A kevesebb néha több – 11 tanulság a finn oktatási rendszerből

A cikk írója matematika tanárként állandóan azzal küzd, hogy óráit izgalmasabbá, érdekesebbé tegye és minél inkább bevonja a tanulókat az órai munkába, ugyanakkor egyre több tananyagot kell leadnia a kijelölt szűkös időkeretben.

A finn úttól azt remélte, hogy elsajátíthat innovatív tanítási módszereket, újszerű megoldásokat, melyeket hazatérve kipróbálhat saját óráin. Ám a finn matematika órákon ismerős kép tárult elé: az óra elején a tanár ellenőrzi a házi feladatot, megtartja az órát (vannak diákok, akik figyelnek és vannak, akik nem), majd kicsöngetés előtt feladja a következő órára a leckét. Akkor mégis mi a különbség? Miért teljesítenek jobban a finn diákok? Megfigyelése szerint azért, mert az amerikai rendszerrel szemben a finn nem akar folyton többet és többet, rájött arra, hogy a kevesebb több. Ezt fejti ki az alábbi 11 pontban:

1. Kevesebb formális oktatás=Több lehetőség

A finn diákok nem sietnek az iskolába, csak hét éves korukban kezdik az elsőt, amikor már valóban készen állnak az ott hallottak mély befogadására. Az eredményeik alapján az látszik, hogy a későbbiek során ez a plusz egy év játékkal és felfedezéssel töltött idő semmilyen hátrányt nem jelent számukra. Az iskolaérettség elérésekor minden gyerek kötelezően részt vesz a kilenc éves komprehenzív alapfokú oktatásban, a továbbtanulás ezután opcionális. A diákok az alábbi lehetőségek közül választhatnak:

• Középiskola: A három éves középiskola felkészíti a diákokat az érettségire, amely az alapját képzi az egyetemi jelentkezésnek. A diákok az egyes középiskolák által kínált fakultációk alapján választanak intézményt. Az elmúlt években a diákok valamivel kevesebb, mint 40%-a választotta ezt az utat.
• Szakképzés: A három éves képzés számos különböző pályára készíti fel a diákokat, ugyanakkor pedig az érettségihez szükséges tudnivalókat is elsajátíthatják a diákok, ha szeretnének egyetemre felvételizni. A szakképzésbe járó diákok az iskola elvégzésekor jellemzően kilépnek a munkaerőpiacra, vagy műszaki főiskolára, politechnikumba jelentkeznek, hogy tovább képezzék magukat. A diákok majdnem 60% ezt az utat választotta az elmúlt években

Ez a struktúra szembemegy azzal a nyugati országokra jellemző trenddel, ami azt támogatja, hogy minél több diák járjon egyetemre, és azt sugallja, hogy egy szakma elsajátítása ugyanolyan megbecsült pálya, mint az elméleti tudományok elsajátítása.

• Kilépés a munkaerőpiacra: A diákok kevesebb, mint 5%-a választja ezt az utat

2. Kevesebb iskolában töltött idő=Több pihenés

A finn diákok jellemzően reggel kilenc és háromnegyed tíz között kezdik a napot, és délután kettő, háromnegyed három körül végeznek. Egy finn diáknak átlagos három-négy 75 perces tanórája van egy nap, számos szünettel megszakítva. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok kipihenten és felkészülten lássanak neki a tanulásnak/tanításnak.

3. Kevesebb tanóra=több idő a tervezésre

A finn pedagógusoknak rövidebb munkanapjai vannak, mint amerikai társaiknak. Az OECD adatai szerint a finn pedagógusok átlagosan 600 órát tanítanak éves szinten, azaz napi négy, vagy kevesebb tanórájuk van. Egy átlagos amerikai pedagógus ehhez képest 1080 órát tanít egy évben, ami napi átlagosan hat tanórát jelent.

Amikor a finn pedagógusoknak nincsen órájuk, nem elvárt, hogy az iskolában legyenek, az is előfordul, hogy szabadok a délelőttjeik/délutánjaik. Ez a rendszer szabad teret enged az órák gondos megtervezésének, az újszerű megközelítések és módszerek kidolgozásának.

Hazánkban egy hetedikeseket oktató tanárnak átlagosan 604 órát kell tanítania évente. Az általános vélekedés szerint a magyar pedagógusok tehát nem az óraszám miatt leterheltek, hanem a pedagógiai asszisztensek, segítő szakemberek és középvezetők hiánya miatt.

4. Kevesebb tanár=Nagyobb összhang és odafigyelés

A finn általános iskolás diákokat gyakran hat éven keresztül ugyanaz a pedagógus tanítja, akinek így bőven jut ideje kitapasztalni a csoportjába tartozó 15-20 diák tanulási stílusát, egyéni szükségleteit, és figyelemmel követheti a diákok fejlődési pályáját. Ez a rendszer nem csak a diákok számára előnyös, de a pedagógusnak is segít globálisan szemlélni a tananyagot, folyamatában látni, hogyan épülnek egymásra, segítik a megértést az egyes részek. Emellett pedig szabad teret enged a pedagógusnak, hogy a diákok számára legmegfelelőbb tempóban tudjanak haladni, hiszen nem kell egy anyagrészt letudni, mire jönne egy következő év, egy következő oktatóval.

5. Kevesebb felvett jelentkező=Nagyobb bizalom a pedagógusokban

Az előző pont kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki gyerekét hat éven keresztül ugyanaz a rossz tanár tanítja?

Finnországban rendkívül éles a verseny a pedagógusképzésre jelentkezők között, az általános iskolai tanárnak, tanítónak készülők közül csak a jelentkezők 10%-át veszik fel az egyetemre, több ezer felvételizőt utasítva vissza évente. Ahhoz, hogy valaki felvételt nyerjen, nem csak éltanulónak kell lennie, de rendelkezni kell a tanításhoz szükséges tehetséggel és belső motivációval is, valamint csak a Master diploma megszerzése után válhat valakiből pedagógus. Ez a kiválasztási és oktatási folyamat jó alapja a finn pedagógusok iránti bizalomnak. A szülők biztosak lehetnek benne, hogy az, aki a gyereküket tanítja jól képzett és tehetséges, ezért nem kérdőjelezik meg döntéseiket és autoritásukat.

6. Kevesebb tanóra=Több szünet

A diákoknak átlagosan 3-4 tanórája van naponta. Ezeket számos 15-20 perces szünet szakítja meg, amit a diákok gyakran a szabadban töltenek. Miután megemésztették a hallottakat és felfrissültek, a diákok könnyebben tudnak összpontosítani az újabb anyagrészre.

Természetesen a szüneteknek köszönhetően nemcsak a diákok, de a pedagógusok is kikapcsolhatnak két óra között, amit általában a társalgóban (teacher room) töltenek. A korábban Amerikában is létező fogalom egy kanapékkal, kávéval és harapnivalóval felszerelt helyet jelöl, ahol a pedagógusok kicserélhetik tapasztalataikat, lepihenhetnek, vagy felkészülhetnek következő órájukra. Kelly Day szerint ezek a pihenőszobák azért tűntek el az amerikai iskolákból, mert az ottani pedagógusoknak egyszerűen nem lenne idejük ott tartózkodni, mivel 3-5 percük van két óra között, és 6-7 órát tanítanak naponta.

7. Kevesebb tesztelés=Több tanulás

A finn oktatási rendszerben nincsen olyan, a tanulók teljesítményét mérő állami standardizált teszt, mint például ez Egyesült Államokban a Matematics and Reading Assesment (vagy mint hazánkban az országos kompetenciamérés). Ez értelmezhető az oktatási rendszer iránti bizalom jeleként, és jelentős stresszt levesz a pedagógusokról. Az amerikai oktatók sokszor azzal a nyomással kell szembenézniük, hogy fizetésük diákjaik tesztpontszámához van kötve. A folyamatos tesztelés nélkül a finn pedagógusok szabadabban vállalnak kockázatot, és alakítják át a tanrendet, úgy, hogy az minél izgalmasabb, inspirálóbb legyen. E mellett nagyobb szabadságuk van az átadni kívánt tartalom kialakításában, és több időt tudnak szánni a készségfejlesztésre.

8. Kevesebb téma=Nagyobb mélység

Azokat a témákat, amiket a finn diákok ötödikes és kilencedikes koruk között tanulnak meg matematikából, az amerikai diákok mind veszik hetedikes korukban. A rengeteg tananyag és új téma miatt az egyesült államokbeli tanárokban az az állandó érzés alakul ki, hogy le van maradva az osztály, nem haladnak elég gyorsan, néha már azt sem tudva, hogy pontosan hová is tartanak, szem elől tévesztve a célt. A finn tanárok ezzel szemben nem spórolnak az idővel, van szabadságuk elmerülni egy-egy témában, és nem pánikolnak, ha nem sikerül minden létező matematikai témakört átvenniük egy év alatt.

Egy átlagos amerikai diák hetente 220 percet, egy finn 156 percet, egy magyar pedig 162 percet tölt matematika órán.

9. Kevesebb házi feladat=Aktívabb részvétel

Az OECD adatai szerint a finn diákok kapják a legkevesebb házi feladatot a világon, átlagosan kevesebb, mint napi fél órát töltenek vele és tipikusan nem járnak különórákra sem az iskola mellett. A finn tanárok megelégednek azzal, amit az órán megtanulnak a diákok, és nem éreznek nyomást, hogy több feladatot végeztessenek velük, mint ami szükséges az adott készség elsajátításához.

Házi feladatok helyett a finn diákok gyakran dolgoznak feladatokon a tanórán, ami a tapasztalatok szerint azokat is leköti, akik a tananyag „előadása” alatt nem figyeltek a tanárra.

Az amerikai diákok hetente átlagosan 6,1 órát töltenek házi feladat készítéssel, a magyar diákok 6,2-t, míg a finn tanulók mindössze 2,8-at.

10. Kevesebb diák= Személyre szabott figyelem

Egy finn tanár körülbelül három-négy 20 fős osztályt tanít egy nap, azaz egy átlagos napon 60-80 tanulóval kerül kapcsolatba. A Kelly Day-hez hasonló amerikai tanároknak ezzel szemben napi 180 diákra kell odafigyelniük, mivel általában napi hat tanórát tartanak 30-35 fős osztályokban.

 11. Kevesebb struktúra=Több bizalom

Ahelyett, hogy szabályokkal, ellenőrzéssel, tesztekkel próbálnák kontrollálni az oktatási rendszer működését, a finnek bíznak benne. A társadalom bízik az iskolákban, hogy jó tanárokat fognak alkalmazni. Az iskolák bíznak benne, hogy a tanárok olyan magasan képzett szakemberek, akiknek meg lehet adni a szabadságot, hogy a maguk elgondolása szerint alakítsák az osztályon belüli munkát. A szülők bíznak benne, hogy a tanárok olyan döntéseket fognak hozni, amik elősegítik a diákok kibontakozását és tanulását. A tanárok bíznak benne, hogy a diákok elvégzik a feladatukat, és a tanulás öröméért tanulnak. A diákok bíznak benne, hogy a tanárok olyan eszközöket adnak a kezükbe, amelyek által sikeressé válhatnak. A társadalom megbízik a rendszerben, és megadja az oktatásnak járó tiszteletet.