CsaládÉletszakaszokKamasz

Elengedjem?

Egyedül nyaral a kamasz

Minden család életében elérkezik az a nyár, amikor a kamasz gyermekkel valahogy nehéz egyeztetni a közös nyaralás helyszínét és időpontját. Előbb-utóbb kiderül az ok is: jobban szeretne egyedül menni a barátaival.

 Előjelek

A kamaszkor nagy feladata a szülőkhöz fűződő érzelmi kapcsolat átértékelése, a saját út megtalálása, az önállóság kivívása. Ez nem megy egyik napról a másikra; hosszabb, konfliktusokkal terhes folyamat eredménye. Az önálló nyaralás egy állomása ennek az útnak.

Az önállósodás jelei már a kiskamaszoknál megfigyelhetők, amikor szívesen mennek el a barátokhoz egy-két napra, ott-alvós bulira. Hasznos, ha viszonzásképp mi is vendégül látunk néhány barátot, mert alkalmunk nyílik megfigyelni a gyerekeket egy lazább, kötetlenebb helyzetben, egyúttal saját csemeténket is új oldaláról ismerhetjük meg. Persze nem könnyű több gyerekre figyelni, de megéri a fáradtságot, sok élményt és információt jelent megfigyelni, hogy:

- mennyire viselkedik másként a gyerekünk, ha vendégei vannak (szertelenebb, esetleg figyelmetlenebb vagy épp nyugodtabb, odafigyelőbb)
- jó házigazda-e (figyel-e a vendégére, kívánságaira, hogyan tud ezeknek engedni)
- mennyire lesz szabályszegő (betartja-e az előre megbeszélt és a családban megszokott szabályokat, vagy a vendégséget az „ellenszegülésre” használja)

Mindezekről a későbbiekben beszélgethetünk vele, megkérdezve az ő véleményét is.

A barátok alaposabb megismerésével sokat megtudhatunk gyermekünk iskolai életéről is, hiszen az ott megszokott viselkedésformák a közösen töltött idő alatt is előjönnek.

Az önállósodást segítő élmények másik nagy területe a nyári tábor. Általában azok a gyerekek, aki szívesen mennek táborba, könnyebben teremtenek kapcsolatot, nyitottak az új élményekre, keresik is azokat, és könnyen megbirkóznak az önállósággal járó feladatokkal. Azok, akiknek alig lehet kedvet csinálni egy önálló programhoz, akik hallani sem akarnak a táborokról, gyakran nehezebben teremtenek kapcsolatot. Nem szeretik az ismeretlen, esetleg több alkalmazkodást vagy épp rugalmasságot kívánó helyzeteket. Az előző csoportba tartozók hamarabb bejelenhetik igényüket az önálló, hosszabb programokra, míg az utóbbi csoportba tartozókat esetleg küldeni kell.

Elengedjem, vagy ne?

Az önálló kamasz-nyaralás mindenképpen bizalmi, kapcsolati próba szülő és felnövekvő gyermeke között. Természetes az aggódás, hiszen nyilvánvalóan sokkal szabadabban, talán felelőtlenebbül is viselkednek a kamaszok, hiszen nincs velük „tekintélyszemély”, nincs, aki megszabná a határokat.

:

Benjámin a nyaralásról

"...megpróbáltunk eladni a járókelőknek jó pénzért egy seprűt. Nem vették meg." Bővebben...

Ezek a helyzetek feszültséggel járnak a szülők számára is, amit csökkenteni lehet azzal, ha – legalább hozzávetőlegesen – tudjuk, kik lesznek a társaság tagjai. Optimális, ha eleinte ismerős környezetbe mennek, mondjuk valamelyik család hétvégi házába, mert a szomszédok és az ismerős szokások visszatartó ereje jól érvényesül. Az első alkalmakkor még szívesen veszik, ha leviszik őket a szülők a nyaralóba, ezt az alkalmat fel lehet használni egy közös megbeszélésre, amikor mindenki számára egyértelművé tesszük a szabályokat. Elvárható a napi egyszeri telefonos bejelentkezés is, ami, ha elmarad, hívhatjuk mi a gyermekünket. A nyaralás végén érdemes a gyerekekért menni és ellenőrizni, vajon megfelelően rendben hagyják-e el a házat.

Az „elengedjem vagy ne” kérdésére a szülőknek kell válaszolni. Általános tapasztalat, hogy a tiltással hosszabb távon rosszabb „eredményt” lehet elérni, mint azzal, ha esetleg körültekintően engedünk a kamaszok kérésének. Egy idő után mindenképpen egyedül megy a barátaival, de tapasztalatok, előzmények nélkül.

Természetesen a szülő dönthet úgy, hogy még korai a kérés, nem engedi el gyermekét egyedül, mellétéve, hogy egy vagy két év múlva már mehet.
Nincs meghatározott életkor, mikortól lehet elengedni a fiatalokat. Vannak akik már 14 éves koruktól nyúzzák a szülőket, és vannak, akik még érettségi után sem szívesen mennek el egyedül.

Amiről mindenképpen beszéljünk

Már említettem, hogy az önálló kamasz-nyaralás a szülőktől való függetlenedés része, ugyanakkor a kamaszok egymás közötti kapcsolatának is alakítója. Kit engednek el, kit nem? Ki, hogyan viselkedik, mit „mer” esetleg „nem mer” megtenni. Ezekről a témákról beszélgethetünk gyermekünkkel, szóba hozhatjuk az alkoholt és koedukált nyaralás esetén a szexet is, érdeklődhetünk gyermekünk ezzel kapcsolatos véleményéről, szándékairól. Ilyenkor tiltani már nem érdemes, inkább egy-két olyan körülményre hívjuk fel a figyelmét, amivel esetleg nem számol. Ezekre a beszélgetésekre ne egyszerre kerítsünk sort, hanem elosztva, s főként ne legyenek „hegyi beszéd” jellegűek, inkább kamasz gyerekünk véleménye, szándékai iránti érdeklődés, amikor mellékesen mi is elmondhatjuk élményeinket és véleményünket. Az ilyen jellegű beszélgetések, amelyek azt sugallják, hogy megbízunk gyermekünkben, sokkal hatásosabbak, mert a megelőlegezett bizalomnak még a kamaszkori lázadásukat élők is meg akarnak felelni.

Végül semmiképpen ne feledjük el, hogy őszintén kívánjuk nekik: „érezzétek jól magatokat!”

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás