ÓvodaÓvodai mindennapok

Oviblog - Indulatok fék nélkül

Amikor három hete elkezdtük az óvodát, pár dolgot biztosan tudtam. Arra számítottam, hogy az én eddig is meglehetősen vagány, egyszem fiam majd  játszi könnyedséggel veszi a számára felmerülő akadályokat, és hamar megszeretik a többiek is. Azonban az, hogy több mint kétszáz  gyerekkel találkozik csemetém nap mint nap, kissé kitágította a viselkedésének korlátait, és erre nem voltam felkészülve.

Mikor először jött haza úgy, hogy kedvenc esti időtöltése a mi ütögetésünk lett, még a szemünk sem rebbent. Elmagyaráztuk neki, hogy anyának és apánakfáj ha itt-ott ilyen erősen talál el. Úgy láttuk, megértette. Aztán jöttek az újabb attitűdök. Például egy kocsisokat megszégyenítő új szótárt kezdett használni, ha mérges volt – megjegyzem, a szavak többsége itthon még sosem hangzott el. De ugyanígy elindult nála a halandzsa-beszéd is, ami a csúnya szavakkal együtt használva nálunk abszolút kiverte a biztosítékot.

Csak álltam ott, és vártam, hogy a lila köd elmúljon a szemeim elől, és ne indulatból reagáljak a legújabb szösszenetekre. De napról napra nehezebben ment a megnyugvás, és amikor mindezeket - gyermekem részéről - egy eddig sosem tapasztalt hisztizés is megkoronázta egy gumicukor miatt, teljesen elveszítettem a türelmemet, és ordítottam, mint akinek elmentek otthonról.

Kívülről biztos felemelő látvány lehettünk: egy óvodás, aki karjait maga előtt keresztbe fonva, a hisztitől vöröslő, durcás arccal, hatalmas eltökéltséggel tekint a világba, és egy anya, aki minden végső erejét összeszedve próbál uralkodni magán, nehogy túlmenjen azon a „bizonyos határon”.

Mindenáron orvosolni akartam ezt a naponta megjelenő problémát, mert nem hittem el, hogy csak a gyerek hajának leordításával lehet eredményesen lezárni az ilyesfajta konfliktusokat. Mentőövért kutakodtam az interneten valamiféle megoldás után, és nemsokára siker koronázta erőfeszítésemet.

A pozitív fegyelmezés módszerének napjaink egyik legnagyobb képviselője, Dr. Jane Nelsen remek ötleteket adott a hisztik és más romboló hatású megnyilatkozások kezelésére. Azóta sokkal egyszerűbben játsszuk le ezeket a meccseket, és nem egyszer előfordul, hogy kisfiam pár perccel később mosolyogva jön oda azzal, hogy „már jobban vagyok, megnyugodtam". Ilyenkor mindig megöleljük egymást, és utána egész este jó a hangulatunk.

A jövő héten szülői értekezlet lesz, amire - most még - nagyon kíváncsi vagyok. Főleg az érdekel, hogy más anyukák miket tapasztalnak csemetéjüknél otthon, és ők vajon mit tesznek egy esetlegesen felmerülő nevelési nehézségnél.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás