Ne büntessük a gyereket azzal, hogy: "Ha majd egyedül maradsz, akkor igenis megtanulod!"
"Sajnos, sok családban a mai napig része a nevelési gyakorlatnak, hogy hosszabb-rövidebb ideig megvonják a szeretetteljes kapcsolódás lehetőségét a gyerektől. Ez tipikusan olyan büntetési forma, amiről a családok alig beszélnek, ugyanakkor rendszeresen alkalmazzák." – írja könyvében Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus, neuroterapeuta. A szakembertől idézünk.
"Akik gyerekként átélték, még felnőttkorukban is szégyent éreznek, ezért nehezen hozzák szóba. Szinte nem is lehet ezekről az élményekről könnyek nélkül beszélni (sőt, végighallgatni sem). Amikor a csenddel büntetés szívszorító történeteit hallgatom, sokszor támad olyan benyomásom, hogy a szülők nincsenek tisztában ennek mérhetetlenül káros hatásaival, különben nem tennének ilyet.
Amikor a gyermektől szándékosan megvonjuk a kapcsolódást, az számára olyan mélységű és minőségű szorongást jelent, ami a halálfélelemmel egyenértékű. Ne a felnőtt fejével gondolkodjunk ilyenkor, hanem a gyermek szívével! Az ilyen gyermekkori élmények traumatikusak. Fontos mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy nem ugyanazok az események minősülnek traumának gyermekkorban, mint felnőttként. Ennek egyik oka az, hogy a gyermekeknek más az időperspektívájuk, nem tudnak olyan módon előre gondolkodni, mint a felnőttek. Számukra az a félóra – bár gyakran hallom azt is, hogy vannak szülők, akik napokig vagy akár hetekig nem szólnak büntetésképpen a gyermekükhöz – maga az örökkévalóság. A kapcsolódás lehetőségének megszakadása mintha végérvényes lenne, s a gyermek az ennek megfelelő érzést éli át mélységben és minőségben is.
A traumatikus jelleg abból is adódik, hogy a gyermeknek még nincsenek hatékony eszközei arra, hogy megnyugtassa önmagát, ezért a stressz-szintje folyamatosan magas lesz, úszik a kortizolban éjjel-nappal, amíg a kapcsolat helyre nem áll. Ezekben a családokban sokszor van csend. De ez nem jófajta csend, ez büntetés. Hogy szállj magadba! Hogy majd ha egyedül maradsz, akkor megtanulod! Akkor majd rájössz! Akkor majd lenyugszol. Ez az a csend, amelyben nem oldódik meg és nem oldódik fel semmi. Csak gyűlik a keserűség, és szárba szökik az önvád. A mindennapok részévé válik a kisebbrendűségi érzés. Olyan csend, amelyben megszülethet az élethosszig tartó belső magány."
Dr. Lukács Liza: Hogyan szeretsz? -25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt.
Fotó: Getty Images
