Különleges helyzetekFelvételiFelsőoktatás

Munkaerőpiachoz igazodó felsőoktatás

A kétciklusú felsőoktatás tartalmi reformjának tapasztalatai címmel tartotta meg Bologna-konferenciasorozatának első műhelyét a Tempus Közalapítvány. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az Európai Bizottság megbízásából megvalósult rendezvényen a Tanulási eredmények alkalmazása az oktatásban és értékelésben c. kutatás eredményeit mutatták be a szakértők.

A Tempus Közalapítvány a magyarországi Bologna tanácsadó hálózat keretében támogatta a 2009 decemberétől 2010 októberéig tartó, LeO2 nevű kutatást. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által végzett kutatómunka célja az volt, hogy a munkaerőpiacon használható tudás tekintetében vizsgálja a kompetenciaalapú felsőoktatást.

A vizsgálat 72 felsőoktatási intézmény több mint 900 szakfelelősének megkérdezésével, kari küldetésnyilatkozatok és kurzusleírások elemzésével, interjúkkal és esettanulmányokkal készült. Eredményei alapján a felsőoktatásban jelen van a tanulási eredményekben való gondolkodás, amely a ciklusos képzéssel aktuálissá váló szakfejlesztés, szak-innováció egyik megoldandó feladata lett.

A szakfelelősök, intézményvezetők törekszenek olyan képzési profilt és gyakorlatot kialakítani, amelyben egyértelmű a képző és a hallgató számára, hogy milyen a képzés végére tudással, attitűdökkel, autonómiával kell rendelkezni. Az erre létező jó gyakorlatok leírják, hogyan oldható meg a folyamatosan tömegesedő felsőoktatásban a hallgatók támogatása, az alap és speciális kompetenciák fejlesztése, a munka világával való kapcsolattartás.

Ugyanakkor nehezíti a helyzetet, hogy kevés idő állt rendelkezésre a ciklusos képzés bevezetéséhez, és ezért több megkérdezett szerint vitatható az új képzési szerkezethez igazított szaktudományos építkezés a diszciplináris tudás tekintetében.

Szükséges lenne, hogy az intézmények az oktatást a tudomány művelése mellett a hallgatók értelmiségi tanulását, későbbi elhelyezkedését elősegítő feladatként is értelmezzék.  Azonban a pedagógiai kultúra nem elég nagy presztízsű és elterjedt a magyar felsőoktatásban ahhoz, hogy a képzők tudatosan, vállaltan fejlesszék ebbéli tudásukat – írja le a kutatás.

A kutatás néhány szektoriális sajátosságra is rámutatott. A főiskolák és kevesebb karral rendelkező egyetemek esetében nagyobb innovációs potenciál látható, jobban tudnak tanulási eredményekben gondolkodni, mint a sok karral rendelkező, nagyobb egyetemek.

Érdekesség, hogy a tömegoktatásból fakadó pedagógiai feladatokra, a köztük lévő különbségek kezelésére a gazdaságtudományok, a társadalomtudományok és az orvostudomány nagyobb érzékenységet mutat, mint pl. az agrártudományok, vagy az informatikai képzési terület. 

Vámos Ágnes, az ELTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense, a kutatás vezetője a legjelentősebb megállapítások közt említette meg, hogy a felsőoktatás funkcióban és funkciói között hangsúly-átrendeződés megy végbe, melyet a felsőoktatás szereplői különbözőképpen észlelnek. A változásokhoz való vezetői és oktatói attitűd jellemzően a magyar viszonyokból fakad, és a korábbi, elitképzést végző, tanítás-központú szemlélet az alapja.  A LeO2 szerint a szakfejlesztést a felsőoktatás és a tudomány belügyének tekintik, a nyitottság alacsony mértékű, bár élénkülő a munka világa vagy a nemzetközi tapasztalatok, és a hallgatók felé. Az implementáció szervezeten belüli feladat, más szervezetekkel, más intézményekkel kevés a kapcsolat; a felsőoktatást szigetszerű működés jellemzi.

Az innovációs attitűd kis mértékben van jelen az oktatók körében, a többség a tradícionális felsőoktatás híve. Az új helyzethez való alkalmazkodással a többség tisztában van, és szerény mértékben bár, de jelen van a kompetencia-alapú, tanulási eredmények szemlélet és gyakorlat” – összegezte a kutatás vezetője.

A teljes kutatás anyaga ezen a linken tekinthető meg.

A kutatás előzményét jelentő LeO1 kutatás anyaga letölthető itt.

2011 január 17. kölöknet

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás