Iskola

Mire számíthat, aki kérelmet ad be, mert szeretné gyermekét még egy évig óvodában tartani? Szakértő válaszol

„Iskolaéretlenek” - Molnár Anikó gyógypedagógus

A beiskolázás körül ma, a 2019. nyári Nemzeti Köznevelési Törvény módosítása kapcsán nagy port kavart, sokat vitatott és több szinten szorongást keltő, frusztrált, érzelmekkel telített helyzet alakult ki.

Mire számíthat, aki kérelmet ad be, mert szeretné gyermekét még egy évig óvodában tartani?

Amikor beérkeznek a felmentési kérelmek az Oktatási Hivatalhoz – OH – (jelen évben január 31. volt a határidő), a hivatal háromféle döntést hozhat: rögtön elutasít, függő hatályú végzést ad, (amikor pedagógiai szakszolgálathoz, vizsgálatra utalja a gyermeket) és van, amikor rögtön helyt ad a felmentési kérelemnek (megad).

A mai állás alapján, szerencsére minimális azoknak a gyermekeknek a száma, akiket azonnal elutasítanak, de még ezt sem lehetne megengedni, mert egy hivatali asztal mellől, papírok alapján, szakember véleménye nélkül nem szabadna határozatot hozni egy kisgyermek sorsáról. Rengeteg gyereket függő hatályú végzéssel a szakszolgálatokhoz irányítanak. Ez a szerencsésebb eset. A probléma, hogy a szülők olyan bonyolult jogi szöveget kapnak kézhez, amit nagyon nehéz értelmezni, mert nincs egyetlen mondat sem benne, ami leírná azt, hogy pontosan mit is jelent az adott határozat.

Kevés százalékban, de előfordul, hogy gyerekek rögtön megkapják a felmentést, azaz még egy évig óvodában maradhatnak. Ezekben az esetekben általában szakorvosi indokoltság van a háttérben, mint például krónikus betegség, asztma, fejlődési rendellenesség.

Ha kirendelik a pedagógiai szakszolgálatot, az hatósági jogkörben (Ákr.) jár el, ami azt jelenti, hogy egy teljesen más, kontrollált szabályozási rendszer vonatkozik rá, szoros határidőkkel. (Ez meghatározott formula alapján való eljárásrendet jelent.)

Bizonytalanságra adhat okot az is, hogy a „visszautasítás”-t, – ami a határozatban szerepelhet – , sok szülő félreértelmezheti; fontos tudni, hogy ez nem egyenlő az elutasítással.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem a felmentési kérelmét utasítja vissza az OH (Oktatási Hivatal), hanem a kérelmének a benyújtását, mert (már) pl. nem is kellett volna beküldenie azt, mert a szakszolgálattól volt már javaslat arra vonatkozóan, hogy a következő nevelési évben még óvodában maradhat a gyermek.

Mivel nem írták le közérthetően, hogy a visszautasítás mire is vonatkozik, sok szülő omlott össze, hiszen félreértelmezte a határozatot, ami sajnos, nem is csoda ebben a szorongatott, frusztrált, határidőkkel teletűzdelt helyzetben. Előfordult visszautasítás akkor is, ha pl. valami kimaradt a kérelemből, tehát hiánypótlásra kérték a szülőt.

Nagy probléma, hogy az OH tájékoztatója erre vonatkozólag nem terjedt ki, még egy általános tájékoztatót sem adtak ki, hogy milyen határozat pontosan mit is jelent, így teljesen érthető ez a nagy káosz és félreértés.

Sajnos ma, Magyarországon megszűnt a rugalmas beiskolázás, és aki adott év augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, annak a következő tanévben iskolát kell kezdenie. Ezt szakmai visszafejlődésként értékelem, hiszen az eddig általában jól működő gyakorlatban, ahol a gyereket jól ismerő szülő és óvodapedagógus, illetve bizonytalanság esetén a szakszolgálati szakember hozta meg a döntést, most idegenek kezébe helyezik ezt, és jogi szabályozásokkal, jórészt felesleges procedúrával megnehezítették a szülőknek már amúgy sem egyszerű helyzetét.

A sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyermekek helyzete továbbra sem egyszerű

Sajnos a jelenlegi szabályozás nem könnyít az sni-s státusszal élő gyermekek helyzetét. Esetükben a pedagógiai szakszolgálatok megyei és országos bizottságai az illetékesek.

Ezek a gyerekek az átlagos fejlődési ütemhez képest eleve hátránnyal indulnak, e nélkül is „nagy feladatot” kaptak az élettől osztályrészül. A régi törvény szerint ők az állapotukra való tekintettel plusz egy évet maradhattak óvodában, akár 8 éves korukig.  Jelen helyzetben ugyanazok a törvényi szabályozások érvényesek rájuk, mint a tipikus fejlődési ütemű gyerekekre, tehát nekik is csak plusz egy évet biztosít az új rendszer, pedig náluk, több esetben létszükséglet lenne minél több idő nyerése. Ez számukra jelentősen diszkriminatív, és hátrányosan befolyásolja az életben való boldogulásukat. Sok esetben eleve elrendeltetett a sikertelen iskolakezdés. Szakmai érvek támasztják alá az óvodáskor szenzitív és preventív időszakának jelentőségét.

A másik kérdés a koraszülött gyermekek helyzete, akiknek esetleg a tankötelezettségi kor betöltéséig még meg sem kellett volna születniük, mert hatalmas a szakadék köztük és a biológiailag érett, azonos életkorú gyermekek között.

Nehéz helyzetben vannak azok a hátrányos és alacsony szociális helyzetben élő családok is, akikhez az információ nem is biztos, hogy eljut, és nem tudják a kérvényt önállóan kitölteni különböző okok miatt, pl. nincs számítógép a faluban csak az óvodában, vagy a polgármesteri hivatalban, vagy az óvodának nincs kapacitása ezzel foglalkozni. Az ilyen szülők gyermekei még inkább nehezített, és méltatlan helyzetben vannak, és az ő esetükben lenne leginkább szükség a fokozott támogatásra, felkarolásra, kísérésre, és a hátrányok behozását hatékonyabban biztosítható óvodai nevelésre. A fenti körülmények miatt pedig, lehet, hogy ők elesnek ettől.

Kinek a felelőssége a kérvények beadása?

Elsődlegesen a szülőké, természetesen, de hatalmas terhet róttak az óvodákra is. Bevett gyakorlat volt, hogy több helyen, előre megbeszélt időpontban, átbeszélték a szülőkkel az aktuális helyzetet, és esetenként még a kérvény nyomtatása is az óvodában történt. A szülőknek külön fejtörést okozott, hogy mit írjanak a szülői kérelem részhez. Ebben pl. a Szülői hang önkéntes emberekből/szakemberekből szerveződött közössége adott támpontot. De voltak olyan intézmények, akik nem vállalták fel ennek plusz terhét.

Kiszolgáltatott helyzetben…

Szülői körökben, akik függő hatályú végzést kaptak, több esetben nehezményezték, hogy miután a pedagógiai szakszolgálathoz kell menniük vizsgálatra, bizonyos esetekben nem kapnak kellő tájékoztatást, kielégítő magyarázatot az OH felé továbbításra kerülő döntésről. Jelen esetben a szakszolgálati szakembereknek körültekintően kell eljárniuk, mert titoktartási kötelezettségük van a hatósági eljárás keretében, és a végleges döntést az OH hozza majd meg. Természetesen a szakemberek igyekeznek információval szolgálni e helyzetben is, és nyugtatni a szülőket, de pl. írásos szakértői véleményt jelen esetben nem áll módjukban rendelkezésre bocsájtani.

A jelen gyakorlat azt mutatja, hogy az Oktatási Hivatal mindig a szakemberek döntésének adott eddig helyt, de azok a szülők, akik pl. nem fogadják el a szakszolgálat döntését, és bírósági úton akarják érvényesíteni majd szülői jogaikat, méltánytalan helyzetbe kerülnek, hisz esetükben nem áll rendelkezésre részletes dokumentum. De mivel erre még nem volt a gyakorlatban példa, ennek menetéről nem áll rendelkezésre még információ.

Csak remélni tudjuk szakemberként, hogy a szakszolgálatok véleményét nem fogják felülbírálni, hiszen akkor teljesen fölöslegessé és indokolatlan frusztrálttá válna a az amúgy sem zökkenőmentes beiskolázási procedúra.

„Gyermekmentés”: a mostani 6 évesek nagy része valóban iskolaéretlen

Az ősszel vizsgált gyerekek jó része nem tekinthető iskolaérettnek. Gondoljunk bele, majd egy évre előre kellett megítélnie a szakembernek, hogy a következő tanévkezdésig várható-e olyan mértékű fejlődés, ami lehetővé teszi a gyermek sikeres iskolakezdését. A „normál” iskolára való alkalmasság megítélését célzó vizsgálatok tavasszal történtek, de még itt is, a fenn maradó kb. fél év sok változást eredményezhet az iskolakezdésig.

A régi törvény meghagyta azt az érzékeny, hat év körüli kort az óvónők és a szülők döntési körében, amit most elvett. Minden tanköteles korú gyermeket – akit eddig nem is küldtek be vizsgálatra, hiszen eldönthették saját hatáskörben – meg kellett vizsgálniuk a szakszolgálatoknak, és azt kell, hogy mondjam, az érdekükben gyakorlatilag „gyermekmentés folyt” azokban az esetekben, amikor a gyermek fejlettségi állapota és a bejóslás az éretlenségre vonatkozóan ezt indokolttá tette. De az országban nem mindenütt történtek az őszi időszakban iskolaérettségre irányuló vizsgálatok, és ez még inkább fokozta a feszültséget és az egyenlőtlenségeket. Ahol ezek a vizsgálatok nem történtek meg ősszel, ott most megnövekedett esetszámmal, OH kirendelés okán, szigorú, meghatározott határidőkkel folynak az egyéb szakterületi ellátások (logopédiai ellátás, korai fejlesztés, fejlesztőpedagógiai támogatás, pszichés megsegítés, tehetséggondozás) mellett.

Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy ennek az egésznek mi értelme volt.

Biztos vagyok benne, hogy több helyen, sok szülőhöz el sem jutott a hír, hogy mi is történik ma az iskolakezdés körül, és emiatt esetleg több  gyermeknek ősszel iskolába kell mennie, akár sajnos éretlenül is,  ha ezt külön nem kérelmezi a szülő, holott meg van róla győződve, hogy mint eddig is, maradhat még egy évet óvodában a gyermeke.

Molnár AnikóMolnár Anikó
okleveles gyógypedagógus

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó