Kérdések

Kedves Szakértő! A kisfiam most kezdte az iskolát. Előkészítő osztályba jár, mert van, amit még fejleszteni kell nála a valódi első osztályhoz. Sajnos nem hajlandó beszélni a tanár nénivel, pedig a társaival jól megértik egymást, és otthon is sokat beszél. Szeretnék tanácsot kérni. Hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy ne legyen ennyire félénk, ha válaszolni kell, és ha bemegyünk valahova, hangosan kell köszönni? Gyerekekkel hamar barátkozik, de felnőttekkel nem. 3-5 évesen mindenkinek köszöngetett még az utcán is, elmesélt dolgokat. Miért lett zárkózott? Én tehetek róla? Mit tehetek, hogy megeredjen a nyelve? Tanácsát előre is köszönöm.


Szakértőnk válasza:

Kedves Édesanya!

Pszichológusként azt gondolom,  hogy fia iskolai problémájának megoldása nem az Ön, hanem a pedagógus feladata. Neki kell olyan helyzetet teremtenie, amikor a fia megszólal, mert késztetést érez arra, hogy elmondja gondolatait. Egy pedagógusnak rendelkeznie kell olyan eszközökkel, hogy ezen a nehézségen át tudja segíteni a fiát. Ezt fontosnak érzem, mármint azt, hogy a pedagógusnak kell az aktív félnek lennie ebben a helyzetben, egyrészt mert ő a szakember, másrészt ő a felnőtt, aki könnyebben tud változtatni a viselkedésén, alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Azt javaslom, hogy addig, amíg a fia elkészíti az írásos feladatokat, részt vesz az órai munkában, válaszolgat a pedagógusnak, addig ne hozza szóba otthon a „némaságát”. Azt javaslom, hogy a köszönéssel is hasonlóképpen járjon el. Mutasson jó példát, legyen barátságos a felnőttekkel, köszönjön nagyokat, s bízza a fiára, hogy ő mikor köszön és kinek. Minél jobban erőlteti a megszólalást és a köszönést, a fia annál jobban ellenállhat, hogy miért, azt így, látatlanban nem lehet megmondani, mint azt sem, hogy a fia valóban zárkózott-e (mivel a társaival remekül eljátszik, velük kommunikál is, én nem gondolnám, hogy zárkózott lenne). Levele végén van egy kérdés – „én tehetek róla?” – amiről szívesen beszélgetnék Önnel. Ha van kedve, s főként ideje, írja meg pár sorban, miért érez így.

Üdvözlettel

Izsó Ildikó

pszichológus

Köszönöm válaszát. Akkor folytatom a kérdezősködést.:) Lehet, hogy azért nem beszélget a tanár nénivel, mert én többször rászólok, hogy ne hadarjon, és érthetően beszéljen? Van, amikor mindent szeretne egyszerre elmondani, és akkor nem igazán lehet érteni, amit mond. Amikor így hadar, általában rákérdezek, mit is mondott, mert nem értettem, de nem mondja el még egyszer, inkább hagyjuk és elfordul. Tavaly még óvoda mellett jártunk logopédushoz, de nem kellett sokáig menni. Talán ezért lett kicsit hallgatag? Köszönöm a választ előre is! Szép napot!

Szakértőnk válasza:

Kedves Anyuka!

Köszönöm, hogy ismét megkeresettJ.

Gondjának fontos elemét világította meg a második levelében, amiből kiderült, hogy a fia gyorsan, hadarva beszél, ami nehezen érthető. Ezért többször kapott negatív visszajelzést a környezetéből, Öntől is, ami aztán elvette a kedvét a beszédtől. Mivel az iskola és a tanító néni számára fontos, szeretne jó benyomást kelteni, jól teljesíteni, érthető, hogy problémás területét – a beszédet – nem szívesen mutatja meg. Javaslom, hogy mindezt beszélje meg a pedagógussal, kérje segítségét. Közben otthon is változtassanak, semmiképpen ne szóljon rá, ha nem érti mit mondott. Igazán egy logopédus tudná megmondani mi is a baj, mert lehet, hogy helytelen a levegővétel, vagy a kilégzéssel van probléma, esetleg túl gyors a gondolatáramlás, minden esetben a problémának megfelelő terápia segít, vagy a helyes levegővételt, vagy azt kell megtanulnia a fiának, hogyan lehet megnyugodni. A rászólás itt nem segít, mert az alapproblémát nem szünteti meg, csak a fia önmagáról alkotott jó képét csökkenti. Próbálja meg a Nevelési Tanácsadót, ott van logopédus, pszichológus, akik segíteni tudnak.

Mindenképpen írjon, mi történt, sikerült-e gyakorlati segítséget kapni?

Üdvözlettel

Izsó Ildikó

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó