A tanulás tanítása - hatékony önálló tanulás

• Mondana egy olyan személyes példát, amely büszkeséggel tölti el, és egy önálló tanulási folyamat eredménye?
  
  
• Nagyon korán megszerettem az olvasást. Nyolcévesen, második osztályban, a tanítóm egy olyan olvasási versenyt hirdetett, amelyben a lányok a fiúkkal versenyeztek, aminek a lényege az volt: ha valaki elhibázta a szöveget, továbbadta az olvasási stafétát egy ellenkező nemű diáknak. A legjobb olvasók maradtak a legvégére, a lányok nagyon elhúztak.
  
  Én voltam a befutó, a fiúk „vezérolvasója”. Sikerült a szöveget hibátlanul végigolvasni úgy, hogy vert helyzetből megnyerte a csapat az olvasást. Mindez nagy örömmel töltött el bennünket, számomra pedig olyan sikerélmény volt, amely nagyon sokáig végigkísért, a középiskolán át a felsőoktatásig.
  
  Mi kellett ehhez? Elsősorban, hogy szeressek olvasni, rengeteg könyvet vegyek a kezembe, és értsem, amit olvasok. Nem biztos, hogy (csak) abból építkeztem, ahogy engem formálisan megtanítottak az iskolában olvasni. Akkor is tanultam, amikor játszottam, gombfociztam, elolvastam az első könyvet, megkaptam az új számítógépemet. Általában az attitűdökhöz kapcsolódó dolgok maradnak meg az emberben, korántsem csak a tudatos kognitív tanulási folyamatokhoz fűződők.
  
  Sokkal jelentősebbek a tanulás szempontjából azok az élmények, kalandok, izgalmak, sikerek, amelyeket az ember az óvodában és az iskolában átélt. Ezek segítik abban, hogy kialakuljon az a fajta igényesség, hogy szeressen és akarjon tanulni, később is képezze magát.

• Mit jelent ma a tanulás? Mennyire változott meg a tanuláshoz való viszonyunk?
  
   
• Napjainkban a tanulás új értelmet kapott: az új tanulás fogalma alapjaiban más, mint a hagyományos felfogás. A tanulás régi értelmezésében elsősorban a figyelem és a memória játszott szerepet, ez némiképpen leegyszerűsítve egyenlő volt azzal, hogy minél jobban odafigyelsz, annál jobban fogod tudni a tananyagot. Ha száz évvel ezelőtt beszélgetnénk, akkor most azon törnénk a fejünket, hogy mit és hogyan fogok tanítani.
  
  Az új tanulásban azonban egyre nagyobb szerepet kap a tanulás, elsősorban az érzelmi, akarati tényezők, a motivációm és az attitűdök. Egy olyan információrobbanásban, mint amilyenben élünk, a tanulás egyfajta értelmezési szerepet játszik, azaz megmutatja, hogy mit lehetne kezdeni ezzel az információáradattal. A tananyag korántsem bír már akkora mágikus erővel, mint régen, és többé nem mennyiségi, hanem strukturálási kérdés: a tananyag eszközzé vált.
  
  Ma már a tantervi tartalom (nem egyenlő a tananyaggal!) a fejlesztés eszköze. Alapvető, hogy definiáljuk az új tanulást, amely meghatározás a szakemberek számára többé-kevésbé nyilvánvaló, azonban az iskola, illetve maguk a felnőttek is gyakran a régi fogalommal szembesülnek.
  
  Az új értelmezés valójában egy olyan szemlélet, amely alapjaiban rengeti meg azt a régi tanulási fogalomra épülő filozófiát, miszerint a belátható és tervezhető tananyagot megfelelő didaktikai módszerekkel átadva, hatékonyan működik az iskola. Ma ez teljesen másképp zajlik. A legfontosabb kérdés a diákok szempontjából napjainkban az, hogy miért is tanulom ezt, miért fontos ez nekem?

• Tudjuk, hogy a születésünk pillanatától kezdve tanulunk. Az iskolába lépés mennyiben befolyásolja a gyermek saját, neki legmegfelelôbb és jól bevált tanulási csatornáit?
  
  
• Hatalmas szakadékot lehet érezni a gyermekkor tanulási, annak érzelmi, akarati, akár kognitív tanulási környezete és az iskola világa között. Miközben a gyermekkor azt üzeni, hogy játsszál önfeledten, nem számít az idő, addig a formális tanulási környezetben, az iskolában teljesen más idődimenzióban gondolkodunk. Ez hatalmas hiba. Ráadásul, míg a gyermek korábban bármikor hibázhatott és biztatást kapott („nem baj, majd legközelebb sikerül”), addig az iskolában már stigmatizálják a hibáit. Ez megint csak nem segíti a hatékony, önálló tanulást.
  
  Nem véletlen, hogy a gyermekek így nagyon hamar, már az iskola első éveiben elveszítik az érdeklődésüket, a kreativitásukat, és pillanatok alatt szocializálódnak egy verbális tanulási csatornában. Ne feledjük, hogy a mozgás és a gondolkodás – különösen kisgyermekkorban – szoros kapcsolatban áll egymással, és sokaknak a későbbiekben is ez a tanulási forma marad domináns.

A teljes interjú itt olvasható.

Az interjú a Tempus Közalapítvány Alma a fán – Fókuszban a tanulás támogatása c. kötetében (2012) jelent meg, amely az Európai Bizottság és a NEFMI támogatásával megvalósuló „Az egész életen át tartó tanulás hazai stratégiájának tudatosítása” c. projekt keretében jött létre.

A kiadvány elérhető és letölthető a Tempus Közalapítvány honlapjáról.

Ha tetszett a cikk, csatlakozzon a Kölöknet Facebook rajongói oldalához is!