IskolaTanulásTanulási problémák

Ahonnan nem felfelé visz az út – az alulteljesítő iskolák világa

665 olyan iskola van Magyarországon, ahol a tanulók több mint fele rendszeresen nem éri el a nyolcadik osztály végére azt a szintet, ami a középiskola sikeres elvégzéséhez szükséges. Nehéz megemészteni, hogy több mint 100 ezer gyerek jár olyan helyre tanulni, ahonnan nem nagyon vezet út felfelé. Pedig a kétségbeesésen túl kell lépni. Egyrészt ez 10, 20 és 40 éve is így volt. Másrészt ahhoz, hogy változtatni lehessen, előbb meg kellene érteni, miért nem tudja teljesíteni az iskolák harmada, azt amit elvárnánk tőlük.

A szegény Magyarországról háromféleképp szoktunk beszélni. Vagy sehogy, vagy kétségbeesett felháborodással vagy érthetetlen bikkfanyelven. Az Összkép egy negyedik utat javasol.  Először is nézzük meg higgadtan, mi a helyzet. Másodsorban fogadjuk el, hogy ez a masszív és nehezen változtatható valóság. Harmadrészt gondolkozzunk el azon, mit, hogyan lehet és érdemes változtatni.

Oktatási rendszerünk legmélyebb bugyraiba nézünk most bele: azokról az iskolákról lesz szó, ahonnan a diákok fele úgy kerül ki, hogy nincs felvértezve a középiskola sikeres elvégzéséhez szükséges készségekkel.

 
Iskola a vonal alatt

Ahhoz, hogy valaki le tudja tenni a szakmunkás vizsgát vagy az érettségit, nyolcadikra el kell érnie egy bizonyos szintet szövegértésből. E nélkül a gyerekek az iskolai feladatokat sem tudják értelmezni, legyen szó egy matematika példáról vagy egy biológia dolgozatról.

Magyarországon minden hatodikos és nyolcadikos diák részt vesz egy egységes vizsgán, a kompetencia felmérésen. Akik a nyolcadikos szövegértési teszt feladatainál nem tudják elérni a 4. képességszintet, azok az oktatási szakértők szerint nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy sikeresen vegyék a további akadályokat középiskolai pályafutásuk során.

A felmérés eredményei szerint 2015-ben 29 ezer nyolcadikos diák, több mint az összes általános iskolát befejező tanuló egyharmada (39%) nem érte el ezt a szintet. Ezeknek, a továbblépéshez szükséges olvasáskészséggel nem rendelkező gyerekeknek közel fele  – 13.754 fiatal – olyan iskolába jár, ahol többségben vannak azok, akik eredménye vonal alatti.

Egy tanuló képességszintje az a legmagasabb szint, amely szint feladatainak legalább a felét meg tudja oldani képessége alapján. Az Oktatási Hivatal (OH) 7 + 1 szintre osztja be a diákokat (a +1 szint az első szintet el nem érő diákokat jelenti). 

Azok a diákok, akik szövegértésből 0-3 szint között teljesítenek, csak az egyszerűbb szöveggel tudnak elboldogulni. Vissza tudnak keresni egy szövegből információkat, de csak olyanokat, amelyek expliciten, a kérdésben is megfogalmazott módon szerepelnek. A 4. képességszintet elérő diákok viszont már egy olyan kérdésre is tudnak válaszolni, amelyhez több helyen elszórtan szereplő információkat kell összegyűjteni, összekapcsolni, értelmezni, az esetlegesen félrevezető információkat felismerni. Ezenkívül nemcsak a szöveg egészének célját, motivációját tudják felismerni, hanem azt is, hogy egyes szövegrészletek milyen funkciót töltenek be a szövegen belül.

Még néhány részletesebb adat.

  • 2015-ben 1005 (az összes általános iskola 38%-a) olyan általános iskola volt Magyarországon, ahol 50% felett volt az alulteljesítő diákok aránya. Ez azt jelenti, hogy ezek az iskolák a 8. év végén több alulteljesítő gyereket engednek ki, mint olyan diákot, akik elérték a minimális követelményeket.
  • A 2011-2015 közötti 5 év átlagát tekintve 655 olyan magyar iskola van, ahol a végzős 8. osztályosok többsége alulteljesítő diák. Ez az összes iskola 31%-a.
  • 2015-ben 219 olyan magyar iskola volt, ahol 2011 és 2015 között minden évben 50% felett volt a 4. szint alatti gyerekek aránya. Ez az összes iskola 10%-a.

 

Saját számítás az Oktatási Hivatal adatai alapján

Ha a vonal alatti világ alsó fertályára vagyunk kíváncsiak, 2015-ben 145 olyan magyar iskola volt, ahol 90% vagy afeletti volt a 4. képességi szintet el nem érő 8. évfolyamos diákok aránya.  Azaz minden huszadik iskola olyan, hogy tízből csupán egy gyerek számíthat arra, hogy versenyképes szakmával fog rendelkezni.​

A kompetenciamérést illetően nincsenek nemzetközi összehasonlítások. A szövegértési nehézségek súlyát jól közelíthetjük az OECD által végzett nemzetközi felmérés, a PISA teszt eredményeivel. Ebben a vizsgálatban a 15 évesek 27 százalékának eredménye esett az alacsonyan teljesítők kategóriájába Magzarországon – ez jelentősen több, mint az OECD országok összességében (20%) vagy a visegrádi országokban (Csehország 22%, Lengyelország 14,5%, Szlovákia 32,1 %).

Az OECD felmérésében a szövegértésben alacsonyan teljesítők aránya a következő országokban hasonló a nálunk mért értékhez: Chile, Görögország, Izrael és (ez picit meglepő) Luxemburg.

Mindez arra utal, hogy rosszabb helyzetben vagyunk mint azok az országok, melyekhez mérni szoktuk magunkat, azonban a szövegértésben alulteljesítők magas szintje nem csak nálunk probléma.

Ezek a gyerekek nagy valószínűséggel lesznek korai iskola elhagyók: gyakorlatilag nem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, ami a középiskolai tanulmányok befejezéséhez, vagy talán már az elkezdésükhöz is szükséges. Setényi János oktatáskutató, az Expanzió Kft. ügyvezetője a 2015-ös Educatio Találkozások c. konferenciáján elhangzott előadásában úgy fogalmazott, hogy aki a kompetenciafelmérések eredményei alapján nem éri el a minimális teljesítményt, még ha a szó szoros értelmében kijárta is az iskolát, egy modern globális gazdaságban nem foglalkoztatható.

Forrás: pexels.com

Mit tudunk ezekről az iskolákról?

Egyrészt tudjuk, hogy hol vannak. A 2011-15 közötti átlagot nézve alulteljesítő iskolák harmada falusi kisiskola, összesen kétharmaduk működik községben.  Azonban ez nemcsak falusi ügy. Ahogy a következő ábra mutatja, az alulteljesítő iskolák diákjainak majdnem fele városi intézménybe jár.

Saját számítás az Oktatási Hivatal adatai alapján

 

Másrészt tudjuk, hogy az iskolai teljesítményt leginkább az ott tanulók családi háttere magyarázza. Magyarországon különösen igaz, hogy nagyobb jelentősége van az iskola átlagos társadalmi, szociális összetételének, mint a diákok hátterének. Például abban az iskolában, ahol több gyerek szüleinek van diplomája, jobban teljesítenek az alacsony képzettségűek gyerekei is. Ahol a többség anyukájának, apukájának nincs végzettsége vagy munkája, ott minden nehezebben megy.

Azt is tudjuk, hogy ez nem cigányügy. A szegényes életkörülmények, a rossz egészség bőrszíntől függetlenül csökkentik az iskolai teljesítőképességet. (Részletek itt.)

Mindezek ellenére a szülők társadalmi háttere nem determinálja, hogy egy iskola teljesítménye az elvárható szint alatt marad. Vannak olyan iskolák, amelyek a gyerekek rossz társadalmi háttere ellenére jól teljesítenek az iskolai teljesítményt mérő kompetencia teszteken.

Széll Krisztián elemzésének eredményei rámutatnak arra, hogy az iskolákban uralkodó légkör minőségét is meghatározó tényezők mérsékelhetik a családi-szociális hátrányokat. Az elemzés azokra az iskolákra fókuszál, amelyek a tanulók anyagi és szociális összetétele szerint a legrosszabb harmadba tartoznak. Ezek között nagyságrendileg ugyanannyi intézmény tartozik a legjobb teljesítményű harmadba, mint a legrosszabba. A jól teljesítő, rossz hátterű iskolák tanárai aktívabbak a civil életben, a tehetséggondozásban, inkább járnak továbbképzésre. Fontosabbnak tartják az integrált oktatást, a türelmet.

Móra Ferenc - Kincskereső kisködmön

Forrás: moly.hu

A jó környezet megteremtésében kulcsszerepe van az iskola vezetésének, mondta egy a témát jól ismerő szakértő. Ha egy igazgató képes megtartani és inspirálni tanárait, kihívásként tudja értelmezni a nehéz helyzetű gyerekek oktatását, sikerül elkerülni a lecsúszást. Ez persze nehéz. Meg kell győzni a jobb családokat, hogy ne vigyék el a gyereket. Rá kell venni a jobb kollégákat, hogy ne menjenek el egy sikeresebb iskolába. A fásult tanárokat pedig valahogy egyben kell tartani.

Előbb vagy utóbb ezek a sikeres iskolavezetők szinte mind kilépnek az iskola falain. Felismerik, hogy a társadalmi környezet, a családi háttér a fontos: ahhoz, hogy jobban tanuljanak a gyerekek, a szülők életét is rendezni kell.  Civil szervezetet alapítanak, szerepet vállalnak a helyi közéletben. Ahol ez nem megy, ott marad a becsöngetés és a kicsöngetés közötti idő pacifikálása. A szerencsésebb helyeken az iskolaigazgató az egész falu lelke és nagymamája. A rosszabb helyeken pedig ő az, aki a legijesztőbben tudja elüvölteni magát a folyosón.

Összességében azonban nagyon keveset tudunk a rosszul teljesítő iskolákról. Sok elemző fél a témától. „Nem politikailag korrekt” ezzel foglalkozni, fogalmazott egy oktatáskutató.  Pedig az alulteljesítő iskolák akkor is ott vannak, ha nem nézünk oda, nem beszélünk róluk.
 
Még nincs nyár, csak fecskék

Az alulteljesítő iskolákban elsősorban a tanulók társadalmi háttere miatt nem működnek a hagyományos oktatási módszerek, hiányzik a tanárokat stimuláló környezet, a szülői elvárás és támogatás. Ebben a közegben mást és máshogyan kell csinálni, hogy sikeres legyen a nevelő munka. Egyedileg működő megoldások és kísérleti programok vannak, de egyelőre nincsenek meg az általánosan használható receptek.

A hejőkeresztúri Általános Iskolában a Komplex Instrukciós Programon alapuló H2O módszer segítségével dolgoznak a cigány származású és/ vagy hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásáért. Az USA-ban kidolgozott tanítási-nevelési módszert a 2000-es évek elején vezették be az iskolában, s a tanórák kb. 20%-ban alkalmazzák. A módszer lényege a különböző háttérből érkező gyerekek együttműködési készségének, alkalmazkodókészségének kialakítása és fejlesztése. Az egymásra figyelés, a felelősségtudat és a konfliktuskezelés elsajátítása is központi szerephez jut. 

A kilencvenes években indult, majd az uniós fejlesztési források támogatásaival szélesedett ki a tanoda mozgalom. Ezek az intézmények az iskolán kívül biztosítanak támogató környezetet a hátrányos helyzetű tanulóknak. A tanodák programja, működési filozófiája sokszínű. Van ahol civilek, máshol tanárok, egyházak nyitottak programot és törődést kínáló helyet. A tanodák működésének fő pillérei az uniós fejlesztési forrásokra épülő kormányzati programok. Az elmúlt 10 évben 6 pályázat keretében több mint 10 milliárd forintra pályázhattak a tanodák.

Az egyházak országszerte számos iskolát vettek át, átvállalva a fenntartást és a működtetést. A rendszerszintű megoldások közül kiemelkedik a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja:  a komplex településfejlesztési program szegény- és cigánytelepekre, mindentől elzárt aprófalvakba visz segítséget. A szociális és lakhatási támogatás, a közösségfejlesztés és a munkahelyteremtés mellett az oktatás-nevelés a program egyik támpillére.  Számos hátrányos helyzetű településen vették át az oktatási intézmények fenntartását.

A kormány az oktatási intézményrendszer felzárkóztató képességének javítására Innovatív iskolák fejlesztése címmel indított kezdeményezést. Az Új Széchenyi Terv összesen 24,5 milliárd forintot költött a projekt két ütemére. Olyan intézményeket vontak be a programba, amelyekben a tanulók teljesítménye elmarad az országos átlagtól. A kezdeményezéssel azt az eszközrendszert kívánja kidolgozni az állam, amely sikeresen javíthat alulteljesítő iskolák eredményein.

Motivált vezetőket és pedagógusokat, forrásbevonásra és az iskola falain túlmutató akciókra képes civil kezdeményezéseket találunk ott, ahol a diákok társadalmi háttere ellenére sikerül jó eredményeket elérni. Azonban nehéz kitörni az alulteljesítés kultúrájából azokon a szegény helyeken, ahol nincs összefogás, ahol hiányzik az ügyet felvállaló hős. És ez a gyakoribb. Ilyenkor az iskolákban a támogató háttér nélküli gyerekek élethelyzetéhez szabott módszerekre, a tantestületet kívülről stimulálni vagy fegyelmezni képes megoldásokra van szükség.
 
A valósághoz kell igazodni

Van négy feltétele annak, hogy a rosszul teljesítő iskolák sikeresen javíthassanak nevelési eredményeiken. Mindegyik komoly tabukat döntöget.

  1. Meg kell ismerni az alulteljesítő iskolák világának működését. Vitákra, elemzésekre, tiszta beszédre van szükség. Ennek nem tesz jót sem a türelmetlenség, sem a problémák elkendőzése, sem az ideológiai küzdelem. Jelenleg mindegyikből van bőven. Fogadjuk el, hogy nem katasztrófa van, hanem egy olyan állapot, amin változtatni szeretnénk. Ezek az iskolák nem működtek jobban 5, 10 vagy 20 éve. Általában ugyanazok a tanárok tanítottak, ugyanazzal a hozzáállással, hasonló hátterű és képességű gyerekeket. A világ lépett egy nagyot: több tudás kell ahhoz, hogy valaki stabilan megélhessen. Ehhez pedig többet és mást kell adnia, megkövetelnie az iskolának, mint korábban. Megoldást kell keresni, nem bűnbakokat. Nem egy természetellenes hibát kell kijavítani, hanem az iskolák működésének természetét kell megváltoztatni.
  2. El kell fogadni, hogy az alulteljesítő iskolák világa máshogyan működik, mint a gyermekük boldogulásáért tenni képes és hajlandó középosztály iskolái. Ez nehéz dió: mást és máshogyan kell és lehet tanítani itt és ott. Ez egyébként már régóta így van, csak kiskapukból, kivételekből állnak a valóságos szabályok. Nem lehet olyan megoldást találni a társadalom legszegényebb részének, amibe mindenkit belekényszerítünk. Vagy felvállaljuk, hogy más elvek és elvárások szerint működő iskolák működnek egymás mellett, vagy továbbra is rengeteg energiát fordítunk arra, hogy becsaphassuk magunkat.
  3. El kell fogadni, hogy az alulteljesítésből kivezető megoldásokat nem lehet laboratóriumokban kidolgozni vagy külföldről importálni. Kutatni, külföldi tapasztalatokat megismerni nélkülözhetetlen, de abból nem lesznek automatikusan működő eszközök. Kísérletekre, kudarcokra van szükség. Tervezés helyett megértésre és próbálkozásra. El kell fogadni, hogy a korszerű szemléletet és az azt megalapozó teóriákat nem is ismerő, azonban helyi tapasztalattal bíró tanárokkal együttműködve kell kidolgozni, hogy mi működik és mi nem. Egyrészt ők sok mindent sokkal jobban tudnak a magyar iskola alsó bugyrairól, mint a művelt módszertani szakértők, másrészt, amit nem fogadnak el, azt nem is fogják használni.
  4. Végzetül, el kell fogadni, hogy a megoldás nem lesz sem gyors, sem teljes. Komoly eredmény lenne, ha tíz éven belül a középiskolai tanuláshoz szükséges szövegértési képességgel nem rendelkezők aránya a felére csökkenne. Ha ezt sikerülne elérni, akkor is egy évfolyam 20 százaléka képtelen lesz megszerezni a versenyképes tudást. Lehetőséget kell teremtenünk, hogy a képzettség nélküli emberek is tudjanak dolgozni, elfogadható helyet kapjanak a nap alatt.

Ha ötlete, gondolata van a témában, ossza meg velünk!

 

 

Forrás: összkép.hu

 

 

 

 

2017 március 07. Szepesi Balázs, Herczeg Bálint

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás