Szülő- és gyereknevelés

Azt is tudja a gyerek, mire jó a vécépapír, ne csak azt, hogy kell tisztán beszélni!

Iskolaérettségi vizsgálat pró és kontra: vendégszerzőnk három gyermeke már átesett rajta, így nem a hasára ütve sorolja az érveket.

Azt is tudja a gyerek, mire jó a vécépapír, ne csak azt, hogy kell tisztán beszélni!

Fél év múlva újra bevesszük a közoktatás kapuját, szeptemberben ugyanis a negyedik gyerekünk is átlépi az iskola küszöbét. De addig még sok víz lefolyik a Dunán, egyebek között vár ránk egy felmérés.

Egy hosszadalmas, gyereknek és szülőnek egyaránt fárasztó iskolaérettségi vizsgálat. Van, aki szerint ez csak szükséges rossz, és nem viszi el a gyerekét, van, aki szerint igenis szükség van rá.

Bennünket három esetben érintett a dolog, sőt Négyes esetében két kört is kell(ett) futnunk. Négyes előtt Nagyfiú és Középső is részt vett ilyen vizsgálaton. Utóbbinál annyira biztos voltam a dolgomban, hogy még az eredmény megszületése előtt jeleztem a családban már bevált közoktatási intézménynél - nem hivatalos formában ugyan -, hogy ne számítsanak ránk. Mert bár Középső elmúlt hatéves, de biztosan nem fog suliba menni. És így is lett...

Azt is tudja a gyerek, mire jó a vécépapír, ne csak azt, hogy kell tisztán beszélni!

Középső minden tekintetben különleges fiúcska volt. Sokára dőlt csak el, hogy jobb- vagy balkezes lesz-e (jobbkezes lett), bal lábbal focizik, és - bár ő lett legkorábban szobatiszta az összes gyerekünk közül -, még középső csoportos korában is heti rendszerességgel bepisilt. (Szerencsére nagyon türelmes óvónéniket kaptunk mellé, akik jól tűrték a megpróbáltatásokat.) Az extra nagycsoportban töltött éve volt az első, amikor nem fordult vele elő ilyesmi. Középső gyerek, és ezzel el is mondtam mindent a testvéreihez fűződő viszonyáról. Kevés önbizalma volt, mindig a nagyokhoz mérte magát, és nem becsülte meg azokat a tulajdonságait, amelyekben más, mint a többiek. Mert ő inkább hasonlítani szeretne, mint különbözni. Épp ezért járt pszichológushoz hónapokon át, ezt az ellentmondást még az iskolakezdés előtt fel kellett oldani benne... Jelentem: sikerült.

Nagyfiú esete más volt: az esze vágott, mint a borotva, voltak barátai az oviban. De valahogy nehéz volt bevonni közösségi cselekményekbe (közös versmondás, éneklés, szereplés), és a figyelme is el-elkalandozott. Ez utóbbit jól példázta a felmérésen az, hogy a sorminták készítésénél karikák és U betűk helyett arcocskákat rajzolgatott. Illetve mindenféle olyan figurát, ami az U betű formájáról eszébe jutott, és nem ám balról jobbra, hanem jobbról balra. Ráadásul, amikor ráunt az egészre, egyszerűen fogta magát, otthagyta az asztalt, és leült játszani a polcokon talált játékokkal. Ez a viselkedése a mai napig nem változott: nincs türelme bevárni a lassabban haladókat, és ez bizony konfliktusokhoz vezet a tanárokkal.

Azt is tudja a gyerek, mire jó a vécépapír, ne csak azt, hogy kell tisztán beszélni!

Azt is tudja a gyerek, mire jó a vécépapír, ne csak azt, hogy kell tisztán beszélni!

Sok mindent el lehet mondani ezekkel a vizsgálatokkal kapcsolatosan: mennyire jók vagy rosszak, adekvátak vagy sem egy adott helyzetben, mennyire mutatják a gyerek tényleges tudását, életre való képességét.

Én úgy érzem, jól döntöttem, amikor kértem a gyerekeim iskolaérettségi vizsgálatát. Így hivatalos papírral a kezemben megkérdőjelezhetetlenül maradhattak még egy évet az oviban, hogy jól felkészülve vághassanak majd neki az iskolás éveiknek.

Közben azt is megtanultam, hogy bár nagyon lényeges a kezek megfelelő finommotorikus mozgása, a szövegértés, a helyes, tiszta, érthető beszéd,

de legalább ilyen fontos, hogy a gyerek képes legyen a leghétköznapibb dolgokat önállóan elvégezni. Olyasmikre gondolok, mint az öltözködés, vagy például a mosdóban végzett tevékenységek hiba nélküli kivitelezése (vécépapír-használat!).

Mindez sok kellemetlenségtől - csúfolódástól - kímélheti meg a gyerekünket.

Senki sem ismeri a gyereket jobban, mint a saját szülője. De néha kell a megerősítés, hogy igenis jól gondolom, amit gondolok. És nem hiszem, hogy a nevelési tanácsadókban rosszat akarnának a gyerekeknek - vagy lehet, hogy csak nekünk volt óriási szerencsénk...

 

A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás