet abban, hogy a gyerekkorban még meglévő divergens gondolkodás és a kreativitás ne tűnjön el a felnőttkorra.

A rajzok rendkívül szellemesek és részben magukért beszélnek. Mindazonáltal a könnyebb megértésért lefordítottuk a szöveget, amit itt találhatnak meg.

Ken Robinson a TED egyik konferenciáján – ami magyar feliratozással is olvasható – arról beszél, hogy az iskola megöli a kreativitást.

Rendkívül szellemes és vicces előadásban taglalja, hogy át kell gondolnunk az oktatási elveinket. A mai oktatási rendszerek még az ipari forradalom tömeges munkaerő iránti igényeit voltak hivatottak kiszolgálni. Mivel ebben a célrendszerben a munka a legfontosabb, ennek rendelődik alá minden.

Ezért inkább lebeszéljük a gyerekeinket arról, hogy olyan haszontalan dolgokkal foglalkozzanak sokat, mint a zene, vagy a rajz (miközben azzal se feltétlen tud elhelyezkedni, amit az iskolában tanul). Mindenhol a világon ugyanaz a hierarchia a tantárgyak közt: a legfontosabb a matematika, legutolsók a művészetek. „De – kérdi Ken Robinson – miért ne tanulhatnának táncolni is a gyerekek mindennap, ahogy a matekkal is teszik? Hiszen nemcsak fejük van, hanem testük is.”

Az oktatás rendkívül akadémikus mindenütt, mintha a célja az lenne, hogy mindenütt professzorok garmadáját hozza létre, pedig ez utóbbi nem feltétlenül az élet csúcsa, pusztán csak a létezés egyik formája. Ahogy Ken Robinson, aki maga is egyetemi tanár, csipkelődve megjegyzi: „A professzorok a fejükben léteznek, a testükre pedig úgy tekintenek, mint a fejük szállítóeszközére”.

Pedig az intelligencia ennél jóval bonyolultabb: szétágazó, dinamikus és különböző. Rengeteg gyereket, aki nem tud a padban nyugodtan ülni, ahelyett, hogy pl. tánciskolába vinnék (és lehetne belőle sikeres táncos vagy koreográfus) rásütik, hogy hiperaktív és megpróbálják legnyugtatni. Ezáltal kiöljük a kreativitást a gyerekeinkből. Ken Robinson szerint pedig ma már a kreativitás ugyanolyan fontos, mint az írástudás. Mert aki fél a tévedéstől, fél attól, hogy hibázik, az soha nem fog semmi eredetivel előrukkolni. De miután az iskola és a munkahely is stigmatizálja a tévedést, fokozatosan „kioktatjuk” a gyerekeket a kreativitásból.

Az előadás során tucatnyi viccet süt el az előadó, amit a magyar hallgató is élvezhet, lévén magyar felirat is segíti a hallottak minél mélyebb megértését.

A Kölöknet ajánlja minden olvasójának, mulassanak jól!

2013 június 03. Kölöknet

 
Kölöknet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 
2013 október 03.
Lannert Judit
Kedves megkeseredett tanuló!
Nagyon szomorú, amit írtál. Sajnos a felnőttek azt hiszik, hogy egy kívülről a gyerekekre kényszerített értelmetlen "rend" a javukra válik, miközben maguk a felnőttek maguknak ilyet nem kívánnának. Azt hiszik, hogy ha a tanulás élvezet és ha az iskolában játékra és érdekes szakkörökre van lehetőség, akkor az nem komoly is dolog. Csak azt tudom javasolni, hogy próbáljatok a magatok eszközével harcolni ez ellen. Próbáljál szövetségeseket keresni a társaid között és megírni a problémátokat. Beszéljétek meg azzal a tanárral, aki megért titeket (ez is valami, hogy legalább egy van belőle a suliban) és jelezzétek az igazgató felé, hogy indítsa el újra a drámakört. Ha azt mondja, hogy erre nincs lehetősége a keretek miatt, akkor pedig javaslom, hogy írjatok az iskolákat fenntartó központnak (KLIK), ebben talán valamelyik szülő szívesen segít. Szomorú az a társadalom és szégyen a felnőttekre nézve, ahol a gyerekek jogait a gyerekeknek maguknak kell megvédenie vagy kiharcolnia.
2013 október 03.
egy szülő, aki szintén utálja ezt az oktatási rend
Ja ja
A nyolcadikos fiam arról számol be, hogy rajzból dolgozatot írtak elméletből, technikán pedig tavaly a kresszt tanulták, most meg amikor beleolvastam a füzetébe, már nem emlékszem pontosan, azt hittem, hogy számítástechnika, vagy fizika.Emlékszem én is, hogy énekből is dolgozatot írtunk a hírességek életéből. Minek !!! Hallgassuk a zenéjét! Egyszerűen iszonyat. Na persze a mindennapos tesi sem sokkal jobb, mert fantasztikus lenne, ha minnél többet játszanának, de nem minden esetben, nálunk például a köröket róják az iskola körül. Unalmas, semmi öröm benne, és megszégyenítő, ugyanígy állni a kötél alján, akinek nem megy a mászás.
2013 szeptember 30.
Egy megkeseredett tanuló
Nagyon is egyet értek. Most vagyok 9-es, de annyi a tanulni való h sokszor még este 10 órakor is ott görnyedek fölötte. És ? Másnap megírom a dolgozatot, kijavítják és 3-as. De ez csak egy része panaszaimnak. Legfőbb és legbrutálisabb,hogy minden egyes nap 6 órakor elmegyek az iskolába, hazaérek 4 órakor (minden egyes nap kivétel nélkül,és habár néha fél négyko r jövök ha jobban belegondolunk ja és csak a kötelező tanórákon veszek részt)AKKOR ebédelek,majd nekifogok tanulni. És ez a mókus kerék forgat minket egész évben. Elegem van, hogy nincsenek az iskolában különböző művészeti programok. (pedig volt)A minap megkérdeztem egy tanárt, hogy nem indítaná e újra a drámakört (azt a tanárt aki az egyetlen az iskolában aki megért minket), de nem tudja mivel nincs rá idő az iskola keretein belül. És sajnos igaza van. De én nem akarok ilyen világban élni, ahol bármit tesz az ember vagyis már a gyermek az már arról szól, hogy melyik egyetemre szánjuk stb. Hol ápolhatjuk majd az IGAZI THETSÉGEKET? ( Például most is rám szólt anyukám, hogy menjek ,mert 9:30 van. Na de itt ülnék ha nem kellet volna még egy órával ezelőtt a tankönyben gubbasztanom? Csak ennyit írok, pedig erről regényt tudnék fejteni.
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás