Főzzön-e a szabadsága alatt a szakács? Könyveljen-e a könyvelő? Kovácsoljon-e a kovács? Kedves Szülő, a szabadságod alatt Te a munkahelyeddel foglalkozol-e? Viszed-e magaddal a munkát a tengerpartra, a túrára? És ha Te nem teszed ezt, a gyereknek vajon miért kellene dolgoznia, tanulnia a vakációban?

Legyen inkább sokat együtt Veled, a nagyiékkal, az unokatesókkal, mindenkivel, aki erre a célra mozgósítható, és akivel a gyerek is szívesen van együtt. És közben tanuljon, de másként, mint az iskolában.

Hiszen az írás, az olvasás, a számolás elsajátítása nem a tankönyvek bemagolását jelenti, hanem az alkalmazást. Ha a gyerek ráébred arra, hogy képes használni a megtanultakat, örül ennek, ugyanis ráeszmél, mekkora hatalom birtokosa.

Apró trükkök

Ilyen értelemben pedig a nyári szünidőben is tanulhat a gyerek, és a legjobb, ha ezt Veled együtt teszi, kedves Szülőtárs. Mesélj a kedvenc gyerekkori olvasmányaidról, és ő is kedvet fog kapni hozzájuk. Kezdd el a mesélést, aztán „álmosodj el”, vagy „fáradjon el a szemed”, biztosan folytatja majd a történetet. Ne találd a szemüvegedet, ne legyél biztos a recept összetételében, nézzen utána ő...! Ezer apró trükk van arra, hogy kedvet csinálj neki az olvasáshoz.

Aztán ott vannak a babák! Sok buta népség! Semmit se tudnak. Lehet nekik feladatokat kitalálni. A babaruha-varrás külön tudomány. Mérés, számítás, tervezés, akár divatlapot is lehet szerkeszteni. És mire való az internet, ha nem éppen erre? Hiszen onnan megtudható, hogy ma éppen mi a trend. Melyek a divatos színek? Közben lehet a gépelést gyakorolni, különböző alkalmazásokkal ismerkedni.

Elrepül a nyár

Ilyen módon azután szinte észrevétlenül elrepül a nyár. Az utolsó két hétben persze már lehet egy kicsit iskolást is játszani. Elővenni a könyveket, beléjük lapozni, lassanként hozzászokni a gondolathoz, hogy hamarosan kezdődik az iskola. Fokozatosan a napi ritmus is visszaállhat a régi rendbe. Ne kelljen egyik napról a másikra rászokni arra, hogy dél helyett 7-kor, esetleg 6-kor kell kelni...

Persze a pályám elején én is megköveteltem a teleírt vonalas és kockás füzetet. Ha a gyereknek elég esze volt, 16 lapos füzeteket vett, és menetközben még azokból is eltüntetett néhány lapot. Így ment ez egészen addig, ameddig egy karakán szülő a tanév végén elém nem állt, és meg nem kérdezte, hogy miért büntetem ezeket a szegény kisgyerekeket nyári házi feladattal. Ő volt az, aki a szülők nevében megkért, hogy ne tegyek ilyet a jövőben. Azóta nálam nincs szünidei lecke.

És csodák-csodája, a tanítványaim mégsem butulnak el a nyár folyamán a nagy tétlenségben.

Ki érti ezt?