IskolaPedagógusAlternatív oktatás

Tanítási stratégiák

Kooperatív tanítás

Érdeklődő szülőként a legkülönfélébb impulzusok érnek, amikor gyermekünknek iskolát keresve, egy-egy nyílt órára ellátogatunk. S az értékeléshez jobbára csak homályos intuícióink vannak; bizony, nehéz megfogalmazni, hogy mitől jó (és mitől nem) egy hagyományos, vagy éppen modern, alternatív módszerekkel vezetett óra. A tudatos értékeléshez érdemes mélyebben megismerkedni a különböző tanítási stratégiák lehetőségeivel és veszélyeivel.

A modern tanítási stratégiák körében leginkább a kooperatív tanítás-tanulás terjedt el. Biztosak lehetünk benne, ha gyermekünknek kellene döntenie (és miért is ne?), hogy olyan tanítási órán szeretne-e részt venni, amelyiknek legalább egy részében ezzel a technikával látta dolgozni a gyerekeket, vagy olyan órán, amely végig frontálisan szervezett volt, az előbbit választaná. Azt választaná, ahol látta, hogy a gyerekek 3-6 fős csoportokban, oldott légkörben, mind örömmel dolgoztak, egymással beszélhettek közben, mindenkinek volt lehetősége szereplésre, méghozzá úgy, hogy nem egy egész osztály, plusz a tanár előtt kellett – esetleg szorongva, lámpalázzal küzdve – megnyilatkoznia.

Miért jó?

Ez a munkaforma lehetővé teszi a gyermekek között meglévő különbségek (képességek, érdeklődés, megelőző tudás, kulturális háttér, személyiségvonások stb.) figyelembe vételét. A tananyag jobb megértésében nagy szerepe van annak, hogy a kortársak gondolkodási sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanáréhoz, így a tanulók egymás közti beszélgetése hatékony támogatást jelent a tanári magyarázatnak, ami természetesen a kooperatív tanítás során sem maradhat el. Ugyancsak a módszer fontos hozadéka, hogy a gyerekek megtapasztalják a team-munka sajátosságait. Képessé válnak az együttmunkálkodásra, amelyre felnőttként is nagy szükségük lehet majd.
Az általános iskolában leginkább az alsó tagozatos osztályokban alkalmazzák a kooperatív csoportmunkát. Mellette szól az óvodából iskolába való átmenet megkönnyítése, valamint az is, hogy a kisiskoláskor alapvető feladata azoknak a készségeknek, képességeknek a fejlesztése, amelyek biztos alapot jelentenek a további tanulmányok során. És bár a módszer meglehetősen időigényes, mégsem mondhatunk le róla, hiszen a tanulók meglévő tudásrendszerébe ezzel építhető be legeredményesebben, legszilárdabban egy-egy új ismeret.

Káosz vagy munkazaj?

A hagyományos tanítási órához képes ez a módszer látszólag felborítja a rendet, hiszen a kis csoportok önálló életre kelnek, szinte megszűnik számukra munkájuk közben a külvilág. Ilyenkor bizony nincs teljes csend, van viszont helyette halk moraj, munkazaj, műhelymunka, ahol senki sem unatkozik, hanem tevékenyen építi saját tudását. Ha ilyen órát látunk, fontos, hogy megfigyeljük: vajon tudja-e minden gyerek a dolgát, vajon mindenki fegyelmezetten, a feladathoz szükséges aktivitásokat végzi-e? Így tudjuk megkülönböztetni a jól szervezett munka nyüzsgését, zsongását a rosszul szervezett foglalkozás káoszától. (Természetesen, ahogy a frontális osztálymunkában, a kooperatív tanításban is lehet jó és rossz foglalkozást tartani.)

Személyre szóló megismerés!

A jól szervezett kooperatív órán a pedagógus nem azzal van elfoglalva, hogy előadásában el ne veszítse a fonalat, ehelyett van ideje figyelemmel kísérni a csoportok, egyes tanulók munkáját. Miközben a háttérből irányít, lehetősége van, hogy alaposan feltérképezze az egyes tanulók előrehaladását, amihez aztán precízen hozzáillesztheti majd a következő óra egyénre szabott feladatait.

Gondoljuk csak végig, mi a fontosabb? Kizárólag látványos, gördülékeny (csak a tanár szerepel főleg, de ő első perctől az utolsóig) tanítási órákon üljön-e fegyelmezetten iskolásunk, vagy úgy döntünk, mélységeiben is megismerjük, és igényeljük azokat a munkaformákat, melyekben gyermekünk is játszva tanulhat, jól érezheti magát, sokkal sikeresebb lehet, szilárdabb ismeretekhez juthat általa.

Annyi kiváló képessége van egy-egy embernek, amit nemcsak nem értékel a kizárólag hagyományos oktatási sémákkal operáló iskola, de fel sem ismer, mert nem teremt rá módot, hogy megmutatkozhasson. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk tökéletesen megismerhesse, elfogadhassa és képes legyen reálisan értékelni önmagát, saját értékeinek biztos tudatával, hittel és önbizalommal örömét lelje a napi iskolai munkában, feltétlenül olyan iskolát kell választanunk, amelyben a változatos módszerek alkalmazásával ezt lehetővé teszik számára. Egy olyan iskolát, melyben megkeresik és optimális szintre fejlesztik erősségeit, amikre biztonsággal építhet majd felnőtt életében is.

:

Frontális osztálymunka

"A legügyesebb tanár sem képes a frontális foglalkozásvezetés közben információt kapni az egyes gyerekekben lejátszódó, eltérő ütemű és mélységű tanulási folyamatról." Bővebben...

 

Kételkedő szülőknek segíthet, ha végigülnek legalább három hagyományosan szervezett tanítási órát. Halkan jegyzem meg, egy ilyen próba, - melynek során pusztán egy kisiskoláshoz hasonlóan, csendben kell befogadni a hallottakat három tanítási órán keresztül - még a legkonzervatívabb pedagógusokat is próbára teszi...

2009 január 12. Vargáné Kiss Erika

 
Kölöknet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 
2010 december 04.
eniko
Adjatok ötletet, hogyan lehet a kooperatív oktatást alkalmazni vegyes korcsoportos óvodában. Mert sajnos nálunk, Erdélyben, kérik. ÉN kipróbáltam de nekem nem megy. Kérlek segítsetek! bageni74@yahoo.com
2010 december 02.
tho
Bizony ám! Körmös kell a deáknak nem játszva tanulás! Kukoricára térdeplés meg félelemben tartás! Hol élnek maguk.. Ja igen.. Hol éltek.. Abban a tanítási rendszerben. Csoda, hogy visszasírják. Amely iskolákban alkalmazzák ezt a tanítási módszert,(és nem lustaságból ráhagynak mindent a diákokra) ott nem "butulnak" a tanulók, hanem fejlődnek, jobb szociális készséggel rendelkeznek. Nem lexikonfejűeket nevelünk, hanem jó problémamegoldó készséget, kreatív, értelmes gondolkodást fejleszt a jó pedagógus.
A hamburgert. Na azt ne hoztuk volna be.
Köszöntem.
T
2010 november 26.
Szjuli
Kedves Elemér és „torigeza”, mielőtt indulatosan és tagadhatatlan politikai töltettel reagáltok egy szakmai kérdésre, nézzetek utána, hogy egyáltalán miről is van szó. Az együttműködés, a csoportmunka, a projektmódszer stb. már korábban is létezett a pedagógiában, csak nem terjedt el annak ellenére, hogy rengeteg nevelési lehetőség rejlik benne. Van ahol most is sikerrel alkalmayzzák, és van ahol sok ok miatt, nem. Érdekelne, hogy Nektek milyen konkrét tapasztalataitok vannak ezekkel kapcsolatban, és miért gondoljátok „baromságnak”, sőt egyenesen az ördögtől valónak. Kíváncsian várjuk a válaszotokat.
2010 november 25.
torlgeza@yahoo.de
Ott is a gonosz uralja a hazát meg Hazánkban is !
2010 november 21.
Elemér
ekkora egy baromságot még hogy a kooperatív a jó, hozzuk be amerikából ezt a sok hülyeséget a mi gyerekeink meg butulnak lefele
Összes hozzászólás (5) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás