Oviblog

Én sem aludtam az oviban, a gyerekem sem…és akkor mi van?

„Sajnálom anyuka, de megint nem volt alvás!” - hallom sokadszorra is az óvónéni szájából, amikor délután odaérek a gyerekért. „Hm, ha tudná, hogy én anno egyetlen napot sem aludtam az óvodában...”- ötlik fel rögtön bennem, aztán igyekszem inkább a saját gyerekem ügye felé terelni a gondolataimat. Nem vagyunk egyformák. Amíg én egy rendkívül aktív, kevesebb alvással is beérő gyerek voltam, addig a kisfiamnak már a kezdetektől fogva nagyon jó az „alvókája”. Azaz az óvodáskorba lépéséig kielégítőnek nevezném az éjszakai alvásait, és a délutáni pihenés sikerességéért is csak egy bizonyos ideje kell közösen megküzdenünk.


Az American Academy of Pediatrics - egy amerikai gyermekgyógyászati szakmai szövetség-, 2016-os hivatalos ajánlása szerint a 3-5 éves korú gyermekek átlagos alvásigénye 10-13 óra. Az én gyermekemé hosszas megfigyeléseim után nagyjából 12 óra, amibe a délutáni alvást is beleszámoltam. De mi a helyzet akkor, ha nem alszik az oviban, míg az óvodába járás előtt szinte mindig sikerült elszenderülnie délutánonként? Nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy ilyenkor egy átmeneti időszakra felborul a napi rutin. A gyerek nagy valószínűséggel az éjszakai alváskor akarja behozni a napközbeni lemaradását, ami korai fektetést kíván meg este a másnapi korai kelések miatt. Aztán itt van egy másik verzió is: alszik az óvodában, akár többet is, mint amennyit itthon szokott például hétvégenként, ettől pedig az esti fektetés ideje kitolódik el akár 9 óra utánra is. Ez esetben másnap reggel nagy eséllyel alig lehet majd kiimádkozni az ágyból. És ez egy általánosságban vett jó alvó gyerek megbolygatott alvásrutinja. Mi lehet a helyzet azoknál a gyerekeknél, akiknél az alvás sosem volt egy könnyű menet? Persze akkor még nem is említettem az esetleges éjjeli felébredéseket; átjárkálásokat; a betegségeket, amik napokon át álmatlan éjszakákhoz vezetnek szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

Mégis mit tehetünk szülőként, ha úgy érezzük, felborult a gyerekünk alvásrutinja, vagy képtelenek vagyunk rávenni a délutáni alvásra akár otthoni, akár óvodai közegben? Az én személyes válaszom az, hogy „megfigyelünk, következetesek maradunk és alkalmazkodunk”. Én azt tartom a megoldáshoz vezető legelső lépésnek, hogy megpróbáljuk megfigyelni az „új helyzet” sajátosságait: akár minden nap le is jegyezhetjük egy füzetbe az alvások, vagy épp a nem alvások időpontját, azt, hogy meddig tartott, illetve, hogy volt-e valami szokatlan körülmény, ami megnehezíthette a kicsinek a pihenést. 1-2 hét adatai alapján már talán látni fogjuk, hogy van-e rendszer az új rutinban. Mindezen idő alatt jó, ha otthon is és az óvodában is következetesek maradunk, tehát ragaszkodunk a mindenkori alvásszeánszok betartásához.

Érdemes például a nem alvó gyerekkel megbeszélni, hogy „ha nem tudsz elaludni délután, pihenned akkor is kell egy kicsit”, ezt a pihenőidőt pedig lehet ágyban fekve egy plüss játékkal, vagy akár mesekönyv lapozgatással is eltölteni.

Annak idején a rendkívül tapasztalt és gyakorlatias védőnőnk azt javasolta nekünk, hogy próbáljuk meg az altatásokat a következő lépések mentén felvezetni:

# A gyerekszobát sötétítsük be, maximum kis, éjszakai jelzőfényt használjunk (Ez az óvodában is megvalósulhat délutánonként).

# Alvás előtt 1-2 órával már ne nézzen a gyermek képernyőt, a szobája pedig legyen kütyü - és zajmentes övezet.

# Az alvást előzze meg egy mindig ugyanúgy ismétlődő rutin: pl. fürdés, fogmosás, wc, pizsama húzás, könyvből mesélés, éneklés, összebújás (Ez a rutin az óvodában nyilván más jellegű, de minden nap ugyanúgy ismétlődik).

Ha mindezekhez az általunk kialakított szokásokhoz következetesen tartjuk magunkat és idővel a gyerek is elfogadja ezeket a lépéseket a napi rutin részeként, innen már csak az következik, hogy kilengések esetén se adjuk fel, tartsunk ki a felépített rendszer mellett és persze alkalmazkodunk az újabb és újabb külső hatások okozta időszakos változásokhoz. Mert azt senki sem garantálja, hogy egy gyerek az óvodakezdéstől fogva minden nap aludni fog majd a csendespihenő alatt, legyen akármilyen jó alvó az illető a korábbi tapasztalatunk alapján. Az óvodapedagógusokkal konzultálva teljesebb képet kaphatunk a gyerekünk felvett ovis szokásairól, ami mentén már el tudunk indulni a közös megoldás irányába, és aminek köszönhetően a gyerekünkkel is el tudunk beszélgetni a saját nyelvén a délutáni alvás fontosságáról.

Fontos azonban, hogy ne görcsöljünk rá a „nem alvásra” sem, inkább folyamatosan kommunikáljunk róla, legyünk kitartók, és ha úgy érezzük, ez rossz hatással lehet a gyermekünkre, feltétlenül keressünk fel alvási nehézségekkel foglalkozó szakembert.

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás