IskolaPedagógusOktatáspolitika

A közoktatás szerkezete

A magyar iskolaszerkezet két szempontból is a rekorderek egyike Európában. Itt a leghosszabb a tankötelezettség ideje, ugyanakkor nálunk ágaznak el leghamarabb az iskolai utak. A rendszer így valóban kissé bonyolult, nem könnyű kiigazodni benne.

Elsőre egyszerűnek tűnik. Van óvoda, általános iskola, szakiskola és gimnázium vagy szakközépiskola (középiskola). Ugyanakkor közelről már nem olyan egyszerű. A mai negyvenesek még nyolcosztályos általános iskolába jártak, és utána választhattak, hogy hároméves „szakmunkásképzőbe” mennek, vagy valamilyen érettségit adó négyéves intézménybe: gimnáziumba vagy szakközépiskolába. Ma már 10 éves kortól is lehet gimnáziumba járni, a szakiskola négyéves, a szakközépiskola lehet már hatéves is akár, s a négyosztályos gimnáziumok, a nyelvi előkészítő évvel, egyre inkább öt évfolyamos intézménnyé alakulnak át. Ezt még bonyolítja, hogy az általános iskolába is rugalmas a beiskolázás, s ennek köszönhetően az óvoda is egyre inkább négy évig tart a korábbi hárommal szemben. Azon túl, hogy az oktatás ilyen formájú kiterjesztése nem kis mértékben megdrágíthatja a rendszer fenntartását, a benne kószáló tanulók és szülők számára gyakran nem is kellően átlátható.

Óvoda

Óvodába hároméves koruktól járhatnak a gyerekek. Abban az évben, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától (szeptembertől) napi négy órát köteles óvodába járni, s utoljára abban az évben kezdhet óvodai évet, amelyben a hetedik életévét betölti. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az óvoda ötéves kortól kötelező. Miután az általános iskolába való jelentkezés időpontja rugalmas, sok gyerek hároméves korától hétéves koráig, tulajdonképpen négy éven át jár óvodába.

Általános iskola

Az általános iskolának a törvény szerint nyolc évfolyama van. Valójában azonban léteznek olyan általános iskolák, ahol az adott iskolaépületben nyolcnál kevesebb évfolyam működik. Ugyanis csak az az általános iskola indíthat hetedik és nyolcadik osztályt, ahol megvan az ehhez rendelt minimális létszám (évfolyamonként 15 fő). Akik ezt nem tudják megtenni – és a községi kisiskolák közt bőven találni ilyet –, azok önállósága megszűnik, és tagiskolaként működhetnek tovább egy nyolcévfolyamos általános iskola, vagy egy legalább hatévfolyamos gimnázium mellett.

Az általános iskola első négy évfolyamán, amit régen alsó tagozatnak hívtak, nem szakrendszerű oktatás folyik; ez azt jelenti, hogy nincs szigorú tantárgyi elkülönülés. Az egész folyamatot egy (két) tanító vezeti, s nincsenek szaktanárok. Újdonság, hogy az alapkészségek megszilárdítása jegyében napjainkra az ötödik és hatodik évfolyamra is részben kiterjesztették a nem-szakrendszerű munkaformát. Az „alapozó szakasznak” nevezett ötödik-hatodik osztály kétéves átvezető időszakot biztosít az egytanítós rendszerből a soktanáros, sok tantárgyas szakrendszerű oktatásba való átlépéshez. A hetedik-nyolcadik évfolyamon – a fejlesztő szakaszban – már kifejezetten szaktantárgyi rendszerben zajlik a munka. Korábban az alsó tagozaton elkezdett képességfejlesztés drasztikusan megszakadt, amikor ötödikben átálltak a kizárólag szaktantárgyi és tartalomcentrikus oktatásra; az új felépítés a két munkaforma közötti átvezetést igyekszik megoldani.

Az alapfokról a középfokra való átmenet

Sokan már a negyedik osztály után elviszik gyerekeiket egy nyolc évfolyamos gimnáziumba. Többen kritizálják ezt a megoldást, ellenezve a különböző háttérből érkező gyermekek korai szétválasztását. A kritikusok közül sokan szóvá teszik azt is, hogy a gimnáziumok tantestülete nem ért igazán a fiatalabb korosztályhoz. Mások viszont a nyolc évfolyamos gimnáziumot tekintik a tehetséggondozás egyik legkiválóbb terepének.

Az általános iskola hatodik éve után újabb választási lehetőség adódik: itt nyílik mód a hatévfolyamos gimnáziumokba átvinni a gyereket. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba egyaránt központi felvételi vizsga alapján történik a felvételiztetés. Sokan úgy tartják, hogy ez a váltás lélektanilag a legmegfelelőbb, mert a 12 éves életkor alkalmasabb a nagy változások elviselésére, mint a 14 éves, amikor már erősen kamaszodnak a gyerekek.

Ezzel együtt, sokan a magyar közoktatás legnagyobb problémájának tartják az általános iskola „testébe ékelődő” gimnáziumi képzést, amely felerősíti a szelekciót az iskolarendszerben, és a felsőtagozatos képzést is ellehetetleníti. A szociológiai vizsgálatok valóban igazolják, hogy a korai szelekcióval a legiskolázottabb szülők gyermekei kerülnek egyfajta gyorsító pályára. Európa viszont más irányba tart: a nemzetközi példák azt mutatják, hogy az európai oktatási rendszerek egyre inkább az egységes, komprehenzív iskolarendszer felé haladnak.

A közvélemény az iskolaszerkezetről

Az emberek többsége 14 éves korában adná középiskolába a gyerekét. A nagyon korai váltás híveinek száma a kilencvenes évek folyamán fokozatosan csökkent. A szakmát nyújtó középfokú intézmények népszerűsége a legnagyobb, különösen a szakközépiskoláé. Az iskolázottabbak körében a gimnázium népszerűbb, a szakiskola viszont kevésbé népszerű forma. Arról, hogy hány éves korban célszerű a gyermeket középiskolába adni, és hogy milyen középiskolát válasszanak, a közvélemény így vélekedik:

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/139_grafikon_iskolakezdes.jpg”.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/138_grafikon_iskolatipus.jpg”.

A középfokú képzés

A gimnáziumi képzés célja az általános műveltség megalapozása. Alapesetben a képzés a kilencedik évfolyamtól a 12. évfolyamig tart, és érettségivel zárul. 2004-től van lehetőség arra, hogy úgynevezett "nulladik évfolyamon", idegen nyelvi előkészítő évet szervezzenek az iskolák A gimnáziumokban a 2004/2005-ös tanévben lehetett először ilyen képzést indítani. Itt kilencedikben a kötelező tanórai foglalkozások 40%-ában intenzív idegen nyelvi felkészítés folyik, és a gimnázium tíz-tizenharmadik évfolyama az adott nyelvből emelt szintű érettségi vizsgára készít fel, s értelemszerűen öt évig tart a gimnáziumi képzés. A nyelvi előkészítő évfolyamon az időkeret 15%-át informatikai ismeretek oktatására, a megmaradt időkeretet pedig képességfejlesztésre kell fordítani.

Vannak olyan tervek, amelyek ezt a lehetőséget kiterjesztenék az összes középiskolára, ami egyben azt is jelenti, hogy a gimnáziumi képzés ideje a tanulók mind nagyobb része számára öt évre növekszik. A gimnázium utolsó két évében egyre inkább az érettségi tárgyakra koncentrálódik a tanulás; a tárgyakat emelt vagy normál szinten tanulhatják a diákok.

A nyolcadik osztály elvégzése után szakközépiskolában is továbbtanulhatnak a diákok. A szakközépiskola, a gimnáziumhoz hasonlóan, érettségire készít, általános műveltséget nyújt, és alapvetően négy középiskolai évfolyammal működik. Abban tér el a gimnáziumtól, hogy a diák döntésén múlik: érettségi vizsgát, vagy érettségi vizsgát követő szakmai képzés után szakmai vizsgát, illetve – ha az adott szakképzésre vonatkozó előírások lehetővé teszik – csak szakmai vizsgát tesz-e. Ezekben az intézményekben is létrehozható a két tanítási nyelvű oktatás és a nyelvi előkészítő évfolyam, a képzés ilyenkor egy évvel tovább tart. Vagyis a szakközépiskolai oktatás hossza igen változatos lehet; nyelvi előkészítő évfolyammal és az érettségire épülő szakképzéssel eltarthat 6-7 évig is.

A szakiskolai képzés - ellentétben a gimnáziummal és a szakközépiskolával - nem zárul érettségi vizsgával. A szakiskola szakképzési évfolyamain a képzés a szakmai vizsgára készít fel. A szakiskola kilenc-tizedik évfolyamán még az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik, és emellett foglalkoznak a pályaorientációval, a szakmai ismeretek oktatásával és a szakmai alapozó oktatással, míg a 11., vagy 11-12. évfolyam a szakmai felkészítés időszaka. Bár a középfokú intézményekbe az általános iskola nyolc évfolyamának elvégzése a belépés feltétele, a szakiskolákba jelentkezhetnek olyan túlkoros tanulók is, akiknek nem sikerült befejezni a nyolc osztályt. Számukra a szakiskolában felzárkóztató oktatást szerveznek, amely egy vagy két évig tart, és olyan ismeretek és kompetenciák megszerzésére ad módot, amelyek a szakképzés megkezdéséhez elengedhetetlenek. A szülő legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke, általános iskolai tanulmányai folytatása helyett, a következő tanévet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben a gyermek betölti a 15. életévét.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XTeakiadó