IskolaPedagógusOktatáspolitika

Szexista és buta beszéd dívik a férfiak dominálta politikában

A legújabb gyöngyszem Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkártól érkezett, aki szerint a butuska, de szorgalmas fiataloknak tökéletes opció lesz a közösségi főiskola, ahol majd védőnőket, óvónőket képeznek. Pedig ma már evidencia, hogy a koragyermekkorba való beruházás sokszorosan térül meg, ezért az ezen a területen dolgozó szakemberek minősége kiemelkedő fontosságú. Nem véletlen, hogy mind a védőnői, mind az óvodapedagógusi képzés ma már egyetemi szinten folyik. Ebből visszalépni nem túl okos gondolat!

A szexista és az erőszakot legitimáló közbeszéd és maga az erőszak is sajnos már régóta velünk van. A „politika férfias sport”-on át a „Mit pofázol bele kisanyám” parlamenti beszóláson keresztül a vak komondorig számtalan esetet fel tudnánk sorakoztatni.

A fideszes Varga István 2012-ben a családon belüli erőszak témájában például úgy fogalmazott, "talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak", vagy Karvalics Ottó (KDNP) aranyköpését is idézhetjük: "Tessék példát mutatni a normális családból, és akkor utána majd lehet a nőknek érvényesülni."

A miniszterelnöktől sem áll távol az erőszakos szavak verbális használata, tőle hallottam először sallerről és kokiról, és a nőkről is meglehetősen sommás a véleménye. Ezt jól szemlélteti, ahogy lánya közelgő esküvőjével kapcsolatban nyilatkozott:

A főzésbe sajnos nem tudok besegíteni, annyi időm nincs, de lesz ott asszony elég…. Az elsődleges célom a szertartáson, hogy fegyelmezett apuka legyek, ne szipogjak, ne törölgessem a szemem. Ez az asszonyok dolga.”

Ebbe a sorba szépen beleillik Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár interjúja a Magyar Nemzetnek, amelyben a közösségi főiskolákról is kérdezték. Ennek kapcsán Klinghammer kijelentette: „A közösségi főiskolán kétéves a képzés, és a végén felsőoktatási szakképzést adna a hallgatónak. Ide azok jelentkezhetnének, akiknek bizonytalanabb a tudásuk annál, hogy egyetemre menjenek, de szorgalmasak és szeretnének tovább tanulni. A közösségi főiskolák elvégzésével nagyon jó védőnő, falugazdász vagy óvónő lehet belőlük. Ez az intézménytípus lenne a piramis alja”.

Szögezzünk le három dolgot:

  1. Ijesztő, hogy mennyire reflektálatlanul böfögik fel a szexista beidegződéseket politikusaink. Észre sem veszik, mit tesznek.
  2. Miközben kitüntetett cél a minél több gyermek megszületése és a foglalkoztatottság növelése, nem látják, hogy a nőkről alkotott sommás és degradáló véleményükkel éppen ellentétes hatást érnek el.
  3. Miközben a gyermeknevelésről szavakban mint a legnemesebb dologról papolnak, a valóságban mélyen lenézik ezt a tevékenységet is, hiszen a nőket nemcsak síró-picsogó, főző és gyermekszülő valamiként tételezik, de a kisgyermekekkel foglalkozó szakembereket még le is butázzák. Hol is van itt a koragyermekkori nevelés valódi elismerése?

Forrás: Beliczay László, MTI

Nézzük a tényeket!

Nőnek lenni a tények szerint sem kellemes ma Magyarországon. A Newsweek 2011-ben 165 országot rangsorolt aszerint, hogy a jogi, egészségügyi, oktatási, gazdasági és politikai dimenziókban mennyire érvényesülnek a nők. Ez alapján Magyarország a 112. helyet foglalja el, a legutolsóként európai országként (Irán a 125. például, de Azerbajdzsán már leköröz minket a 77. helyével, az európaiak közt pedig az utolsó előttiek a csehek, de ők is jóval megelőznek minket, 72.-ek). Két területen igazán nagy a lemaradásunk, a jogi területen, elsősorban a családon belüli és ezzel a nőket ért erőszak kezelése, valamint a politikai képviselet terén. 

A nők arányát tekintve a parlamenti képviselők közt szintén az utolsó helyet foglaljuk el az európai országok közt (és sok nem európai ország is leköröz minket, például újfent Azerbajdzsán). Az Interparlementáris Unió 2010-es statisztikái alapján 142 országból a 118.-ak vagyunk! Míg a skandináv országokban a nők aránya a parlamentben minimum 40 százalék, az európai országok felében eléri az egyharmadot, és szinte mindenhol felette van az egyötödnek, addig nálunk mindössze 9% az arány. Málta és Románia kullog még hátul, de ők is előttünk járnak.

Persze ezek a tények biztosan nem hatják meg politikus férfiainkat. De menjünk egy kicsit tovább. Ha megnézzük a nők foglalkoztatási rátáját és a termékenységi arányszámot, hát itt is sereghajtók vagyunk. Csak azért nem a legeslegutolsók, mert a termékenységet tekintve Lettország, a női foglalkoztatottságot tekintve Horvátország mögénk került. Jól láthatóan valamilyen sztochasztikus összefüggés tapasztalható a három adat között, méghozzá egy irányba. Minél kevesebb a nő a parlamentben, annál kisebb a foglalkoztatottságuk és annál kevesebb gyereket szülnek. Természetesen távol álljon tőlünk, hogy egyenes ok-okozati hatást tételezzünk fel, de az biztos, hogy erővel és elnyomással nem sokra jutnak a tisztelt urak ott a parlamentben a nőket illetően. Hát nem is kellene erőltetni. Hogy mire lenne szükség, azt már megírtuk egy másik cikkben.


A részletes adatokért kattints!


A közösségi főiskola nem óvódapedagógus vagy védőnő képzésére való

A magyar felsőoktatás valóban megújulásra szorul. Nem ördögtől való a közösségi főiskola gondolata sem. A Kölökneten már 2008-ban leírtuk, hogy
A felsőoktatás jelenlegi kapacitásainak nagyobb része csak akkor lenne fenntartható, ha

  1. A kínálat vonzóvá válna a külföldiek számára is
  2. A felnőtt lakosságot is megszólítanák
  3. A fiatalabb korosztályokban az érettségi általánossá válna.

Ez viszont azt jelenti, hogy alapos átstrukturálódásra van szükség: nem egy homogén felsőoktatásra, hanem olyanra, ahol a néhány nagy, minőségi tudományegyetem mellett a helyi kisebb felsőoktatási intézmények nyitottabbak lennének a felnőttoktatás, felsőfokú szakképzés és általában a helyi társadalom és gazdaság igényei irányában. 

Ugyanakkor a kisgyermekkori nevelés terén nem szabad visszafordulni és az eddig elért eredményeket veszni hagyni. Sőt, a kisgyermekekkel foglalkozó szakmák terén további előrelépés szükséges. Amennyiben komolyan vesszük a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiát, és a korai szűrések jelentősége valóban nőni fog és a jó színvonalú óvodáztatás kötelezővé válik, akkor bizony éppenhogy megnövekszik annak a jelentősége, hogy a kicsikkel foglalkozó szakemberek mennyire állnak a helyzet magaslatán, észreveszik-e azokat az enyhébb vagy súlyosabb zavarokat, amiket csak ebben a korai szakaszban lehet orvosolni korai fejlesztéssel? Az itt felhalmozott hátrányok kompenzálására bizony a szakképzés és a felsőoktatás már nem lesz képes. Tény és való, hogy a kisgyermekkori nevelés területén sok forrásra van szükség, és azokat viszonylag sok szereplő közt kell szétteríteni, így nagy pénzeket itt nem lehet felmarkolni. Reméljük, nemcsak ezek a szempontok vezérlik a parlamentben a költségvetési pénzek felett regnáló férfipolitikusokat! A nők aránytalan politikai képviseletéből és a szexista közbeszédből is következik, hogy a koragyermekkori nevelés - és úgy látszik, a gyerek is -  inkább csak a szavakban fontos.

Magyar nők (konzervatívak is) ébresztő!

Van egy rossz hírem. A nőknek csak akkor lesz jobb, ha maguk a nők ezt kiharcolják. A skandináv országokban a múlt század közepén az erős nőmozgalmak hozták el azt a változást, aminek a gyümölcsét ma nők és férfiak egyaránt élvezhetik náluk. Ehhez viszont a nőknek is jóval tudatosabban kellene viszonyulni a politikához is, bármennyire unjuk is azt. Ha érdekeink képviseletét lustaságból, passzivitásból vagy természetes (de sajnos félrevivő) ódzkodástól másokra bízzuk, akkor sajnos nem lesz pozitív változás.

Hasznos linkek

Az ébredő magyar női öntudatot példázza ma már több egyesület is: lásd http://nokert.hu/index.php/feminizmus/a-feminizmus-iranyzatai/1177--magyar-njogi-illetve-njogokkal-is-foglalkozo-csoportok

Van rosszindulatú és jóindulatú szexizmus (egyik se jó), erről lásd még: http://magyarnarancs.hu/noi_jogi_egyenlito/miert-nem-kerunk-a-joindulatu-szexizmusbol-78732

valamint, ha valaki szeretné tesztelni, hogy mennyire szexista: http://www.understandingprejudice.org/asi/

2013 augusztus 26. Lannert Judit

 
 
Kölöknet hozzászólások  
(9 hozzászólás) 
2013 szeptember 16.
Kacag
"...nők számára roppant kényelmes belesüppedni az anyaságba - kevesebb erőfeszítést igényel ui. mint kiállni és küzdeni és esetleg nyíltan vállalni, hogy tisztességes ember ilyen feltételekkel nem szül."

Hát te nagyon buta vagy...
2013 szeptember 11.
-K
Morva Ádám - látom, te se látsz túl a saját privilégiumodon.

Nem tudom, milyen feminista ideológiáról beszélsz te, az a feminizmus, amit én ismerek és követek, azt hirdeti, hogy mindenki teljesen egyenlő.

Lehet a nőket felelőssé tenni az elnyomásukért, ugyanúgy, ahogy az erőszak áldozatát felelőssé tenni az erőszakért. Évezredek kőkemény szexizmusát kiölni nehéz, lassú folyamat, egy ilyen konzervatív, folyamatosan a múltba tekintő és azt dicsőítő országban meg pláne.

Ami pedig a végtelenségig megnehezíti a folyamatot, hogy a média a szexizmus melegágya, és az átlag magyar ember a napi x óra tévénézés során azt látja, hogy a sorozatokban a lányok mindig áskálódóak, buták, alávetik magukat a férfiak akaratának. A valóságshowk-ban a lányokat mindig gyönyörű babákká sminkelik, mert egy nő csak akkor ér fabatkát is, ha szép, eközben a férfiak megjelenhetnek pocakosan, csupán a bőrhibáikat eltüntetve.

És ha azért nevezel bárkit szexistának, mert szavaival férfiakat támadnak, akkor tudnod kell, hogy nagy tévedésben élsz. Senki nem lehet rasszista, szexista stb a reprezentált többséggel szemben.
2013 szeptember 03.
Helén
A szerzőnek teljesen igaza van, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy sok nők számára roppant kényelmes belesüppedni az anyaságba - kevesebb erőfeszítést igényel ui. mint kiállni és küzdeni és esetleg nyíltan vállalni, hogy tisztességes ember ilyen feltételekkel nem szül.
Összes hozzászólás (9) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás