IskolaPedagógusAlternatív oktatás

Egész napos iskola – Mi is ez voltaképpen?

Az egész napos iskola kifejezés az elmúlt hetekben gyakran volt hallható a híradásokban. Az oktatási kormányzat eleinte teljes körűen, majd később ezen finomítva, nem kötelező jelleggel kívánta bevezetni ezt az oktatási formát. Nagy ellentéteket váltott ki a javaslat, anélkül, hogy a megvalósítás konkrét elképzeléseiről szó esett volna. A téma mára lecsendesült, ugyanakkor érdemes arra, hogy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk.

Az egész napos iskola fogalmának meghatározása nem egységes, pedig elvileg mi lehetne ennél egyszerűbb dolog: a gyerek reggel megy és este jön. Ha azonban végighallgattuk az új köznevelési törvényhez kapcsoltan az elképzeléseket és az azokat övező vitát is, rögtön összezavarodva érezzük magunkat. Mi mindenre lenne jó tudni a választ ahhoz, hogy a koncepcióról véleményt tudjunk kialakítani? 

  1. Milyen életkorú gyerekeket érint? Mindenkit a közoktatásban? Csak az általános iskolás korúakat? Netán csak az alsó tagozatos kisdiákokat?
     
  2. Hogyan szerveződik? Délelőtt és délután is tanítási órák lesznek? Ugyanazok a tanárok lesznek délután is a tanulókkal, akik délelőtt?
     
  3. Kötelező lesz mindenkinek? Vagy ez csak egy lehetőség lesz, és a szülők választhatnak, hogy igénybe kívánják-e venni? Ha opcionális lesz, akkor vajon elérhető lesz-e ez a fajta szolgáltatás minden iskolában, vagy csak egyes helyeken? Ki dönti el, hogy hol?
     
  4. Az „egész nap”-ból a délután a tanulásról fog-e szólni, és ebben a délelőtt meghosszabbításának számít majd, vagy szabadidős tevékenységekről? Zenetanulásról, művészetekről, sportról? Ha ez utóbbi, akkor ennek a jelentős költségeit ki fogja állni? Az iskola? A szülők?
     
  5. Célja lesz-e a hátránykezelés ennek a programnak? Vagy kifejezetten csak a tanítás, a tudásátadás támogatásáról szólna?

Más országok gyakorlatát is megnézve, nem nagyon találunk egységes definíciót arra, hogy mitől lesz egy iskola „egész napos”. Európa több országában is régi hagyomány, hogy a diákok nem csak a délelőttöt, hanem a délután jó részét is az iskolában töltik. Svájcban és Franciaországban mindezt úgy teszik, hogy hosszú, akár kétórás ebédszünetet tart az iskola, amikor a tanulók hazamehetnek ebédelni, majd visszatérnek a délutáni órákra. De van olyan ország is, Finnország, ahol a diákok a 9 évfolyamos alapfokú iskolában mindannyian reggeltől késő délutánig együtt vannak. Az egész napos iskola ott ingyenes oktatást, ingyenes tankönyveket és taneszközöket, valamint ingyenes iskolai étkezést is nyújt. A legtöbb országban azonban inkább az jellemző, hogy vannak elérhető délutáni szolgáltatások is az iskolások számára, ezek azonban legfeljebb lazán kapcsolódnak a tantervhez és csak az vesz részt, aki szeretne, amely diák szülője ezt igényli.

Pedagógiai nézőpontból azonban általában azt a formát nevezzük egész napos iskolának, ahol a tanítás és a szabadidős tevékenységek keverednek, rugalmasabb napirend alakítható ki, ami egyenletesebb terhelést eredményez a diákoknál. A diák csak este megy haza, de cserében már nincs házi feladata, és az iskolai nap kereteibe belefér a felzárkóztatás, tehetséggondozás és a sport, vagy más tevékenység is. Azaz attól még nem tekintünk egy oktatási formát egész naposnak, ha reggeltől estig tanítási órák vannak.

Az már egy érdekesebb kérdés, hogy a Magyarországon hagyományokkal rendelkező napközit tekinthetjük-e egész napos iskolának. Cikksorozatunk további részeiben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk majd. Szétnézünk más országokban és beszélgetünk hazai szakértőkkel.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás