Szülő- és gyereknevelés

Helen Keller inspiratív története - Egy fogyatékkal élő lány, aki bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen

„Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk. ” /Helen Keller/

A Siketvakok Tudatosságának Hetét minden évben június utolsó hetében ünnepelik világszerte a vezető humanitárius, Helen Keller június 27-i születésnapja tiszteletére. Ennek apropójából született meg cikkünk Helen Keller csodálatos történetéről, aki az emberi akaraterő és szellem példaképe, munkássága nagy változást hozott a fogyatékkal élő emberek életében.

Mégis hogyan lehetséges, hogy egy gyermekkora óta siket és vak kislány megtanul írni, olvasni és beszélni, könyveket ír, híres előadó lesz és még diplomát is szerez? Élete végéig fáradhatatlan tevékenység jellemezte, főképpen sorstársai, a fogyatékosok érdekében. Helen Keller volt az első siket és vak diák, aki diplomát szerzett, így bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen! Egy fantasztikus tanítónak köszönhető, hogy megtanult kommunikálni a külvilággal, így testi fogyatékossága sem akadályozta meg abban, hogy igazán sikeres legyen. Helen Keller csodálatos és inspiráló története következik.

Helen Keller korai gyermekévei

Helen Adams Keller 1880-ban született Alabamában, tökéletesen egészségesen. Úgy fejlődött, ahogy a korabeli gyerekek, azonban másfél éves korában súlyos betegség támadta meg, melynek következtében a kislány teljes mértékben elvesztette a hallását és a látását is, és ettől kezdve megváltozott az élete, hiszen a világ befogadásában egyedül a szaglására és a tapintásra hagyatkozhatott.

Helen egyetlen emberrel volt képes kommunikálni, a család szakácsnőjének hatéves lányával, akivel saját jelnyelvet dolgozott ki. Emellett, a látássérültekre jellemző hatodik érzék is kifejlődött a kislányban: meg tudta állapítani, hogy ki közeledik felé az illata alapján. Ennyi azonban kevés volt boldogsághoz, hiszen a saját testébe zárva nem érezte jól magát, gyakoriak voltak nála a dührohamok. Édesanyja azonban nem adta fel, és nagy reményekkel kereste fel a Perkins Vakok Iskoláját. Helennek nem kellett ott laknia, az iskola 20 éves öregdiákja, az erősen látássérült Anne Sullivan költözött a családhoz tanítónak. Nos, akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy közel 50 éven át tartó barátság veszi kezdetét.

Az áttörés

Anne Sullivan első dolga volt kijelölni a kerti házikót iskolának, hogy Helen nyugodt körülmények között ismerkedhessen a jelekkel. A tanítás kezdetben nehézkes volt, egy hónapba telt, mire Helen megértette, hogy az általa megérintett tárgy nevét írják a tenyerébe. Az áttörés akkor érkezett meg, amikor Anne vizet csorgatott Helen kezére, majd a másikba beleírta, hogy víz. Innentől kezdve viszont nem volt megállás, Helen mindennek tudni akarta a nevét! A Braille-írás elolvasása a betűk ismerete után már nem volt olyan bonyolult: Helen a Tadoma-módszerrel tanulta meg érteni, amit mások mondtak neki, és a beszédet addig gyakorolta (a beszélők, illetve a saját torkára tett kézzel), míg érthetővé nem vált minden szava. Helennek ez sem volt elég: felnőttkorára francia, német, görög és latin könyveket is olvasott, amire lássuk be, kevesen lennénk képesek még úgy is, hogy az összes érzékszervünk megfelelően működik!

Az első siketvak a világon, aki lediplomázott

Megtanult gépelni, elvégezte a Radcliffe Egyetemet, így ezzel ő lett a világon az első siketvak, aki diplomát szerzett. Nem meglepő, hogy tanulmányai végéhez érve segítő munkát választotta hivatásul, hiszen pontosan tudta, milyen nehézségekkel néznek szembe a sérült gyerekek és felnőttek, így a világot járva lelkesítette őket beszédeivel és saját példájával. „Ha én siketen és vakon is gazdagnak és izgalmasnak találom az életet, akkor te milyen rengeteg dolgot tudsz befogadni mind az öt érzékedet használva?” – kérdezte teljesen jogosan a hallgatóságától. Helen továbbá harcolt a békéért, a nők egyenjogúságáért, érdekelték a világ történései. Nem véletlen, hogy Charlie Chaplint és Mark Twaint is a barátjának mondhatta, és több amerikai elnökkel is levelezett. 1920-ban részt vett az American Civil Liberties Union (ACLU) megalapításában, előtte pedig nonprofit szervezetet alapított, ami a vakság megelőzése érdekében küzdött. Egész életében a legkülönbözőbb eszközökkel harcolt a kiszolgáltatottak jogaiért, a vakok, siketek megsegítéséért. Egy igazi példakép, aki számára nem létezik lehetetlen! Fontos azonban Anne Sullivan szerepét is kiemelni, hiszen mindezt Helen talán nem érhette volna el, ha nincs mellette hűséges tanítója, aki egész életében vele maradt.

Helen Keller - az eltökéltség és akaraterő megtestesítője

Helent kivételesen hosszú élettel áldotta meg a sors, több stroke-ot is túlélt az 1960-as évek elején. Tovább küzdött, aminek elismeréséül 1964-ben Lyndon B. Johnson elnöktől megkapta a Szabadságért Elnöki Érdemérmet, rá egy évre az 1965-ös New York-i világkiállításon a Leghíresebb Nők közé választották. Helen Keller három évvel később, 1968 júniusában örök álomra szenderült, nem sokkal a 88. születésnapja előtt. Kívánságának eleget téve hamvait Anne Sullivan maradványai mellé temették. Két nő, egy fantasztikus életút. Helen kitartása arra tanít bennünket, hogy nincs lehetetlen, még akkor is, ha a cél a szem előtt láthatatlan. Az eltökéltség és akaraterő megtestesítője, egy igazi inspiráció mindannyiunk számára.

Fotók: Getty Images

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás