Kérdések

Kedves Ildikó! Kislányom hétéves, most kezdte az iskolát. Tetszik neki, jól halad, vidám, kiegyensúlyozott gyerek. Problémáit el szokta mondani. Mostanában egyre többször felsír éjjel, sőt zokog, néha fel is ébred. De van úgy, hogy nem emlékszik reggel semmire. Nagyon sajnálom, tehetetlennek érzem magam, néha beszél is pl. nem tudtam befejezni a sort, nem tudom összerakni a végét stb. Nincs nagy elvárásom vele szemben iskolailag, nem sulykolom, hogy teljesítsen, mert ez lesz meg az lesz. Sőt ha nem úgy sikerül pl. egy-egy leckéje vagy írása akkor én mondom neki, hogy jó lesz, majd legközelebb sikerül jobban. Azt hiszem, hogy maximalista a gyerekem, és saját magát stresszeli, ha valamit nem tud tökéletesen. Ezen hogy tudnák neki segíteni? Aggasztanak ezek az éjszakai sírások. Előre is köszönöm válaszát.


Szakértőnk válasza:

Kedves Édesanya!

Nagyon jól látja a helyzetet, az éjszakai sírásokat valószínűleg az iskola okozza. Úgy gondolom, most lett „iskolásabb” az iskola, időre kell elvégezni ezt meg azt, s mivel a lánya képes az önellenőrzésre, saját teljesítményének megítélésére, valószínűleg elégedetlen magával. Ez feszültséget okoz, amit ébren jól kezel, de amikor alszik és megszűnik a tudatos kontroll, ezek a feszültségek a felszínre törnek. Ilyenkor meg kell nyugtatni, ringatni, mellette lenni, amíg megnyugszik. Mivel másnap nem emlékszik semmire, nem is kell emlegetni neki ezeket a sírásokat, neki ez egyfajta feszültség levezetés, amitől megkönnyebbül. Tudom, hogy Önnek ez nagyon rossz, de „ki kell bírniuk”. Ha mindig elmondják neki, hogy éjszaka felsírt, zokogott,  azzal csak tovább bonyolítják a helyzetet. Nem gondolom, hogy lánya maximalista lenne, csak igényes, s ez a későbbiekben majd jó lesz, amikor már „rutinosabb” iskolássá válik. Az iskolával kapcsolatban legyenek továbbra is támogatók, lányukat erősítsék meg abban, hogy a tanulás majd egyre könnyebben megy, elsőre ritkán sikerül valami, épp ettől tanulás a tanulás. A támogató háttér segítségével lányuk lassan „belejön” az iskolás életbe, s az éjszakai felriadások is csökkennek. Amíg napközben lányuk továbbra is kiegyensúlyozott, szeret iskolába járni, vannak barátai, jól teljesít, addig az éjszakai felriadások alatt csak a csendes megnyugtatásra és a szülői jelenlétre van szüksége.

Remélem, sikerült Önt is megnyugtatni, kérem írja meg, hogyan alakult sorsuk.

Üdvözlettel

Izsó Ildikó

pszichológus

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó