Kérdések
 

Elnézést a zavarásért,de nem tudom már, hová forduljak a problémámmal. Röviden: egy kis vidéki faluban élünk, két gyermeket nevelünk. Kisebbik gyermekünk 12 éves fiú, tanulási nehézségekkel küzd, gyengén megy neki a matek, angol. Tavaly tanévben új osztályfőnököt kapott, akkor én, az édesapa, az új osztályfőnök férjénél dolgoztam, mint lakatos. Fiamnak már akkor is nehézségei voltak az angol nyelvvel. Akkor nagyon segítőkész volt, sokszor előre kiadta a dolgozatok írásakor a leckét, hogy miből kell felkészülnie a gyereknek, stb. Aztán én egyéb okokból otthagytam ezt a munkahelyet, és máshol dolgozom. Ekkor kezdődtek a gondok.

A fiam osztályfőnöke - Ági,)hívjuk így - kezdett rászállni a gyerekre. Magyar irodalmat, nyelvtant és éneket tanít neki. Nyelvtanból és irodalomból jó hármasra állt a gyerek, ennek ellenére azt mondta a fiúnak, meg fogja buktatni. A gyermek kérte, had feleljen a kettesért, mire ő kiadta neki, miből kell felkészülni. Meg is tanulta a gyerek, még én tanítottam neki, és feleltette is a kettesért, de azért a nejem felment hozzá megérdeklődni, hogyhogy bukásra áll, merthogy a jegyei alapján 3-ast is kaphatna.

Erre a tanár azt felelte,hogy csak rá akart ijeszteni, hogy tanuljon.Így nem buktatta meg, de viszont nem is lett kettesnél jobb, sem a nyelvtan sem az irodalom. Ez volt az első jel.

Utána: igaz, angolból tényleg gyenge a fiam, meg is akarta az angol tanárja buktatni- ez másik tanár -, beszéltünk Ágival, merthogy ő az osztályfőnöke, hátha tud az angol tanárra hatni: mondja neki, had feleljen a gyerek szóban, ha írásban nem megy neki, vagy feleltesse a gyereket a kettesért. Mondta Ági, megpróbál mindent, de nem biztos, hogy sikerül. Mondtuk Áginak, hogy valahol hallottuk, hogy fel lehet mentetni a gyereket angolból, ha abszolút nem megy neki és felmérik, de ő elküldött minket, hogy "ez már megszűnt és nem tud segíteni".

Később tudtuk meg csak, hogy ez sem igaz.Ezután már közeledett az év vége és érdeklődtünk az angol tanártól, hogy mi lesz Pistivel? Azt mondta, őt nem érdekli, megbuktatja a fiút, mivel nemcsak őnála gyenge a gyerek, Ági is sokat panaszkodott a fiúra. Úgyhogy nemhogy segített volna, hanem még lovalta a másik tanárt, hogy igenis buktassa meg. Ezt utána el is meséltem az iskola igazgatójának, aki meghallgatott és elismerte, hogy valami gond lehet. Pótvizsga előtt felkérte a tanárt, hogy korrekt, becsületes legyen a pótvizsga, meg egész nyáron tanult is a fiam, úgyhogy sikeresen lepótvizsgázott.

Az iskolaigazgató segítségével elindítottuk a felmentést az angol nyelvből(amire Ági azt mondta, nem lehet), ez most folyamatban van, de így is tanul angolt, csak emiatt nem kellene osztály ismételnie, ha nem menne neki.

Új tanév kezdődött, továbbra is Ági tanítja a fiút nyelvtanból és irodalomból. Már a tanév elején megmondta neki, hogy ő úgyis megbuktatja, és a pótvizsgán sem lesz kivételezés. Állandóan piszkálja Pistit, lejáratja az iskolatársai előtt, mondja neki ha lemarad, hogy tiszta bolond vagy, a kisegítőben a helyed, meg ilyenek. Pisti tényleg gyenge, viszont nagyon visszahúzódó, magába zárkózott, szorongó gyerek. Emiatt sokat hordja a nejem a pszichológushoz, próbálnak neki segíteni, hogy megnyíljon, de ehhez nyugalomra lenne szüksége. Sokszor sírva jön haza, hogy ő nem megy iskolába, és nem szeret Ági óráira bejárni, mert állandóan piszkálja,lejáratja a többi gyerek előtt, hogy hülye, meg gyogyóba kellene tenni.

A többi kisgyerek meg persze kinevetik, kicsúfolják, emiatt még jobban bezárkózik a gyerek. Hál istennek, nem szövegel vissza Áginak, nem verekedik, jó gyerek, és ezt a többi tanár is tudja, de nem tudjuk, meddig bírja még. Többször felmentünk, megpróbáltuk rendezni ezt helyzetet Ágival, kérdeztük, mi a baja a gyerekkel, miért piszkálja, azért, mert otthagytam a férjét, vagy azért, mert roma származásúak vagyunk. Nem tudott rendes indokot mondani, csak azt, hogy nem dolgozik az órán a többiekkel, lemarad, vagy nem ír együtt a társaival, de szerintem ez nem ok arra, hogy tényleg így bánjanak egy gyerekkel. Szerintem nem szereti a cigányokat sem,mivel a többi gyerek mondta, hogy mondta előttük a tanár, hogy most már nagyon sok a cigány gyerek, valamikor nem volt ez így, le kellene lövöldözni őket.Nem konkrétan a gyerekeknek mondta, hanem egy másik tanárnak, miközben vigyáztak rájuk az udvaron, csak a gyerekek is hallották.

De inkább szerintem a valódi ok az, hogy már nem náluk dolgozom, azóta kezdődött ez. Tényleg rászállt a gyerekre, utálja: többször felmentünk hozzá rendezni ezt a dolgot, meg sem hallgat,annyit kértünk tőle, nem baj, ha megbuktatja gyereket, csak ne piszkálja. Most már ott tartunk, hogy azt mondta, feljelent minket, beperel zaklatásért, hogy "rámegy a jelzálogos házunk meg a gatyánk is", pedig mi nem veszekedve megyünk hozzá, hanem normális emberi módon a gyerek érdekeit nézve, de nem hagyja békén a fiút.

Nem tudjuk, hova lehetne fordulni, mit lehetne tenni, mi semmi mást nem szeretnénk, csak ok nélkül ne piszkálja Pistit. A feleségem is ki van már készülve és én is, de tehetetlenek vagyunk.Kérem írjon nekem, hova fordulhatnék, mit tehetnék szegény kisfiamért. Igaz, roma származású, de becsületes emberek vagyunk, amink van, becsületesen szereztük, és csak a gyermekünk érdekeit nézzük.

Többször voltunk a családsegítőnél is, de azon kívül, hogy meghallgatott, semmit sem tud segíteni, nem tudjuk bebizonyítani az igazunkat. Nagyon várom a válaszát és bízom benne hátha tud valami kiutat nekünk. István és neje


Szakértőnk válasza:

Kedves István!

Levelemben igyekszem néhány dolgot javasolni, egyes kérdésekben tanácsot adni, de muszáj elöljáróban annyit mondanom, hogy írásban, sok információ hiányában ez nem könnyű.

Nem ismerem az említett pedagógus nézőpontját, sem a gyermekét, csak az Önét. Ilyen esetekben az a leghatékonyabb, ha mindegyik felet meghallgatjuk és közösen ötletelünk, közösen keresünk megoldást. Nem tudom, a pedagógusnak mi a baja a gyermekével, az igazi okokat nem ismerjük.

Amit azonban mindenképpen javasolnék, hogy ne maradjon egyedül ezzel a problémával, keressen támogatókat. Eddig úgy tűnik, több szakemberrel beszéltek (pszichológus, családsegítő szociális munkása), de mindenki „kívülről” támogatja magukat. A probléma az iskolában van, így a szakembereknek is be kellene menni az iskolába. Kérje meg a pszichológust, hogy nézze meg a tanítási órán a gyermekét. Ezt Önnek és a feleségének is javaslom. Kevés szülő tudja, de szabadon lehet órát látogatni, csak előtte egyeztesse a pedagógussal, aki véletlenül se azt érezze, őt ellenőrzi, csupán a gyermeke viselkedésére, teljesítményére kíváncsi.

Fontos lenne, hogy egy külső szakember (mediátor) – ez lehet egy másik pedagógus, az igazgató, szociális munkás, pszichológus –, aki nem érintett közvetlenül a problémában, segítsen Önnek és a pedagógusnak, legyen jelen egy kettejük között folyó beszélgetésen. Sőt, akár négyesben, a család (beleértve gyermekét is) és a pedagógus beszélgessen egymással. Itt valóban nagyon fontos, hogy ne támadólag lépjenek fel, hanem elsősorban a megoldásra fókuszálva beszélgessenek.

Érdemes lenne az igazgatót és más pedagógusokat is beavatni, náluk hogyan viselkedik gyermekük. Az igazgató egyszer már támogatta Önöket, ezt érdemes lenne kihasználni.

A családsegítő szolgálat helyett a gyermekjóléti szolgálat szakemberei az illetékesek, őket keresse meg ezzel a problémával. Kiskorú gyermek esetén ők foglalkoznak a családdal.

Érdemes lenne a területileg illetékes nevelési tanácsadóba elvinni a gyermekét egy vizsgálatra, hogy nincs-e bármiféle tanulási zavar, ami akadályozza őt abban, hogy jobban teljesítsen.
Nehéz lehet az, ami Önökkel történik, és a fenti javaslatok sem biztos, hogy eredményt hoznak, de azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy egy gyermeknek elsősorban a szüleitől van szüksége biztonságra, biztatásra, dicséretre és szeretetre. Ha ezt a családjában megkapja, hosszú távon nincs miért aggódniuk.

Minden jót és kitartást kívánok Önöknek: Peer Krisztina
XTeakiadó