Kérdések

Tényleg a tanárral van a probléma?


Tisztelt Szakértő!



Szeretném tudni, hogy az én elvárásaim túl nagyok, vagy tényleg a tanárral van probléma!?



A 10 éves kisfiam most másodikos. Az iskola, ahova jár, falusi iskola. A tanár nem ad 2 alánál rosszabb osztályzatot. A dolgozatok, amiket hazahoz a gyerek megmutatni, tele van javítással, sokszor több a piros, mint a gyerek írása, mégis ráírja, hogy "jó" meg "ügyes vagy", "szép munka"! Úgy érzem, nem a valós tudását értékeli a gyereknek. Olyan elferdített értékelés ez szerintem, ami nem tesz jót a gyereknek, nem szeretném, ha a későbbiekben (pl. középiskola) azért ne tudja megállni a helyét, mert most túldicsérik. A tanárnővel már beszéltem, de mindenre azt válaszolta: "majd megszokja, még a gyerek". Én hiába várom el a gyerekemtől, hogy tanuljon, mert a tanár meg azt mondja, hogy nem kell.



Itt az év vége és még azt sem tudja a kisfiam, mi az, hogy szabály! Én úgy érzem, ez így nagyon nem jó, sok még a probléma a tanárnővel, oldalakon keresztül lehetne sorolni. Az órarendet sem tartja be, van, hogy amiből egy órájuk lenne abból hármat tart, és fordítva. Év elején alig haladtak (akár csak tavaly), év végén meg nem lehet utolérni, annyira felpörgeti az anyagot.



Előre is köszönöm a választ.



Tisztelettel: egy aggódó anyuka


>>

Közösségi dilemma


Tisztelt Kölöknet Szakértők !



Kisfiam második éve jár óvodába, de sokat betegeskedik és sokat marad ki. Nem is szeret oda járni, reggelente kész katasztrófa az elindulás, délután viszont az eljövetelkor duzzog, cirkuszol .



Úgy vettem észre ,hogy  nehezen illeszkedik be , illetve ha más nem keresi a társaságát akkor " neki úgy is jó ". Vannak akikkel együtt játszik, de az óvodán kívül nem tartjuk a kapcsolatot, soha nem hívják szülinapozni ...stb.



Az óvodában erre külön nem figyelnek az óvónénik, sok a gyerek... gondolom a betegségek , kimaradások nem segítenek a helyzeten ,de itthon is próbálom az óvodát pozitív színben feltüntetni, ösztönözni, hogy keressen barátokat, a gyerek annyival " lerendezi a dolgot ", hogy neki a család a barát, a testvérek, anya, apa, nem érti meg, hogy ez mást jelent és fontos a vele egykorúak társasága is.



Korábban vittem sport foglalkozásra ,de az sem érdekli , semmilyen családon kívüli közösségi dologba nem lehet bele vinni . az óvodában nincsenek kötelező foglalkozások - rajzolás , ragasztás ...stb - ,mind a gyerekek kedvétől függ, a gyerek meg semmit nem akar így nem is csinál.



Már kértem ,hogy vonják be , esetleg Neki ne mondják ,hogy nem muszáj , néha valamit csináltassanak vele, mert csak a foglalkoztató füzetek feladatai érdeklik, otthonról visz be könyvet, mert az oviban semmi nem jó, minden unalmas.



Elég makacs, nagyon okos ,de félek ,hogy így az iskolában még nagyobb bajok lesznek . Nem is tudok igazán egy konkrét kérdést feltenni ,csak tépelődök ,mert érzem ,hogy valami nem stimmel.



Milyen irányba induljak, hol kezdjem a változtatást? Előre is nagyon hálás vagyok minden hasznos ötletért, segítségért !



Üdvözlettel: Kissné Gergely Henrietta


>>

Szorongás vagy allergia?


Tisztelt Kölöknet!



9 éves fiunk kiegyensúlyozott, jó kedélyű, kitűnő tanuló. Szeret iskolába járni, szereti a tanító néniket, osztálytársait. Mégis már 3. éve tartó probléma, hogy ősszel náthás lesz, és az orrfolyás egészen májusig, az iskola végéig tart.



Azért kapcsolom ilyen egyértelműen az iskolához-tanuláshoz, mert kivétel nélkül minden nap, ha leülünk tanulni, orrfújással kezdi a leckeírást. Elvárásaink természetesen vannak vele szemben, aminek ő meg is akar felelni, de szerintünk ezek nem irreálisak, mivel nagyon jó képességű gyerekről van szó.



Hogy deríthetnénk ki, hogy az iskola, vagy mi okozzuk nála ezt a szorongást - már ha tényleg az? Különböző fül-orr-gégészek orrmandula-nagyobbodást, allergiát is diagnosztizáltak nála, de nem volt 2 egyforma szakvélemény, és egyik "betegség" sem jelentkezik a nyári szünetben.



Válaszukat előre is köszönöm!


>>

Keveset eszik ez az óvodás


Tisztelt szakértő asszony!



Unokáim nem nagyon esznek, csak egy pár ételt és azt sem sokat ! Iskolakezdés előtt áll az egyik és addig szeretném, ha ez valahogy megváltozna. Az alultápláltság határán mozog a testtömeg index.

Várom segítő jótanácsát !



Egy nagymama: H.Erzsébet


>>

Fojtogató ovistárs


Azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy kisfiam óvodájába jár egy fiú, aki - mint kiderült - rettegésben tartja a csoportot. Az én kisfiam, aki 6 éves tegnap azzal jött haza hogy ez a fiú (aki 7 éves) fojtogatta. Bementem és beszéltem az óvónőkkel, mert én sem hittem el hogy egy kisgyerek ilyenre képes. Ők mondták hogy sajnos ez így igaz mert ez nem az első eset, mert már több gyereket is fojtogatott. Szóltak a szülőnek aki azzal nyugtázta, hogy biztos a tévében látta a gyerek. Sajnos látom az óvónőkön, hogy tehetetlenek, mert mindent kimagyaráznak a szülők. És ez csak egy eset a sok közül, akár estig sorolhatnám, hogy milyen dolgokkal tartja rettegésben a gyerekeket. A kérdésem az lenne, hogy mi szülők hova fordulhatunk és ki tudna segíteni nekünk abban, hogy ezt a gyereket elvigyék valahová szakemberhez, vagy mi hová fordulhatunk segítségért. Válaszukat előre is köszönöm!


>>

Mit mondjak egy ötévesnek, ha a halálról kérdez?


Kislányom 5 éves múlt, és egyre többet foglalkoztatja a halál és az elmúlás gondolata. Családunkban az Édesapámat veszítettük el hirtelen, ám ekkor ő még csak 1 éves volt, úgy gondolom, nem emlékezhetett rá.

Mindig az volt a véleményünk a párommal, hogy nem ferdítünk, nem titkolózunk, amikor majd kérdez, az ő szintjén,de őszintén válaszolunk.Sokat beszélgettünk,képeket nézegettünk a Nagypapájáról, sosem sírtam előtte az Édesapám miatt.(Sajnos az is tény, hogy Édesanyám a mai napig nem tud fesztelenül, mosollyal az arcán beszélni a férjéről, ő az

emlékekből él). Azt gondoltam, hogy így majd ,ahogy nő egyre jobban megérti a helyzetet,

hogy a halál az élet vele járója.

Pár hónapja kezdte el a kérdéseit, hogy mind meghalunk-e , és mikor halunk

meg. Elmondtuk neki, hogy egyszer majd mindenki meg fog halni, és a felhők közé kerül a Jézuskához, de ez még nagyon sokára lesz,addig még nagyon sokáig élünk, és együtt leszünk. Próbáltuk érzékeltetni a hosszú időt a még élő Dédszülei példáján keresztül,de az idő fogalmával még nincs teljesen tisztában.

A válaszunkra minden alkalommal elkezdett sírni, hogy ő nem akar meghalni, és azt sem akarja, hogy mi meghaljunk, ő mindig velünk akar maradni,és nem lehetett megvigasztalni. Nem tudom mitévők legyünk, úgy tűnik, az őszinteség nem feltétlenül vezet jóra az ő esetében. Egyelőre jegeltük a témát, bízom benne, hogy egy darabig nem hozza fel újra, mert már tényleg nem tudom, mit is lehetne neki mondani...

Rosszul csináltunk valamit? Vagy az érzékenységének tudható be a reakciója? Esetleg ezen minden hasonló korú kisgyermek végigmegy? Várom válaszukat, köszönettel:


>>