Kérdések
 

Tisztelt Szakértő!

Szeretném tudni, hogy az én elvárásaim túl nagyok, vagy tényleg a tanárral van probléma!?

A 10 éves kisfiam most másodikos. Az iskola, ahova jár, falusi iskola. A tanár nem ad 2 alánál rosszabb osztályzatot. A dolgozatok, amiket hazahoz a gyerek megmutatni, tele van javítással, sokszor több a piros, mint a gyerek írása, mégis ráírja, hogy "jó" meg "ügyes vagy", "szép munka"! Úgy érzem, nem a valós tudását értékeli a gyereknek. Olyan elferdített értékelés ez szerintem, ami nem tesz jót a gyereknek, nem szeretném, ha a későbbiekben (pl. középiskola) azért ne tudja megállni a helyét, mert most túldicsérik. A tanárnővel már beszéltem, de mindenre azt válaszolta: "majd megszokja, még a gyerek". Én hiába várom el a gyerekemtől, hogy tanuljon, mert a tanár meg azt mondja, hogy nem kell.

Itt az év vége és még azt sem tudja a kisfiam, mi az, hogy szabály! Én úgy érzem, ez így nagyon nem jó, sok még a probléma a tanárnővel, oldalakon keresztül lehetne sorolni. Az órarendet sem tartja be, van, hogy amiből egy órájuk lenne abból hármat tart, és fordítva. Év elején alig haladtak (akár csak tavaly), év végén meg nem lehet utolérni, annyira felpörgeti az anyagot.

Előre is köszönöm a választ.

Tisztelettel: egy aggódó anyuka




Szakértőnk válasza:

Kedves aggódó Anyuka!

Hosszú, nagyon hosszú idő, (évszázadok) óta az osztályzatokon, 45 percben tartott órákon nőttünk fel. Szinte belénk ivódott. A nem pedagógiával foglalkozók természetesen nem ismernek és nem is gondolnak más megoldásra, legfeljebb azok a szülők, akiknek gyermeke nem, vagy nehezen viseli a 45 perc egyhelyben ülést, vagy akik elmélyülten szeretnek dolgozni, szívesen foglalkoznának tovább egy érdekes témával, vagy netán hosszabb idő lenne szükséges számukra egy-egy új ismeret megértéséhez, begyakorlásához.

Jól vagy rosszul az 5 szám jelenti a teljesítményt, melyekhez ki-ki maga kreál követelményt, és tapasztalatai alapján tölt meg tartalommal. Mennyire reálisak ezek a követelmények, a hozzárendelt tartalmak - nagyon nehéz megítélni. Nincs egzakt követelményrendszer, amelyhez való viszonyítás valóban objektívvé, reálissá tenné ezeket az értékeket. Az osztályozás gyakorlata iskolánkként, tanáronként, szülőnként, stb. más és más.(ld. a tanító nénit, aki nem ad 2 alánál rosszabb jegyet, a szigorúnak, engedékenynek ismert, vagy nevezett tanárokat, vagy az ún. erős és gyengének nevezett iskolákat, stb.)

Nem is gondolkozunk el azon, hogy vajon jó-e még ez a rendszer a 21. század küszöbén, amikor már minden átalakult, megváltozott körülöttünk, velünk együtt?

Az Ön által leírt jelek azt mutatják, hogy kisfia tanító nénije e kissé megmerevedett rendszer helyébe tanítványait helyezi, azok életkorának, fejlődésüknek, szükségleteiknek megfelelő megoldásokkal próbálkozik.

Az órarenden - amelynek kialakítását sok helyi körülmény befolyásolja - való változtatásban valószínű a gyerekek pillanatnyi állapotához, terhelhetőségéhez, érdeklődéséhez való alkalmazkodás vezérli, az éppen elsajátítandó ismeretek, s a készségek kialakításhoz szükséges időnek megfelelően alakítja azt.

Értékelésének jelei azt mutatják, hogy gyermekének teljesítményeit önmagához, saját kis lépésekben megtett, vagy megtehető fejlődéséhez viszonyítja. A dicséretek azoknak az apró, a „tegnapihoz”képest jobban alakult kis eredményeknek szólnak, amelyek gyermeke fejlődésében valószínű óriásiak. A dicséret mellett azonban jelzésként ott vannak a piros javítások, amelyek jelzik, hogy van még tennivaló.

Ha nem a fejlődést értékelné, hanem a szinte változatlanul sok piros javítást, akkor gyermeke ezekre kapott osztályzatai szinte mindig ugyanolyanok lennének. Hogyan alakulna akkor önbizalma, önértékelése, érdeklődése, mennyire lenne kedve iskolába menni, és egyáltalán tanulni?

Ebben az életkorban szinte a legfontosabb a megismerés, a tanulás iránti érdeklődés fenntartása, növelése. Ha ez elromlik, szinte lehetetlen visszahozni, újra felépíteni. Az erőfeszítést, az önmagához mért eredmények megerősítését segítő dicséret fenntartja, a másokhoz viszonyított, főként negatív minősítés lerombolja ezt a természetes motivációt.

A következő életszakaszokban jó lenne, ha fokozatosan épülne fel a reális teljesítményeket mutató értékelési rendszer - de ehhez a középiskoláig még van bőséges idő.

Javaslom, hogy kezdeményezzen beszélgetést a tanítónővel. Érdeklődjön az Önben kétségeket támasztó módszerek felől. A két, egymástól teljesen eltérő „világ”, amelyben elképzelik az iskola működését, csak így közelíthető egymáshoz.

Üdvözlettel:

Zágon Bertalanné
közoktatási szakértő, ny. pedagógus

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó