Kérdések

Tisztelt Kölöknet! Segítségüket szeretném kérni! A gyermekemmel vannak problémáim.... 21 hónapos tündéri és nagyon okos kisfiú. No persze nem ezzel van a baj, ennek csak örülni kell. Hanem borzasztóan izgő mozgó, mindent szétrombol, keveset foglalatoskodik egyfajta játékkal és abszolut nem érti azt, hogy NEM. Már idegileg mint anya teljesen kivagyok, és nagyon félek, hogy ennek rossz vége lesz. Sose bántottam a gyermekemet ő mégis mindig felém vagy az apja felé üt és karmol, ha valami nem úgy alakul, ahogy neki tetszik vagy ha valamit nem engedünk meg neki. Most majdnem egy hónapig együtt leszünk a kisfiammal ketten, mert szünidő van a bölcsiben (bölcsis már 1 éves kora óta szegény). És ebből még csak másfél hét telt el, de az is szörnyű volt! Társasházban lakunk, néha kiviszem a teraszra pancsolni vagy leviszem játszani vagy a lakásban van velem, de úgy érzem, már semmi sem felel meg. Falun viszont tökéletesen elvan, eljátszik, pakol és rakosgat. Semmi probléma vele a nagyszüleinél. Néha már azt gondolom, szándékosan csak engem és az apját bosszantja. Senki nem hiszi el, hogy mennyire "rossz", mindig azt mondják, hogy csak eleven. De én ezt nem értem. Sok babával találkoztam már, de még egyet se láttam így viselkedni, sem pedig nem hallottam a szüleitől hogy ilyen mint az én fiam. Mindemellett tudni kell, hogy egy nagyon intelligens fiú, borzasztóan értelmes. Bedobja a szemetet a kukába, törölget és mindent megért. De már kezdem azt hinni hiperaktív...


Szakértőnk válasza:

Kedves Asszonyom!

Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni, a leírtak alapján nem tartom valószínűnek, hogy fia hiperaktív lenne. Jó lenne pontosan tudni, hogy mikor kezd el csapkodni és karmolni a fia, mi az, amit nem engednek meg neki, mindig következetesek-e a tiltásban, elég határozottak-e? A gyerekek ebben a két év körüli korban nagyon aktívan fedezik fel a világot, sok mindenre képesek is, egyre több dolgot szeretnének kipróbálni, erre lehetőséget kell nekik biztosítani a biztonság határain belül.

A másik, amiről szívesen beszélgetnék Önnel, vajon hogyan készült erre az egy hónapra, amit otthon kell töltenie a fiával? A kicsik nagyon pontosan megérzik az anyai érzelmeket, a feszültséget és a nyugalmat is, a határozottságot és a határozatlanságot egyaránt. Ezeket az érzelmeket átveszik, megjelenik magatartásukban, „visszatükrözik” azokat. Például az anyai feszültség miatt ők is feszültebbek, nyugtalanabbak lesznek, mivel nem értik, mi a baj, ami persze visszahat az anyára is, egyszóval elindul egy körfolyamat, amit csak a felnőtt tud megszakítani.

Ugyanígy a következetességgel-következetlenséggel is ez a helyzet. Nagyon elbizonytalanítja a gyereket, hogy egyszer szabad valamit, aztán meg nem. Mivel okos a kicsi, gyorsan megtapasztalja, mit kell tennie, hogy a „nem”-ből „igen” legyen. A gyerekek – az Ön fia is - nem azért hisztizik, mert rossz, hanem mert akadályozva van céljai elérésében, vagy nem egyértelmű számára a felnőtt világ elvárása az adott helyzetben, és csak így tudja kifejezni nemtetszését (mi felnőttek több eszközzel rendelkezünk, pl. tudunk beszélni, ami sokat segít).

Azt javasolnám Önnek, bízzon anyai ösztönében, nyugodjon meg, remekül megoldja majd ezt a két-három hetet. Gondolja át eddigi nevelési gyakorlatát, tűzzön ki két-három dolgot, amit nem lehet a fiának megtenni, mert veszélyeztetné a biztonságát és ebben legyen következetes. Az ütést és a karmolást semmilyen körülmények között nem szabad megengedni, ha előfordul, fogja meg a fia kezét és határozott, nyugodt hangon, a gyerekre nézve mondja, hogy „nem szabad”. Ezt minden alkalommal meg kell tennie.

Alakítson ki egy napirendet, amit követnek, ebben legyen sok szabadban töltött idő, amikor homokozhat, szaladgálhat a fia, vagy sétálnak a városban, elmennek egy játszótérre. Délelőtt és délután egyaránt. Az otthon végzett munkába vonja be a fiát, mint írta, szívesen segít, használja ezt ki! Engedje, hogy játsszon néhány fakanállal vagy fedővel, míg Ön főz, teregessenek együtt. Elalvás előtt nézegessenek könyvet, pihenjenek együtt! Amikor a fia alszik, Ön is pihenjen, foglalkozzon saját kedvtelésével. Végül, ha tehetik, menjenek sokat vidékre, ahol fia szabadon fedezheti fel a világot, és ahol Önnek is van segítsége. Tapasztalatból tudom, nem könnyű egy 21 hónapos okos fiúra vigyázniJ

Ha ideje engedi, kérem, írja meg, hogy sikerült a nyári szünet.

Üdvözlettel

Izsó Ildikó

pszichológus

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó