IskolaTanulásTanulási problémák

A tanulási probléma a gyerek akaratától független állapot (Kulcsár Mihályné)

A tanulási probléma a gyerek akaratától független állapot.

A tanulási probléma a gyerek akaratától független állapot.

Kulcsár Mihályné a tanulás öröm is lehet című könyvében olvastam ezt a mondatot. Beégett. A gyerek nem akarja ezt az egész tanulási problémát, ő nem azért csinálja, mert neki ez jó vagy, mert direkt csinálná, hogy neki az legyen, akarjon rosszul olvasni, számolni, írni. Ez egy állapot. Ráadásul meddig lehet valamit úgy csinálni, hogy akaratból nyomod, csak azért, mert meg AKAROM csinálni, s nincs a helyén kezelve, nincs tisztázva mit tudok, mire vagyok képes, hogy az akaratom, motivációm meddig vihet el. Kevés ideig, hamar feléled „az akaratból csinálommal” a felhalmozódott kis tartalékaidat. Ők se bírják sokáig. Jól indulnak, nekifutnak, hatalmas motivációval, aztán már nem elég az a motiváció, mert van egy állapot, ami megakadályozza ebben, amit nem tud megugrani.

Ez lehet, hogy diszlexia, lehet, hogy egy észlelési zavar vagy egy diszgráfia stb. Kívülről folyamatosan nyomást kap. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. De hát a gyakorlás, ha hiányoznak alapok, csak kicsit segít. Csak szembesülnek folyamatosan a kudarcukkal, a nem tudásukkal. Mert persze le lehet futni a félmaratont gyakorlásból, akaratból, de nem lehet lefutni 1 óra 12 perc alatt, ha nincsenek meg az adottságaid; vagy lehet gyakorolni rajzolni, de soha nem fogod megfesteni a Mona Lisa-t, mert nincs benned az, ami Da Vinci-ben meg volt. Mindezzel persze nem is lenne baj, ha a helyén tudom kezelni, de a gyerektől tökéletes olvasást elvárni, ha ugrálnak előtte a betűk, vagy összeadni, amikor fogalma sincs arról, hogy mennyi, az annyi, vagy elvárni, hogy betaláljon a vonalközbe, amikor nem képesek rá az ujjai? Lehet gyakorolni, de soha nem lesz tökéletes, nem fog szépolvasási, fejszámolási versenyt nyerni, de persze én sem fogok elsőként beérni a félmaratonon. Ha ezt várnák el tőlem, s folyamatosan minden futás alkalmával szembesülnék vele, hogy nem megy, akkor én is úgy reagálnék, ahogyan ők. Ha folyamatosan a kudarcaival, a nem tudásával szembesül/szembesítjük akkor  egy idő után utálja, nem akarja, ellenáll, szembefordul, aztán rendszeren kívülre helyezi magát. Ha szerencséje van, akkor időben kap segítséget, ha szerencsés személyisége van, akkor jól szelektál, ami nem megy, azt elengedi, s megpróbálja a saját határait feszegetni. A futásoknál én is folyamatosan küzdök az idővel, a saját időmmel.

Azt hiszem az első futásom alkalmával feladtam, hogy másokhoz hasonlítsam magam. Elfogadtam, hogy ezt tudom, ezen tudok javítani, de belőlem, belőlem soha nem lesz aranyérmes hosszútáv futó. Azt nem mondom, hogy jó érzés volt félig kinyúlva látni, hogy a legjobbak, már a táv felénél járnak én meg a negyedénél, de meg kell tanulni helyén kezelni.

A cikk további folytatása: aranycipello.com

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek:
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás