A konferenciát Salamon Eszter, az Európai Szülők Egyesületének elnöke nyitotta meg. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a szülők bevonása bizonyítottan növeli a tanuló és ezáltal az iskola és a pedagógus eredményességét. A szülői részvételnek számos formája létezhet, de mind abból indul ki, hogy a gyermekek elsődleges nevelői a szülők. Európában már sok helyen szülőtámogató programokkal segítenek az anyáknak-apáknak abban, hogy még jobb szülővé válhassanak, így léteznek szülői szervezetek által nyújtott programok, szülő-tanár tréningek, peer learning, nálunk ezen a téren még van némi elmaradás. Joyce Epstein a téma kiemelkedő kutatója a hatékony szülő-pedagógus kommunikációnak hat területét nevezi meg: aktív szülősegítés, kommunikáció, családok bevonása önkéntes munkába, otthoni tanulás, döntéshozatalba való bevonás, a helyi közösséggel való együttműködés (lásd még http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1246). A gyakorlati működésre jó példaként hozta fel az előadó az ír vagy katalán szülőszervezetek működését.

Ma már köztudott, hogy a kisgyermekkor olyan fontos szakasza az életnek, ami alapvetően befolyásolja, hogy gyermekünk mennyire lesz sikeres az iskolában vagy még később a munkában (lásd még http://www.koloknet.hu/csalad/eletszakaszok/ovodas/a-korai-evek-jelentosege/) . Herczog Mária, a Eurochild elnöke előadásában kiemelte, hogy a gyerekkor át és felértékelődésével és a bővülő ismeretekkel együtt a szülői szerep is át és felértékelődik. A szülők felelőssége gyermekük nevelésében természetesen alapvető, ahogy az is, hogy olykor jó, ha ebben a komoly feladatban támogatást kaphatnak vagy segítséget kérhetnek. 2006-ban az Európa Tanács elfogadott egy ajánlást a tagországok számára, a pozitív szülőségi programok támogatásáról, de nem sok eredménye látszik nálunk. Az ajánlás egyik célkitűzése, hogy ennek keretében meg kellene szüntetni a gyerekek elhanyagolását és bántalmazását, a lelki és fizikai erőszakot, ideértve a megalázást, megalázó bánásmódot, lekicsinylő, degradáló magatartást, és a testi fenyítés minden formáját, vagyis létre kell hozni a testi fenyítés mentes Európát! A jogszabály nálunk is él (Gyvt. 6§.5.) elvileg.

A szülőtámogatásról szemináriumot is szervezett az Eurochild, míg az Eurofound európai kutatást finanszírozott a témában. Ennek keretében készült el a magyar háttértanulmány, amit a T-Tudok készített el (lásd angolul: http://www.t-tudok.hu/files/parenting_support_in_europe_honlap_final.pdf) Ennek eredményeiről számolt be Németh Szilvia, a T-Tudok ügyvezető igazgatója előadásában. A szülősegítés (parenting) fogalma ma még nem kristályosodott ki MagyarországonAz Eurofound parenting értelmezése nincs a fókuszban, ugyanis korábban a méltányosságosságra törekvő gyerekközpontúság és az ebből fakadó gyermekvédelem, most pedig a születések számának emelését célzó családpolitika, családi életre nevelés a fő policy-alakító elv. A szülő ma legtöbbször a periférián jelenik meg, az ők bevonása nem stratégiai kérdés a szakpolitikák számára. Így a szülősegítés alatt rendkívül sokféle és elsősorban civilek által nyújtott tevékenység sorolható fel, amelyekről szisztematikus értékelés ma még nem érhető el. Ennek hiányában a szakértők és kliensek pozitív visszajelzései alapján lettek kiválasztva a jó hazai gyakorlatok, mint az alulról építkező és a helyi közösséget bevonó Szülők Háza, vagy a sok szülőt elérő Babanet portál, vagy az eredményeket felmutató és nemzetközi know-how-t behozó Good Start program. Az előadó előadásának végén kiemelte, hogy a siker kulcsa a civilek és az állami szektor érdemi összefogása, kooperációja.

Az utolsó előadásban Lannert Judit oktatáskutató a Kölöknet-Ofoe-T-Tudok közös on-line kutatásának eredményéről számolt be. A szülő-pedagógus kommunikációról szóló kérdőívet mintegy 1500-an töltötték ki, pedagógusok és szülők egyaránt. A szülők és a pedagógusok elsősorban az ellenőrzőn és a szülői értekezleteken át tartják a kapcsolatot egymással, de a szülők majdnem fele szinte egyáltalán nem kommunikál gyermekének pedagógusaival. Érdekes módon nem az ellenőrző vagy a szülői értekezlet, hanem a fogadóóra és a szülőkkel, gyerekekkel szervezett programok azok, amelyeket mind a tanárok, mind a szülők a leghatékonyabb kommunikációs formának értékeltek. Minél nagyobb a gyerek, annál kevésbé kommunikál a szülő és pedagógus egymással és lesz a szülő egyre kevésbé elégedett. Jellemző módon a középfokon már az olyan kommunikációs formák dívnak, amelyek nem személyesek (internetes levelezőlista, mobil, email), sőt gyakran még interakcióra sem adnak lehetőséget (elektronikus napló, ami elsősorban a szakképzésben szinte egyeduralkodó kommunikációs csatorna). Habár a szülők alapvetően elégedettek a kommunikáció gyakoriságával és módjaival, valószínű emögött nem annyira valódi elégedettség, mint inkább energia és időspórolás áll. Ugyanis a tipikus iskolai problémákkal úgy tűnik mind a szülők és pedagógusok fele-harmada találkozott, de azok a többség szerint nem megnyugtató módon vagy egyáltalán nem oldódnak meg. Így a meglévő kommunikációs formák hatékonysága meglehetősen megkérdőjelezhető. Ráadásul az olyan innovatív formák, mint szülőklub, szülőtréning, egyáltalán nem jelenik meg a magyar palettán. (A teljes tanulmány a napokban lesz elérhető a Kölöknet és a T-Tudok honlapján).

Az előadásokat követő kerekasztalbeszélgetésben Horváth Ida, rádiós szakember moderálásában Lipták Erika, igazgató, Rogers iskola, Komaság Margit, pedagógus-tréner, Regős Judit, szociálpolitikua, Szülők Háza alapító, Szél Dávid, pszichológus, Apapara blog és Bethlenfalvy Ádám, drámapszihológus, InSite beszélgetett arról, hogy milyennek látják a tanár-szülő viszonyt és milyen eszközöket javasolnak a jobb kommunikáció érdekében. A többség egyetértett abban, hogy a szülő és pedagógus egyenrangú fél a kommunikációban és egymásra utaltak, ugyanakkor a kommunikáció hatékonyságát meglehetősen ronthatja a nem megfelelő kommunikációs technikák használata (amikor például minden szülőt „leanyukáznak”), vagy a nem megfelelő tér (sok iskolában nincs erre megfelelő helyszín), vagy hogy a férfiak hamar kiszorulnak a nők által uralt kommunikációs térből. Ugyanakkor a résztvevők több praktikus ajánlattal is éltek a kommunikációs problémák orvoslására. Így jó ötlet lehet, ha a gyerek beviheti az óvodába, iskolába egy személyes játékát vagy könyvét és arról beszélhet, vagy ha a pedagógus törekszik a szülővel való személyes találkozásokra és a gyermek személyreszabott, pozitív indíttatású értékelésére, vagy ha a szülői értekezlet során a teret közösen átalakítják és a székek kör alakban való elhelyezésével a szülők és a pedagógus közötti egyenrangú viszonyt erősítik. Az „Értjük egymás?!” mondat végére azonban a résztvevők szerint mégsem kerülhet pont, mert egy komplex kérdéskörről van szó, amelyet több oldalról is meg lehet közelíteni, és sokkal inkább a lokális problémákra adott lokális válaszokra lenne szükség. Az univerzális javaslatok ugyanis csak a problémák egy részét képesek lefedni. (A kerekasztal hosszabb leírását és hanganyagát lásd itt ….)

A plenáris ülés után műhelyekben folytatódott a munka. A Hogyan értsünk szót a pedagógus-gyerek-szülő háromszögben? (Skíta Erika) műhely során a szakember arra tett kísérletet, hogy bemutassa, vannak módszerek arra, hogy a szülők és a pedagógusok kapcsolata ne álljon meg a kölcsönös elvárások vagy hibáztatás szintjén. A résztvevők különböző szöveges kártyákat kaptak, amelyek különféle válaszokat tartalmaztak egy a tréner által elmondott szituációra. A válaszok értelmezése során szemléletesen kiderült, hogy csak az a valódi válasz, ami után van kedvünk tovább beszélgetni, mert bár nem ad megoldást (amire nincs is szükségünk igazán), de érzelmi elfogadást tartalmaz. Hajlamosabbak vagyunk mégis inkább ítélkezni, értékelni, okoskodva tanácsokat osztogatni, holott ez nem segíti elő a gyerek önismeretének és valós önértékelésének valamint problémamegoldó készségének kifejlődését. Törekedni kell a gyerekkel (szülővel) való közös megoldások kialakítására és alternatívák nyújtására.

A Ki a hunyó (Komaság Margó) műhelyen egy történetet két ütemben értelmezte a résztvevők. Először semmit sem tudtak a szereplőkről a nevükön kívül, utána viszont olyan többletinformációkhoz jutottak, amelyek meglehetősen megváltoztatták a kezdeti értékelést.

Ez a sarkított példa arra szolgált, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy meglássuk, mik irányítják a gondolkodásunkat, hogy a sztereotípiák kitöltik az információs réseket. Noha a sztereotípiák fontos tájékozódási pontok, figyelni kell arra, hogy azok olykor téves ítéletalkotáshoz vezetnek. A második feladat során a résztvevőknek nyolc képről kellett leírniuk egy-egy cetlire, hogy mit látnak a képeken. Miután végeztek, besorolták ezeket aszerint, hogy azok inkább a leírás, értelmezés, vagy értékelés kategóriába esnek Kiderült, hogy nehezen tudunk leírásokat adni, viszont sokszor feleslegesen értékelünk helyzeteket. Gyakran a dicséret, mint értékelés is felesleges lehet, ami által a dolgok veszítenek értékükből. Az értékelések olyan nyomokat hagyhatnak, amelyet nem akarunk. Ezért érdemes mindig meggondolni, hogy mennyi információ áll a rendelkezésünkre.

A Nem számít honnan jöttél (Földes Petra) műhelyen  kisebb csoportokban folyt a munka. Ennek során meg kellett rajzolni a gyermek-szülő-pedagógus egyenrangú viszonyrendszert, utána pedig a rajzokat értelmezték a résztvevők. A második feladat egy szituációs játék volt. Mindkét csapat kapott egy borítékot, benne egy kisfiú és egy édesanya képével. A borítékban található édesanya valamilyen módon – ezt a csapatoknak kellett kitalálni – fogadóórát kér a fia osztályfőnökétől. A csoportok két részre szakadtak: szülőkre és osztályfőnökökre. Mindannyian kialakították a közös álláspontjukat, percepcióikat a képek alapján, majd képviselőt választottak maguk közül. Így összesen két beszélgetést, fogadóórát hallgathattak meg. Az első szituációban a szülő nagyon tudatos volt, a másikban jóval személyesebb és intenzívebb. A két jelenet eljátszása után a csapatok a műhelyvezetővel közösen értékelték a szituációkat és megnézték a képeket is. A workshop eredeti célja az volt, hogy a különböző társadalmi csoportokból érkező szülőkkel kapcsolatos előítéleteket feltárjuk. Miután a jelenlévők nem társadalmi sztereotípiák alapján építették fel a történeteket, inkább a pedagógus-szülő kommunikáció sajátos dominancia-kérdéseire világított rá a foglalkozás. Felismertük, hogy a kommunikáció sikere azon múlik, hogy a felek mennyire képesek kölcsönösen meghallani egymás üzenetét.

A Fekete pont (Bethlenfalvy Ádám) műhely A kezdő bemutatkozási kör után a foglalkozásvezető egy pár perces – ún. fórum színházas – jelenettel kezdett. Egy negyedik osztályos fiú – Máté – bőréve bújva bemutatta, hogy miként érkezik haza a gyerek az iskolából. Minden résztvevő kérdezhetett a kisfiútól valamit, majd a műhelyvezető kilépve a kisfiú szerepéből, s mindenkit arra kért, próbáljon szülőként reagálni a szituációra. Az egyik résztvevő vállalta a szülő szerepét és a műhelyvezető játszotta a kisfiú szerepét. A látottakat közösen megbeszélték a résztvevők, majd a foglalkozás következő harmadában perspektívát váltottak, s a tanár szempontjai, vélt egyénisége is felépítésre került. A foglalkozásvezető három kiscsoportra sorolta a résztvevőket, s egy négyzetalakú asztalt helyezve a térbe, arra kérte őket, hogy ezt a tanári asztalt, valamint a környezetébe lévő teret töltsék meg a tanár személyes tárgyaival, olyanokkal, amelyeket a tantestületi szobában magánál tart. Amikor a tanári tér elkészült, az egyik férfi résztvevő vállalta, hogy fogadóórára érkező szülőként megbeszéli gyermeke problémáit az osztályfőnökkel. A szülő-tanár beszélgetés során jól láthatóan mindkét fél elbeszélt egymás mellett. Ennek okait később a műhelyvezető kérésre a résztvevők állóképek létrehozásával szemléltették Az állóképek bemutatása után a foglalkozásvezető és a résztvevők közösen értékelték a műhelyfoglalkozás egészét. A műhelyen részt vevő gyakorló pedagógusok hangsúlyozták, a jól működő szülő pedagógus kommunikáció nem a problémamegoldással kezdődik, hanem épp a sikeres problémamegoldást az addigi közös élmények, empatikus párbeszédek alapozzák meg. A cél a prevenció, a tudatos kapcsolatépítés, mert a felmerülő nehézségek esetén a hatékony konfliktuskezelés csak erre alapozódhat.

Videó a konferenciáról:

Fotók a konferenciáról: