Miért nem emlékszünk gyermekkorunk korai szakaszára?
A gyermekkori amnézia (más néven infantilis amnézia) életünk első két-három évének felidézésére való képtelenség, az emlékezet hiánya, amely a 19. század óta komoly fejtörést okoz a pszichológusoknak.
Egészen kisgyerekként érdeklődőek, aktívak, kíváncsiak vagyunk, mégsem tudunk visszaemlékezni arra, hogy mit tapasztaltunk életünk első két évében. Nem emlékszünk az első születésnapunkra, sem a másodikra. Nem emlékszünk az első szavainkra, az első lépéseinkre, a kedvenc ételeinkre vagy a csecsemő- és kisgyermekkori nyaralásokra.
A gyermekkori amnézia egyszerre rejtély és paradoxon, mert a drámai fejlődést a megtapasztalás emlékezetének hiánya kíséri. Megtanulunk járni, beszélni, mászni, felfedezni és szocializálódni úgy, hogy egy halvány emlékképet sem tudunk felidézni.
Az emlékezet kezdete
A gyermekkori amnéziát úgy érthetjük meg a legkönnyebben, ha fordítva közelítünk az értelmezéséhez.
Ehhez meg kell változtatnunk a nézőpontunkat, és amnézia helyett úgy gondolnunk rá, mint az emlékezet kezdetére. Sokunk számára a személyes emlékezet valahol 24-36 hónapos kor között kezdődik, amihez egyszerre több idegfolyamat kombinációja szükséges. Lássuk, melyek ezek.
EZ IS ÉRDEKELHET: Miért nem emlékszünk álmainkra ébredést követően?
1# Folyamatosan fejlődő agy
Agykérgünk az élet első két évében folyamatosan érik, és a jelentős neuronnövekedés és a növekvő mielinizáció ("idegsejtszigetelés") révén az agykéreg a memorizáláshoz aktív állapotba kerül. Különösen a hippokampusz, amely központi szerepet játszik az emlékek kialakításában, jelentős fejlődésen megy keresztül, nemcsak az embernél, hanem más fajoknál is.
Érdekesség, hogy a két és fél éves gyerekek könnyen vissza tudnak emlékezni a 6 hónappal korábbi eseményekre, de ugyanezekre az eseményekre két évvel később már nem képesek emlékezni.
2# Tanulni az emlékezést
Amikor nagyon fiatalok vagyunk, egyáltalán nem érdekel bennünket az emlékezés; egyszerűen csak éljük az életünket. De ahogy kapcsolatba kerülünk a körülöttünk élő felnőttekkel, megtanuljuk, hogy az emlékezés fontos. A szülők felidézhetik a múltbeli nyaralásokat, vagy megkérdezhetik tőlünk, milyen ajándékokat kaptunk a legutóbbi születésnapon. Igazából akkor tudatosul bennünk, hogy miért fontos az emlékezés, amikor már tanulnunk kell.
EZ IS ÉRDEKELHET: Gibson-teszt gyerekeknek, amely megmutatja, mely agyi képességek erősek és melyek gyengébbek
3# Megkülönböztető jegy felismerése
Életünk első emlékezései traumák, örömök, számunkra tanulságos események első alkalmaihoz kötődnek. Amikor még nagyon fiatalok vagyunk, még nem tudjuk, mi számít kivételes eseménynek, és mi a rutinnak, ezt folyamatosan tanuljuk. Egészen kisgyermekként még nem tudunk eleget ahhoz, hogy felismerjük, mi a megkülönböztető jegy. Minden kilóg a sorból, és ezért semmi sem tűnik fel.
4# Én-érzet fejlődése
A korai gyermekkorunkból hiányzó emléktípus az önéletrajzi emlékezet, olyan eseményekről szóló információk, amelyekről emlékszünk, hogy átéltük őket. Egészen kisgyermekként azonban még nem alakítottunk ki a személyes ént, ezért nem emlékszünk arra, hogy jelen voltunk-e ezekben a kora gyermekkori eseményekben. Ehhez szükségünk van az én fogalmára. Ahogy öregszünk és az emlékek felhalmozódnak, még jobban kidolgozott én-érzetünk lesz, ami még kidolgozottabb és erősebb önéletrajzi emlékezethez vezet.
EZ IS ÉRDEKELHET: Miért felejtünk el dolgokat azonnal, míg másokat egy életre megjegyzünk?
5# Életelbeszélések
Felnőttként életünket időszakok és mérföldkövek sorozataként idézzük fel, létrehozva egy olyan előhívási struktúrát, amely megkönnyíti a felidézést. Mielőtt azonban kialakítanánk egy kezdetleges életnarratívát, az észlelt események ki-be áramlanak a kognitív rendszerünkből, és nincs helyük az emlékezetben. A nagyon kisgyermekeknek jellemzően nincs életnarratívájuk, de ha felismernek egy mérföldkőnek számító eseményt, akkor azt később fel tudják idézni.
A fiatalabb testvér születését például minden más eseménykategóriánál korábban, már 24 hónapos korban felidézik. A kórházi kezelésekre szintén nagyon kora gyermekkorból, jóval hároméves koruk előttről emlékeznek vissza.
6# Visszakeresési kudarc
A memória csak akkor működik, ha a visszakeresési erőfeszítéseink összhangban vannak azzal, ahogyan eredetileg kódoltuk az információt. Mivel nem tudjuk újraalkotni a csecsemő- és kora gyermekkori kódolási kontextust, a visszakeresési jelzések nem működnek, amikor idősebbek leszünk.
EZ IS ÉRDEKELHET: A menopauzás agyi köd a középkorú nők nagy részét érinti! Elkerülhető?
7# Nyelv és emlékezet kapcsolata
Emlékezetünk nagy részét a nyelv segítségével strukturáljuk és értelmezzük, így a nyelvtanulás előtt létrehozott emlékek másképp szerveződnek, és sokkal nehezebben hívhatók elő.
Az emlékezet kialakulása egybeesik a nyelv kialakulásával, ami egyes kutatókat arra enged következtetni, hogy az emlékezéshez nyelvre van szükségünk.
Mások azt állítják, hogy bár a nyelv minden bizonnyal szervezi és támogatja az emlékezetet, nem szükséges a hosszú távú emlékek létrehozásához és felidézéséhez, gondoljunk arra, hogy egy jellegzetes illat, egy fényhatás, egy régi dallam egy pillanat alatt előhív egy emléket.
Mikor alakul ki a memória?
A növekvő és újrahuzalozott agykéreg és hippokampusz támogatja a konkrét kognitív teljesítményeket: az énérzet kialakulását, az emlékezet fontosságának megtanulását, a jellegzetes események felismerését, az újonnan elsajátított emlékezési stratégiák alkalmazását és az élet elbeszélésének felépítését. A fiziológiai és kognitív fejlődésnek ez a kombinációja teszi lehetővé az emlékezés megkezdését.
Forrás: a Psychology Today cikke nyomán
Fotó: Getty Images
