Szülő- és gyereknevelés

Jó hír a szülőknek: tudományosan igazolt, hogy nem kell minden játékot megvenni

„Anya, légyszi vegyük meg ezt is!” – vélhetően a játékboltokban elhangzó egyik leggyakoribb mondat. Egy kutatás szerint azonban olykor megéri nemet mondani, és nem csak a spórolás miatt.

Sok szülőnek ismerős lehet a helyzet, amikor egy boltban a mellette sétáló és nézelődő gyermeke olthatatlan vágyat kezd érezni az imént megpillantott játék iránt, és mindent meg is tesz könyörgés (ne adj Isten, hiszti) terén azért, hogy megkaphassa a pillanatok alatt álmai játékává avanzsálódott kis vonatot vagy Barbie babát. Szülőként ilyenkor ambivalens érzések keletkezhetnek bennünk, hiszen egyrészt szeretnénk megadni a gyermekünknek azt, amire vágyik, másrészt viszont érezzük, hogy jó lenne keretek szabni a könyörgéseknek, hiszen ha minden alkalommal megvennénk az aktuálisan megpillantott játékot, akkor a fizetésünk nagy része a gyermekünk játékbirodalmának felépítésére menne el. Egy kutatás szerint azonban nyugodt lelkiismerettel és tudományos önigazolással húzhatjuk meg a határokat: a kevesebb játék jobban elősegíti, hogy a gyermek képessé váljon elmélyülni egy adott játéktevékenységben, fejlesztve ezáltal a figyelmi képességét, sőt mi több, a kreativitásukra is pozitívabb hatást gyakorol, mint a játékok végeláthatatlan halmaza – írják a Toledoi Egyetem kutatói.

Az amerikai Carly Daught és munkatársai összesen 36, 18 és 30 hónap közötti kisgyermeket vizsgáltak meg. A kutatók összesen 32 játékot gyűjtöttek össze, melyek négy kategóriába voltak sorolhatók: tanító jellegű játékok, szerepjátszásra alkalmas játékok (például doktor nénis játék), „akciós” játékok (például építős játék), valamint kisautók. A gyerekek két, videóval rögzített, 15 perces játékalkalmon vettek részt: az egyik alkalommal mind a négy kategóriából 1 darab játék állt rendelkezésükre a szobában (tehát összesen 4), míg a másik 15 percben minden kategóriából 4 darab, vagyis összesen 16 játék.

Vajon mi sült ki ebből az egészből? Először is az volt látható, hogy a 16 játék túl soknak bizonyult, nem használták ki őket a gyerekek, csupán a játékok felével játszottak, míg a kevesebb játékos felállásban ez a szám 75 százalék volt, vagyis négyből hármat próbáltak ki átlagosan a gyerekek. A legfontosabb tanulság az volt, hogy a játékok száma befolyásolta a gyerekek játékban való elmélyülését: amikor kevesebb eszköz volt elérhető, kevesebb játékfolyamatot kezdeményeztek, de azok dupla annyi ideig tartottak (átlagosan 2 percig), valamint ugyanazt a kategóriájú játékot hajlamosabbak voltak különbözőképpen is használni, például szerepjátszásra és „akciós” jellegű tevékenységre egyaránt. Ilyen értelemben kreatívabban éltek a felkínált lehetőségekkel.

A teljes cikk a mindset online pszichológiai szaklapban olvasható.

2019 február 19.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás