Iskola

Kultúrtörténet

Mi is az a gimnázium?

Az egyik középiskolatípusunk megnevezésére szolgáló gimnázium szó görög eredetű. Az ezzel a névvel illetett intézményünk történetében ott tükröződik az európai iskoláztatás több ezer éves története...

Nagyjából 2500 évvel ezelőtt Athénban minden ember, aki a taníttatás költségeit képes volt megfizetni, arra törekedett, hogy gyermekéből „jó poliszpolgár” váljon. Ennek érdekében már hétéves kortól magántanítókhoz küldték a gyerekeket, ahol olvasáson, íráson és számoláson túl zenét és tornát is oktattak. A testi nevelésre azért fordítottak nagy hangsúlyt, mert hittek a gimnasztikai gyakorlatok jellemformáló erejében. A testtel együtt formálódik az akaraterő, a jellem; az ép testben ép lélek eszménye azt jelentette számukra, hogy az esztétikus testben etikailag kifogástalan lélek lakozik.

Ókori gimnazisták

A kisgyermekkorból kilépő ifjak a gümnaszionban folytatták a testgyakorlást, melynek neve a „gümnosz”=meztelen szóból származik. Ez arra utal, hogy az ifjak meztelenül, illetve könnyű trikóban végezték a gyakorlatokat. A torna egy olyan épületben folyt, amelyben fedett és nyitott futópályák mellett kiszolgáló helyiségek, öltözők, sőt fürdők is voltak. Később ezekben az épületekben megjelentek az előadótermek és könyvtárak is, így a gümnaszion magasabb szellemi tanulmányok folytatására is alkalmas hellyé vált. Persze ne olyan előadókat képzeljünk el, mint a mai iskolákban; inkább csak csarnokfélék voltak ezek, sokszor nem is teljesen zárt, csak árnyékos helyek. Azok a szellemi tanulmányok, amelyeknek itt birtokába jutottak a fiúk, képessé tették őket arra, hogy részt vegyenek az athéni közéletben, a népgyűléseken, és gyakorolják állampolgári jogaikat. A kor szokása szerint a lányokat otthon tanították meg bizonyos háztartási és gazdasági ismeretekre, esetleg olvasni és írni, de csak a szüleik. Tanítót melléjük nem fogadtak, és nyilvános helyekre (iskolába) sem jártak el.

Gimnázium a középkorban

Az ókori eredetű kifejezés pár évszázadra feledésbe merült, és a 16. században kezdték újra használni német területeken. Az az intézmény azonban, aminek megnevezésére használták, tartalmában sokkal jobban emlékeztetett a középkori kolostori, illetve városi úgynevezett latin iskolára. Előbbiben leendő szerzeteseket és világi papokat tanítottak a kolostor szerzetesei, utóbbiban pedig a gazdagabb városi polgárság gyermekei szereztek alapvető műveltséget, latinul. A főurak ebben az időben magántanítót fogadtak gyermekeik mellé. A latin iskola a mai fogalmainkkal élve középiskola volt, hiszen az elemi oktatás, olvasás-írás-számolás anyanyelvi elsajátítása után kezdődött. Ebben a gimnáziumban az elnevezés gyökerét adó testnevelés igencsak háttérbe szorult.

Az iskolákat az egyház működtette. A reformáció után mind a protestánsok, mind pedig a reformátusok kialakítottak elemi, gimnáziumi és akadémiai tagozatot is. A gimnázium eleinte ötéves iskola volt, és a XIX. századra alakult ki a hagyományos nyolcosztályos szerkezete. Ez Magyarországon a nyolcévfolyamos általános iskola megszervezésével szűnt meg 1945-ben. Az általános iskola magába olvasztotta a gimnáziumok alsó négy évfolyamát, és ettől kezdve a gimnázium már a 14-18 évesek négy évfolyamos, felsőoktatásra előkészítő intézménye lett.

Angolszász kultúrákban a grammar school, francia hatású területeken a líceum tőből eredő elnevezés takarja nagyjából ugyanezt az intézményt.

2008 október 30. Sinka Edit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás