Iskola

A gyerek magától is tudja, mikor és mit akar tanulni? Az unschoolingról

El tudod képzelni, hogy egy gyerek semmilyen formális oktatásban ne részesüljön, mert a szülei szerint így is megtanul mindent, ami az életben fontos? Hogy nyomás, stressz és különösebb nehézségek nélkül ismerkedjen meg a betűkkel, a számokkal és a komolyabb tananyaggal is? Többek, akik megpróbálták, állítják, hogy mindez létezik, és nagyon megéri.


Fotó: GettyImages.com

A tavaszi digitális oktatás a szülők többsége szerint nem azért terhelte meg a családokat, és okozott néha kegyetlen konfliktusokat, mert a gyerek nem volt érdeklődő, hanem mert nem azt és nem abban a tempóban akarta elsajátítani, amit az iskola előírt, és amit a szülei kényszerűen, jobb meggyőződésük ellenére igyekeztek lenyomni a torkán. Osztálytermi körülmények között ez még működik is többé vagy kevésbé, az otthon biztonságában, a sokkal közvetlenebb családi viszonyok között azonban előtört a gyerekekből a zsigeri ellenállás. Csak ezt ne!

Néha olvashattunk a közösségi oldalakon kreatív ötleteket lelkes tanító néniktől arról, hogyan ismertessük meg a gyerekekkel a mértékegységeket a közös sütések alkalmával, és hogyan tarthatunk a mezőn sétálva instant környezetórát, ez azonban a legtöbb családban nem volt megvalósítható: az iskolák kitöltött munkafüzeteket vártak vissza, és legyünk őszinték: sok szülő és gyerek a közös tanulás gyötrelmei után legszívesebben már nem is szólt egymáshoz.

Közben pedig mindenkiben ott feszült a kérdés: nem lehetne ezt máshogy?

Miközben Magyarországon az utóbbi években gyakorlatilag ellehetetlenült az otthoni oktatás, a világ más tájain egyre rugalmasabban állnak a kérdéshez. Az Egyesült Államokban 2016-ban 2,3 millió gyereket tanítottak otthon, ami az érintett korosztály nagyjából 3 százaléka. Ezek családok egészen különböző okokból, és eltérő körülmények között oktatják maguk a gyerekeiket: vannak, akik valódi iskolát rendeznek be a lakásban órarenddel, padokkal, szigorú napi rutinnal, és vannak, akik teljesen szabadon, az úgynevezett unschooling jegyében – magyarul nagyjából „iskolátlanul” – képzelik el a tanítást.

Az unschooling hívei abban hisznek, hogy a gyereknek semmiféle formális, szervezett oktatásra nincs szüksége, mivel elég érdeklődő ahhoz, hogy megfelelően motiváló környezetben önállóan magába szívja a tudást. Az önállóság itt nem magára hagyást jelent: a szülő olyan körülményeket teremt, ahol a gyerek kíváncsisága könnyen feléled, a kérdéseire választ ad, mellette van, támogatja, de nem kényszeríti vagy erőlteti olyasmire, amire a gyerek (még) nem áll készen.

Spontán olvasástanítás

Ezek a szülők szentül hisznek abban, hogy nincs például szükség arra, hogy minden gyerek parancsszóra 6 évesen kezdjen olvasni tanulni. Van, aki már 3 évesen szívesen ismerkedik a betűkkel, más esetleg csak 10-12 éves korára érzi magát készen erre, de az eredmény ugyanaz lesz: egy olvasni tudó felnőtt. A módszereik ismerősek lehetnek azoknak a magyar szülőknek, akik gyereke még óvodás korában spontán megismerkedett a betűkkel: a könyvekkel körülvett vagy akár az utcán sétálgató kicsi megkérdezi, melyik betűt hogyan kell kiejteni, majd egyszer csak váratlanul kiolvas egy szót. Majd még egyet. Gyakorol, és néhány hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy a gyerek olvas, pedig nem is tanítottuk rá – direkt legalábbis semmiképp.

Egy anyuka, Elizabeth Broadbent a Scarymommy oldalon ismertette, hogyan működik náluk gyakorlatban az unschooling. Bár ő valamennyire terelgette a gyerekeit az írás-olvasás irányába, kezdőknek való olvasókönyvet soha nem adott a kezükbe, inkább lapozgattak együtt egy érdekes csillagászati albumot. Most éppen a biológiáért vannak oda a gyerekek, és az egyik reggel két órát töltöttek el azzal, hogy az apjukkal mikroszkópoztak.

Az unschooling lényege ugyanis, hogy nem adott életkorhoz köti az adott ismeretanyag elsajátítását, hanem mindenki abban a tempóban halad, ahogyan neki megfelel. Sok kisgyerek már egészen fiatal korban képes akár felnőtteket megszégyenítő tudásra szert tenni különböző speciális témákban, sőt ma, az internet segítségével már arra sincs szüksége, hogy mindezt a szüleitől tanulja meg – ami érdekli, abban hamar otthonosabban mozoghat, mint ők.

Az unschooling persze nem való mindenkinek. Hazánkban nem is megvalósítható, hiszen a magántanulóknak is vizsgát kell tenniük, és a szülők túlnyomó többségének nincs is arra lehetősége, hogy egész nap otthon legyen a gyerekkel. Nem is biztos, hogy a „tiszta” formája – a minden szervezett tanulás mellőzése – a legideálisabb módja az oktatásnak.

Az alapelvekből azonban mi is sokat meríthetünk. Ha hiszünk abban, hogy a gyerek magától tanul a legeredményesebben, ha mindig kéznél vagyunk, ha kérdései vannak, és ha igyekszünk neki minél nagyobb szeletet megmutatni a világból, már sokat tettünk a tanulmányaiért – és abban is biztosak lehetünk, hogy az iskolában tanultakkal ellentétben az így szerzett tudást jó eséllyel nem is fogja egyhamar elfelejteni.

- via - 
 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó