Család

Buta vagyok! – Mihez kezdjünk a negatív gondolkodású gyerekünkkel?

Egy fogalmazási feladaton dolgozik, ami nem megy könnyen neki. „Olyan buta vagyok” –  morog és rácsap az öklével az asztalra. Áthúzások és firkák tarkítják a lapot, nem elégedett korábbi próbálkozásaival. Dehogy vagy te buta, aranyom!” – mondod neki (szerinted) megnyugtatóan. Összegyűri a papírt és rád kiált: „De az vagyok! Buta vagyok! Én vagyok a legrosszabb!”. Nekikeseredsz te is... Vajon csak túldramatizálja? Vagy valóban azt gondolja, hogy buta?

Ha egy gyerek negatívan nyilatkozik önmagáról, az ösztönös szülői reakció, hogy minél gyorsabban elcsitítsuk, megnyugtassuk és biztosítsuk róla, hogy csak rosszul gondolják. Sajnos azonban a gyerekek szavai a legtöbb ilyen esetben takarják az érzéseiket. Nem látják magukban sem szeretetreméltóságot, sem a csodálatosságot, amiről a szülő próbálja meggyőzni, ehelyett butának, hülyének, rossznak érzik magukat.

 

Ahelyett, hogy rögtön megpróbálnád megoldani a helyzetet, próbáld ki a következő tippeket, ami segíthet abban, hogy megértsd a probléma mögött meghúzódó érzéseket, és belső küszködést.

  • Érezd át: Képzeld bele magad a helyébe, és próbáld megérteni, mit érezhet. „Nehéz feladat ez a fogalmazás, ugye?”, vagy „Úgy érzem nagyon feszültté tesz téged ez a feladat!”. Ha semmi nem jut az eszedbe, akkor próbáld ki az egyszerű „Ez tényleg nehéz. Egy ölelés?”-t.

  • Légy kíváncsi: Vannak gyerekek, akiknek nem egyszerű feladat megfogalmazniuk az érzéseiket. Lehetséges, hogy aközben tud csak megfogalmazódni benne, hogy mi is az, ami igazán zavarja, amikor megpróbáljátok együtt feltárni a problémát. „Azon töröm a fejem, hogy mi van ebben a feladatban, ami ennyire elkeserít téged” vagy „Minden fogalmazási feladattal így vagy, vagy csak ez az egy zavar különösen?".

  • Írd újra: Ha sikerült feltárni, hogy mi a probléma, elkezdhettek közösen dolgozni rajta, hogyan tudná kifejezni gyermeked az érzéseit. Ahelyett, hogy „Az írás nehéz. Buta vagyok” megpróbálhatja azt, hogy „Keményen dolgozom, hogy sikerüljön a fogalmazás” vagy „A hibázás természetes része az alkotás folyamatának”, vagy akár csak „Anya! Annyira ideges vagyok ettől a feladattól!”.

  • Együtt oldjátok meg a problémát: Próbáld meg legyűrni magadban a késztetést, hogy javaslatot tegyél az általad egyértelműnek tűnő megoldásra. Dolgozzatok inkább csapatként. Néha nem létezik, könnyű, gyors megoldás, mert a válasz úgy hangzik „Ezt még sokat kell gyakorolnom” vagy „Dolgozom, hogy elérjem a célomat”.

  • Küzdj meg az érzéseiddel: Az érzések jönnek-mennek, nem határoznak meg téged. A gyermeked úgy érezheti, hogy nem szeretetreméltó, de ez még nem jelenti azt, hogy ez igaz is. Attól még, hogy valaki elakad egy feladat megoldásával, nem jelenti azt, hogy buta. Idézz fel olyan pillanatokat a múltból, amikor gyermeked sikeresen legyőzött valamilyen nehézséget, és ettől magabiztosnak, felvillanyozottnak érezte magát.

Ne próbálj meg minden fenti pontot egy beszélgetésbe sűríteni, álljon inkább több, rövidebb alkalommal próbálkozz vele.

Tudjuk, hogy segíteni szeretnél gyermekednek, minden igyekezeteddel megnyugtatnád őt, de nem könnyű elfogadni a biztató szavakat, ha éppen egy negatív tudatállapotban vagy. Ezért számíts rá, hogy gyermeked először ellenáll majd a beszélgetésre tett kísérletednek, főleg, ha nehezére esik, hogy más megvilágításban lássa a dolgokat.

Mit tehetünk még?

Teremts támogató, bátorító környezetet, és tanítsd meg gyermekedet leküzdeni feszültségét, az alábbi tippek segítségével:

  • Add meg neki a választás szabadságát: Hagyd, hogy a gyermeked a nap folyamán önállóan hozhasson meg döntéseket; válassza ki ő, mit szeretne aznap viselni, mit szeretne uzsonnázni, hol szeretné megoldani a házi feladatát. Adj pozitív visszajelzést a jó döntésekre, és figyelj, hogy ne kritizálj! Ha úgy döntöttél, ő dönthet, tartsd meg a negatív véleményedet magadnak.

  • Fogadjátok el a tökéletlenséget: Mindenki követ el hibákat, még te is! Próbáld gyakorolni, hogy könnyeden reagálsz rájuk, például „Upsz, kiömlött a tej! Nem baj, töröljük fel gyorsan!”. Ezzel példát mutatsz, hogyan lehet egészséges módon kezelni a frusztrációt. Ha mégsem sikerül, kérj bocsánatot, ha kiabáltál valamiért, vagy ismerd el a szerepedet egy félreértésben.

  • Koncentráljatok a jóra: Ahelyett, hogy folyton olyan dolgokra koncentrálnátok, amin javítani, változtatni kell, tanuld meg elengedni ezeket. Felépíteni vagy helyrehozni egy kapcsolatot fontosabb, mint egy tiszta hálószoba. Próbálj meg minden negatív kijelentés mellé öt pozitívat állítani.

  • Bátorítsd a függetlenséget: A gyerekeknek gyakran szükségük van a szüleik segítségére, hogy jó döntést tudjanak hozni, de ha a szülő folyton beleszól, az azt az üzenetet küldi, hogy „Egyedül nem vagy képes rá.” Ötleteljetek együtt, hagyd, hogy ő is kitaláljon megoldási javaslatokat, kérdezgesd a véleményéről.

  • Értékeld a kitartást: Koncentrálj a kis lépésekre, amik a sikerhez kellenek, leküzdeni egy akadályt, közelebb jutni a célhoz. Az olyan kifejezések, mint „Látom nagyon keményen dolgozol…” vagy „Ehhez nagy erőfeszítésre volt szükség!”, segít a gyermekednek, hogy meglássa a folyamat hasznát, azzal szemben, hogy csak a cél elérésekor kapott jutalom motiválná.

  • Tanítsd meg küzdeni a nehézségekkel: Mutass meg a gyermekednek olyan technikákat, amik a segítségére lehetnek, hogy kezelni tudja a feszültségét, és meg tudjon nyugodni. Próbáljátok ki a nyugtató légzést, és dolgozzatok együtt pozitív mantra-mondatokon. Gyakoroljátok ezeket rendszeresen, hogy a gyermeked fel legyen készülve a stresszes helyzetek, és a félelmetes gondolatok kezelésére.

  • Keress segítséget: Ha már jóideje próbálkozol, és még mindig negatívan nyilatkozik önmagáról, vagy ha azzal fenyegetőznek, hogy bántani fog másokat vagy önmagát, akkor érdemes lehet felvenni a kapcsolatot a helyi mentálhigiénés szakemberrel. (Ha a gyermeked öngyilkos hajlamot mutat, azonnal keress segítséget!)

 

Felemeled az arcod a kezedből, és szemed találkozik gyermeked tekintetével.

– Ez egy frusztráló feladat... – jegyzed meg.

– Igen, az – válaszolja.

– Hogyan tudok segíteni? – kérdezed.

– Megcsinálhatnád helyettem... – vonja meg a vállát.

Mindketten nevettek.

Ettől persze még nem változik meg a feladat, de legalább tudtok úgy beszélni róla, hogy ne mondjátok ki: buta.

Az eredeti cikk itt érhető el.

2016 május 03. Kaderják Anita

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás