Különleges helyzetekTanulás és viselkedési problémák

A „Szedd már össze magad!” – Diszciplína és az ADHD

Október a figyelemhiányos hiperaktivitás, vagyis az ADHD hónapja. Ez az egyik legszéleskörűbben kutatott zavar a gyerekeket is érintő pszichés betegségek közül. Ennek ellenére számos tévhit övezi, ami megnehezíti az ADHD felismerését, kezelését és késleltetheti a segítségnyújtást. Mit kell tudni erről a betegségről, és hogyan hat a családi rendszer többi tagjára egy ADHD-s gyerek?

Az ADHD világviszonylatban körülbelül a gyerekek 3-6 százalékát és a felnőttek 2-3 százalékát érinti. Mivel igen sokszínű állapot, ezért spektrumzavarként is szokás utalni rá. A három fő tünet – figyelemzavar, impulzivitás és hiperaktivitás – eltérő mértékben jelenhet meg. Ezen kívül jellemző az exekutív funkciók zavara is, amik főleg a tervező-szervező agyi tevékenységekben vesznek részt: ide tartozik az időmenedzsment, az organizáció és az érzelmi szabályozás is.

AZ EXEKUTÍV FUNKCIÓKRA TULAJDONKÉPPEN AGYUNK ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJAKÉNT IS TEKINTHETÜNK,

hiszen egyszerre felelős a terveinkért, a gondolatainkért és a külvilággal való interakcióinkért. Az ADHD-sok agyában ez az ügyvezető igazgató egy szorgalmas, viszont rendkívül pontatlan és szétszórt főnököt jelent.

A „Szedd már össze magad!” – Diszciplína és az ADHD
Gyakori tévhit, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás kizárólag fiúkat érinthet.

Bár a „hiperaktív” szó gyakrabban hívja elő a rosszcsont kisfiúk képét, az ADHD valójában lányokat is érinthet, még ha kisebb számban is. Ez az arány gyermekkorban kettő az egyhez, felnőttkorban pedig 1,6 az 1-hez a férfiak javára. Az asszociáció annyiban mégis helytálló lehet azonban, hogy a lányokra a hiperaktivitás helyett inkább a figyelemzavaros forma, az ADD jellemző.

Mi történik az ADHD-sok agyában?

Az elmúlt évtizedekben a képalkotó eljárásokkal (MRI, CT) készült vizsgálatokban különbségeket mutattak ki az ADHD-sok agyműködésében a tipikus fejlődésű agy funkcióihoz képest. Főleg azon homloklebenyi területek aktivitásában találtak eltérést, amik a figyelemért, az impulzuskontrollért és az aktivitás szabályozásáért felelősek. Ide tartozik a figyelem koncentrálása, a cselekvések tervezése és kivitelezése, a döntéshozatal, valamint a viselkedés helyzethez történő igazítása is. Aki találkozott már ADHD-s kisgyerekkel, az maga is megbizonyosodhatott erről, hiszen a tünetek szinte mindegyike besorolható ezekbe a kategóriákba.

A „Szedd már össze magad!” – Diszciplína és az ADHD
Az ADHD-sok agyában másképp, kevésbé hatékonyan működik az ingerületátvitel.

ADHD az iskolában

Magyarországon a becslések szerint a közoktatásban résztvevő, 6–18 év közötti gyerekek közül 70 ezret érint ilyen zavar, tehát

ÁTLAGOSAN MINDEN MAGYAR OSZTÁLYBAN VAN LEGALÁBB EGY ADHD-S DIÁK.

A fenti tünetek megismerése után könnyű belátni, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral küzdő gyerekek sok konfliktust élnek meg az osztálytermi környezetben.

Impulzív viselkedésük, nehézkes feladattartásuk, általános figyelmetlenségük és nagy mozgásigényük nehézzé teszi a pedagógusok számára a velük való közös munkát. Márpedig ahhoz, hogy ezek a gyerekek sikeresek lehessenek az iskolában, extra erőfeszítésre van szükség nemcsak a család, hanem a tanárok részéről is.

Másrészt a tanárok hangsúlyos szerepet kapnak a diagnosztikai folyamatban is, hiszen az ADHD-tünetek igen gyakran ütköznek ki az olyan iskolai helyzetekben, ahol a gyermek önszabályozási folyamatai kerülnek fókuszba.

A KÉSŐN FELISMERT ZAVAROK SZINTE MINDEN ESETBEN TANULÁSI ÉS/VAGY MAGATARTÁSBELI PROBLÉMÁKHOZ VEZETNEK,

hiszen a nehézségekkel küzdő diák nem kap segítséget.

Éppen emiatt aggasztóak azon kutatási eredmények, amelyek szerint a tanárok nem rendelkeznek elégséges információval az ADHD természetét, tüneteit, okait és kezelési lehetőségeit tekintve. Ez többek között annak tudható be, hogy a tanárképzés során – amit személyes tapasztalataim is alátámasztanak – igen kevés szó esik az ADHD-ról és az egyéb zavarokról. Magyarországon becslések szerint körülbelül 50 000 gyerek él anélkül, hogy ő maga vagy környezete tisztában lenne a figyelemzavarával. A szakmai segítségnyújtás hiányában jelentősen romlanak az esélyeik egy egészséges életpálya kialakítására. Megfelelő előképzettség és tréning nélkül pedig hogyan is ismerhetnék fel időben, hogyan is segíthetnék hatékonyan a tanárok az érintett diákokat?

A „Szedd már össze magad!” – Diszciplína és az ADHD
A tanároknak nagy szerepük van abban, hogy az ADHD-s gyerek időben segítséget kaphasson.

Ha pedig a tanárok (vagy akár a szülők) nincsenek tisztában az ADHD neurálpszichológiai meghatározottságával, gyakran hibáztatják olyan cselekedetekért a gyereket, ami felett egyszerűen nincs teljesen kontrollja. Ez nemcsak igazságtalan, de nem is hatékony, hiszen a gyenge exekutív funkcióval bíró diáknak hiába mondjuk, hogy szedje már össze magát, az egyetlen így elérhető eredmény csak a frusztráció növekedése lesz.

Kinőhető?

Bár az érintettek egy csoportja valóban tünetmentes lesz a kamaszkorban vagy azután, ez inkább annak köszönhető, hogy idővel megtanulnak olyan technikákat, amik enyhítik a tüneteik okozta nehézségeket. A longitudinális vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekkorban kiderült ADHD felnőttkorban a vizsgált egyének kétharmadának továbbra is jelentős problémákat okoz. Ekkorra a hiperaktivitás azonban általában átalakul, és inkább a lazításra való képtelenség és egyfajta belső nyugtalanság képében jelentkezik. A figyelemzavar viszont egészen tartósan kíséri végig az emberek életét.

 ADHD a családban   

Az ADHD-s gyerekek nehézségeit megnéztük, de mi a helyzet a családi rendszer többi tagjával?

Vizsgálatok alapján gyermekeik viselkedésére a szülők gyakran túlreagáló, inkonzisztens és büntető-fegyelmező metodikával reagálnak. Ezek a gyerekek kevesebb jutalmat és több rosszallást kapnak, mint azok, akiknek nincs ilyen jellegű zavara ezekben a családokban.

A cikk további folytatása: mindset.co.hu

2017 november 06.

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás