Zseniális tanári húzás – Petőfiék a Facebookon!
Hogyan lehetne a mai kamaszokhoz közelebb hozni a magyar irodalom nagyjait? Persze, ott vannak verseik, prózáik és egyéb műveik, amelyekről lehet vitát indítani, ha van rá nyitottság és érdeklődés a diákokban. De ettől nem válnak élőbb alakokká, nem könnyíti meg az azonosulást.
Nos, egy budapesti tanárnőnek zseniális ötlete támadt: a Madách Imre Gimnázium 11. évfolyamos diákjainak azt a feladatot adta, hogy négy-öt fős csoportokban hozzanak létre Facebook profilokat a XIX. századi költőknek, és töltsék meg azokat úgy tartalommal, hogy hitelesnek is tűnjenek. És láss csodát, a projekt feltüzelte a tanulókat!
A tanárnő így írt a feladatról egy lényegre törő levelet a Tanárblog szerkesztőségének:
„Kedves Kollégák!
Vajda Éva vagyok, a budapesti Madách Imre Gimnáziumban tanítok irodalmat. Az emelt szintű csoportom projektjéről írnék néhány sort.
11. évfolyamon négy-öt fős csoportokban dolgoztunk, XIX. századi költők Facebook-profilját készítettük el. A csoportok a költők neveit kihúzták, és hat órában, egy hét alatt hozták létre a profilokat: Kölcseyt, Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt. A feladat meghatározásában az szerepelt, hogy a profilok alkalmazkodjanak a költők személyiségéhez, és feltétlenül tartalmazzanak széleskörű irodalmi-közéleti i ismereteket. (Létrehoztak többek között Prielle Kornélia, Szendrey Júlia profilt is, hogy a kommenteket bővíthessék.)
A diákok bevallása szerint nagyon sokat tanultak az egy hét alatt, rengeteg szakirodalmat olvastak el, hogy hiteles legyen az adott profil.”
Nemcsak a száraz életrajzi adatokkal töltötték fel például Petőfi Sándor vagy Arany János profilját, de egész mélyen beleásták magukat a költők háttértörténetébe, magánéletébe, művészi érdeklődésébe. Az egyes posztok alatt pedig egymással társalognak a XIX. század irodalmi nagyságai, olyan közvetlenséggel, melyet a FB megkíván, de tökéletesen megtartva saját stílusukat, nyelvezetüket, gondolatiságukat.
Tökéletes az illúzió, Szendrei Júlia és Kölcsey Ferenc alakja is olyan kézzelfoghatóvá vált a diákok munkája által, hogy bárki felfrissítheti és továbbfejlesztheti saját tudását a profilok alapján. Azt hiszem, be is jelölöm őket!
A profilok itt találhatók:
Petőfi Sándor - azóta sajnos törölték a profilt
Kölcsey Ferenc - azóta sajnos törölték a profilt
Vörösmarty Mihály - azóta sajnos törölték a profilt
Kereshetsz priviben (nem akarom szétoffolni a topicot), szelvesz.hu-n, kreativitás ott is van (kémia-fizika szakos tanárkánt vagyok itt)
:)
Pro primo: ha valaki olvasott az említett szerzőktől, azt tudja milyen nyelvezetet használtak, érdekesebb lenne hasonlóan írni a szövegeket.
Pro secundo: szerintem Kölcsey se venné jó néven, meg Petőfi se, meg Petőfiné Szendrey Júlia se, de Kornélia kisasszony se, hogy a nevük fordítva jelenik meg az adatlapokon, hozzászólásokban, stb., stb.
Egyébként az ötlet az jó :)
Gábornak, meg a többi lefelé húzónak üzenem, hogy az, hogy olyan dolgokró vitatkoznak, fotelforradalmárkodnak adott esetben, amin úgyse tudnak a fotelből változtatni, az se építőbb jelegű.
Egyetértek veled, hogy a kreativitás megléte nem szakfüggő. /Mondhatnám, hogy megkövetem a reálosokat (magamat is)./ Én a meglévő kreativitásuk bátrabb használata érdekében szóltam. Én náluk nagyobb merevséget feltételezek (tapasztaltam).
:)
Hasonló feladattal én is megpróbálkoztam a diákjaimmal. Madách Az ember tragédiája c. művét töltöttük meg élettel. A mintát innen vettem: http://www.isze.hu/ISZE_palyazat/VeszelszkineHI_1resz.pdf
Tapasztalataim: Egy vidéki szakközépiskolában tanítok, ahol kevésbé motiváltak a tanulók. Azok, akik foglalkoztak a feladattal, szívesen ültek a fb előtt. Ahogy ők mondták: legalább értelmes dolgot csináltak a fb-on. Olvastak, kreatívan megosztottak tartalmakat...a dolgozatot hibátlanra megírták! Sajnáltam, hogy nem sikerült mindenkit mozgósítani, de a kis siker is siker! :) A negatívuma az volt a feladatnak, hogy a szülők nem értették meg, mit is szeretnék elérni ezzel. Csak azt látták, hogy a gyermekük a számítógép előtt ül, és a tanárnő a fb-on küldi el a "házit". Megkértem a diákokat, hogy "beszélgessenek el" a szüleikkel a projektről ;) Összességében pozitívan értékeltem az egész projektet, élvezték a diákok a változatos feladatokat, kutatómunkát is végeztek, megismerték/megértették a mű mondanivalóját és ami a legfontosabb volt számomra, olvastak!
Ne bántsd a reálszakosokat! Nem kell nekik kölcsönkérni kreativitást. Van ott is bőven. Az igényesség, kreativitás nem szakfüggő. Ember függő. Nem valósulhatott volna meg a tanárnő ötlete - ezúton is hatalmas gratula neki ;) - ha matek, fizika, gépész... szakosok nem lettek volna kiemelkedően kreatívok (sőt még Te sem írhattál volna a ide)
:)
X. Gábornak: "a gond maximum azzal van, ha csak így lehet egy tini figyelmét felkelteni.". Ez tény, de nem gond. A lecke fel van adva a dögunalmas tanároknak. Megfelelnek a kihívásnak, vagy mennek a levesbe.
Már várom az uralkodókat, nagy magyar történelmi személyiségeket is. Az lesz ám az igazán érdekes, amikor ők kezdenek el beszélgetni! :-)
Bàr nem tudom, hogy tàrsalogna Petöfivel....
talàn valami idök között àtjàrò gondolatàtvivö kèzikèszülèkkel ;)
Örömmel vennék egy Kertész Imre profilt.
Gratulálok minden résztvevőnek!
Gratulálok.
Lehet jó helye lenne a csemetémnek Madáchban.
Kapcsolódó anyagként tudom ajánlani a Versszínház Petőfi előadását.
http://versszinhaz.eu/versszinhaz-eloadasok/petofi-sandor-eloadas