PISA 2012 – Helyünk a nemzetközi mezőnyben

[1] A pontszámok közötti összehasonlítást az teszi lehetővé, hogy minden pontszámot azonos módon standardizált skálán mérnek, amelyen az adott teszten az OECD átlag 500 pont, a szórás 100 pont.

Megjegyzés: A 0 tengely felett látjuk azokat az országokat, amelyekben a problémamegoldás teszteredmények és a számítógépes matematika teszteredmények (kék hasáb), illetve a papír alapú matematika teszteredmények között a problémamegoldás teszteredmények javára van különbség. A 0 vonal alatt azok az országok vannak, amelyekben a különbség a problémamegoldás hátrányát jelzi. A fekete nyíl iránya jelzi, hogy a papíralapú teszten elért eredmény különbsége a számítógépes teszteredmény különbségéhez hozzáadandó, vagy annál kisebb. A halványított nyomás az OECD átlagtól statisztikai szempontból nem szignifikáns különbséget jelez.

A pontszámok közötti összehasonlítást az teszi lehetővé, hogy minden pontszámot azonos módon standardizált skálán mérnek, amelyen az adott teszten az OECD átlag 500 pont, a szórás 100 pont.

Akár jobb, akár gyengébb a problémamegoldás teszt eredménye, mint a két matematika teszté, az országok nagyobb részében nincs nagy különbség aközött, hogy a papír alapú, vagy a számítógép alapú matematikateszt eredményével hasonlítjuk össze a tanuló problémamegoldás teljesítményét. Azonban van néhány ország, ahol a problémamegoldás teszt eredménye is rosszabb, mint a számítógép alapú matematika teszt eredménye, és sokkal rosszabb, mint a papíralapú matematika teszt eredménye. Ezek közé az országok közé tartozik Izrael, Lengyelország, Szlovénia, Magyarország, Sanghaj és az Egyesült Arab Emirátusok.

Nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy mi ennek az oka. Ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy a tesztelés módja (ti. a számítógépes mérés) csak részben felelős a problémamegoldás teljesítmény alacsony szintjéért. Érvek szólnak amellett, hogy maga a digitális eszköz célszerű használata – leszámítva a rutin eljárásokat – maga is kihívás: problémahelyzet, amelyben a problémamegoldó kompetencia elemeinek megléte (pl. kíváncsiság, hajlandóság a probléma megértéséhez szükséges elmélyülésre és kitartás az ismeretlen eszközzel való kommunikációban) a sikeres feladatmegoldás feltétele.

Persze nem zárható ki, hogy egyes országokban bizonyos digitális eszközök elterjedtsége miatt a tanulók rutinból meg tudtak oldani olyan feladatokat, amelyek más országokban valódi problémamegoldást igényeltek. De például a robotporszívó feladatait csak kísérletező–elemző technikával lehetett megoldani, ehhez elég jó problémamegoldó kompetenciára volt szükség.

MIK LEHETNEK A GYENGE MAGYAR TELJESÍTMÉNY OKAI?

A gyenge teljesítmény vélhető okai között megemlítendő, hogy – friss magyar kutatási adatok szerint – a PISA korosztály diákjai

főként szórakozásra, játékra és kommunikációra használják az internetet.

Úgy tűnik, az elmélyülést igénylő tanulásnak, keresésnek, kutatásnak jellemzően nem eszköze a számítógép^[1]. Ezért úgy gondoljuk, hogy a feladott problémahelyzet „lekezelése” és a kitartás hiánya is közrejátszott abban, hogy a tanulók gyengén teljesítettek a számítógép alapú problémamegoldás teszteken, amelyek még csak nem is hasonlítottak az iskolában megkövetelt feladatokhoz.

A problémamegoldás vizsgálat megerősítette azt a tényállást, hogy az iskola csak annyiban szolgálja a tanulók fejlődését, amennyiben a szülők kellő elhivatottsággal és leleményességgel nevelik és tanítják gyermekeiket – és ennek eredményeként sikerül gyermeküknek bekerülniük egy viszonylag jó iskolába. A rendszer azonban csekély lehetőséget kínál azoknak a fiataloknak, akik az iskolázottságot nem becsülő, vagy túlságosan elfoglalt, kenyérkeresésben megfáradt szülők mellett nőnek fel. E szerencsétlenebb ifjúsági csoport sorsa megpecsételődik a nyolcadik osztály végére, amikor is a deklaráltan „teljesítményelvű”, ámde valójában társadalmi alapú szelekció révén a tanulóknak csak olyan iskola jut, ahol sem a kortárscsoport húzóereje, sem az iskola motiváló képessége és szakmai színvonala nem tudja már korrigálni az általános iskolában elmulasztottakat.

A PISA 2012-es felmérésben tanulók 75,4%-a állította, hogy az iskolában használnak számítógépet. A problémamegoldás teszten elért teljesítményben azonban nincs értékelhető különbség azok között, akik az erre vonatkozó kérdésre igennel, illetve nemmel válaszoltak – függetlenül a család szociokulturális hátterétől.

Bár keveset tudunk arról, hogy a magyar diákok hogyan és milyen mértékben használják tanulásra az internetet, a PISA vizsgálat egyes adatai arra utalnak, hogy

az iskolában vajmi kevés történik annak érdekében, hogy az informatikai eszközök hatékonyan beépüljenek a tanulási környezetbe.

Az iskolákban a legtöbb helyen – a lopás megelőzése érdekében – a gépek lezárt gépteremben vannak, ahhoz csak a számítástechnikai órán férnek hozzá a tanulók, s ezen az órán elsősorban a számítástechnikai alapismeretek elsajátíttatása a cél.

Ezzel szemben a tanulók 94,7 %-a állította, hogy használ otthon számítógépet, laptopot vagy tabletet. Igen jelentős a teljesítménybeli különbség – átlag 100 pont – azoknak a tanulóknak az eredménye között, akik otthon használnak számítógépet, és azok között, akik nem. A különbség viszont 40 pontra mérséklődik (!), ha figyelembe vesszük a családi háttér kulturális különbségeit is.

Arról lehet szó, hogy az otthoni számítógép vitathatatlan előnye minden esetben a szabad hozzáférés, ami lehetővé teszi, hogy a tanuló saját maga kísérletezzen azzal, hogy miként tudja ezt a titokzatos gépet különféle céljaira felhasználni. Ám nem mindegy, hogy milyen céljai vannak. Egyes célok eléréséhez nagyon is sok kreativitás, erős motiváció és kitartás, valamint problémamegoldó gondolkodás szükséges.

Ez az, amiben az egész életen át tartó tanulás iránt elkötelezett családokban felnövekvő fiatalok előnyt élveznek.

Ilyen lehet egy bonyolultabb számítógépes játék szabályainak megfejtése is, vagy, hogy egyszerűbb példát mondjunk, egy szöveg megformázása, táblázatok, grafikonok készítése, internetes piackutatás vagy szakirodalmi információ gyűjtése egy adott témában. Ebben a tekintetben valószínűleg nem is az számít, hogy milyen iskolai feladatokat adnak, amelynek a megoldásához számítógépes segítség szükséges. Sokkal nagyobb szerepet játszik az a szellemi fegyelem, amelyet a tanulás iránt elkötelezett fiatal elsajátít – jobbára a szülők és a tanárok nevelése eredményeként – és a saját továbbtanulási céljainak elérése érdekében.