Figyeljünk rájuk!
Anya, képzeld el...
Amikor megszületik egy kisbaba, az édesanyjával annyira egymásra tudnak hangolódni, hogy szavak nélkül is tökéletesen értik egymást. Később minden új szó megjelenése esemény a családban, és a kicsi gondolatai egyre kerekebb mondatokká formálódnak. Megfogalmazódnak az érzelmek, és kifejeződhetnek a félelmek is. Persze, ha van, aki meghallja őket...
A világ felfedezésének, megértésének alapja is az állandó eszmecsere környezetünk fontos szereplőivel. A családban a körülöttünk levő világ értelmezése, az értékrend kialakítása, egymás véleményének megismerése, lelkiállapotának érzékelése is a családtagok közti kommunikáció által valósul meg.
A közlékenység mértéke és módja életkoronként változik . 3 éves kor körül szinte lehetetlen válaszokkal kielégíteni a pici kérdéseinek özönét, míg kamaszkorban a szélsőséges megnyilvánulások teszik próbára a szülőket. Az időnként zavarba ejtő kitárulkozásokat hosszú bezárkózás, elutasítás, megközelíthetetlenség, erős kritizálás követi, és a kétféle állapot szinte követhetetlenül váltogatja egymást. Nehéz megtalálni a közös nyelvet, alkalmat ebben az időszakban.
A nyári vakáció kiváló lehetőség arra, hogy egy kicsit több időt töltsünk együtt, és alkalmat találjunk ráérős, hosszabb beszélgetésekre is. A hétköznapokban gyakran csak a legsürgősebb, praktikus témák kerülnek elő, sztereotip mondatok ismétlődnek: – Mi volt az iskolában? Megírtad a leckét? Levitted a szemetet? Ráadásul pont ezek a kérdések azok, amelyek szinte falakat húznak szülő és gyermek között, és megakadályozzák a spontán, örömteli élmények megosztását.
Ahogy pici korban olyan jól bevált, minden életszakaszban érdemes jobban egymásra hangolódni. Megérezni, mikor van gyermekeinknek, párunknak mondanivalója, és olyankor szánni egymásra időt, figyelmet. Ha ezeket a lehetőségeket elszalasztjuk, leszoktatjuk egymást az őszinte, hangulatos beszélgetésekről, és maradnak az üres, semmitmondó családi forgatókönyvek. Az igény azonban mindenkiben megmarad a lelki kitárulkozásra, csakhogy ebben az esetben ezt máshol, másokkal elégítjük ki.
Természetesség
Segíti a meghitt beszélgetések kialakulását, ha nem zsúfoljuk teli programokkal a nyaralást. Néha a közös tevékenység kapcsán bontakozik ki egy történet, egy emlék. Egy közös főzőcske alkalmával is felelevenedhetnek családi történetek, anekdoták, hangulatok, szokások. Vízi túrák alakalmával, („egy csónakban evezve”) vagy utazás közben – kocsiban, vonaton – adott a lehetőség a beszélgetésekre, hiszen úgyis együtt vagyunk hosszabb ideig összezárva. Gyakran egy közös film megnézése, egy ismerős olvasmány indíthat el olyan gondolatokat, ami mély, tartalmas dialógust eredményezhet. De a lényeg a spontaneitás, egymás igényeinek, hangulatának, közlésvágyának megérzése, figyelembevétele.
Őszinteség
Ha a szülő személyes érzéseit fejezi ki, cserébe legtöbbször gyermeke is meg fogja ajándékozni valami nagyon személyes, őszinte válasszal. A bizalom kiépítésének eszköze, hogy ne éljünk vissza a ránk bízott vallomásokkal, történetekkel, ne beszéljük ki mások előtt a bizalmával megajándékozó családtagot.
Ha érezzük, hogy nehezen elmondható, de megosztásra váró téma lappang gyermekünk lelke mélyén, felidézhetjük saját korabeli vívódásainkat, nehézségeinket. Erre könnyebb megnyílni, megkönnyebbülni. Legtöbbször elég a meghallgatás. Segítséget, tanácsot lehetőleg csak akkor adjunk, ha kérnek.
Fokozza a beszélgetési kedvet, ha fejben tudjuk tartani az említett ismerősöket, barátokat, eseményeket, mert ez jelzi gyermekünknek, hogy figyelünk rá, érdekel minket, ami történik vele, érdekelnek a barátai, kapcsolatai.
Minél jobb közöttünk a kapcsolat, annál inkább tudunk olvasni egymás gesztusaiból, a kimondott szavak, a tartalmas, meghitt beszélgetések, az élmények megosztása pedig tovább erősíti a családi összetartozás érzését.
