Szülői kiégés márpedig létezik! De mit tehetünk ellene? – szakértőnk válaszol
Olvastam egy cikket, ami az Ohio State University friss tanulmányával foglalkozott: „a szülők 66%-ánál teljesülnek a szülői kiégés legfőbb kritériumai” – írja a kutatás, amelyet 1285 dolgozó szülő bevonásával készítettek el egy online felmérés segítségével az USA-ban még 2021-ben. A jelentés egyebek mellett azt is megállapította, hogy a COVID-19 világjárvány is értelemszerűen részévé vált a stresszt okozó tényezőknek, így jócskán hozzájárult a szülők kimerültségének és kiégésének mértékéhez – ez utóbbi pedig a járvánnyal együtt sajnos nem tűnik el varázsütésre a családok életéből.
Ugyan a felmérést az Amerikai Egyesült Államokban végezték, mégis szinte biztos vagyok benne, hogy bármelyik országban hasonlóak lettek volna a járvány alatt az eredmények. De mi is az a szülői kiégés, miért érintheti a mai generációt egyre súlyosabban, mint a felmenőinkét és egyáltalán tudunk-e tenni valamit a megelőzésére, vagy ha már az ajtónkon kopogtat, az elűzésére?
Ilyen gondolatok mentén indult el Haraszti-Tatár Kata tanácsadó szakpszichológus, az Oviblog szakértője is, amikor igyekezett nekünk összeszedni a legfőbb tudnivalókat a szülői kiégéssel kapcsolatosan. Alábbiakban az ő szakmai állásfoglalását és tippjeit olvashatjátok a témában:
Szülői kiégés? Tényleg létezik ilyen?
A kiégésről legtöbbeknek talán a kemény, "multis", menedzseri állások jutnak eszébe, ahol sok a túlóra, nagy a felelősség, kevés a pihenés. Most gondoljuk át, hogy mit is jelent szülőnek lenni?
Nézzünk rá úgy, pont, mint egy munkakörre! Jelentkeznél-e az alábbi feltételekkel?
0-24 órás szolgálat, a főnök kiszámíthatatlan, sokszor kell elbírni az érzelmi kitöréseit, folyamatosan döntéseket kell hozni: rengeteg a lehetőség, cserébe nagy a felelősség, szabadság nincs, helyettes nincs, „fizetés” kevés, társadalmi megbecsültség alacsony. Ja, és egy idő után akár már több felettes elvárásainak is meg kell felelned. Na, kecsegtető ajánlat?
A szülőség érzelmileg megterhelő munka. Szülőként nem csak a saját, hanem a gyermekeink feszültségeit, érzelmi hullámzásait is el kell bírnunk, ráadásul gyakorlatilag egész nap, akár éjszaka is szükség lehet erre a funkcióra.
A szülőség ma már nem ugyanolyan, mint anyáink-nagyanyáink idejében
A szülőség sok tekintetben megváltozott az elmúlt évtizedekben: A gyermeknevelés egyfajta befektetéssé vált, ahol a szülőknek garantálniuk kell, hogy testileg-lelkileg felkészült, egészséges felnőtteket bocsátanak majd útjukra. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a gyermekeink fizikális, szellemi, mentális jóllétére, ehhez pedig már-már szakértőkké kell válnunk szinte minden életterületen. A szakirodalom ezt intenzív szülőségként említi, nem véletlenül.
Tehát átalakultak, bizonyos értelemben megnőttek a szülők felé az elvárások, de emellett még mindig nem hangsúlyozzuk eleget a szülők saját személyes jóllétének szükségességét.
A szülőknek is kell, hogy járjon a pihenés...
Az anyáknak, apáknak is szükségük van a töltődésre, pihenésre. Ki kell néha lépni a szülői szerepből, és gyakorolni más szerepeket is, főleg azokat, amelyek feltöltenek.
Ugyanakkor a mai szétkapcsolt, individualizált társadalomban sokkal kevesebb "kéznél levő" segítsége van a szülőknek. Az együtt élő nagycsaládok vagy más közösségek, törzsek, szinte kivétel nélkül közösen nevelik a gyermekeiket. Így esetükben megoszlanak a terhek.
A nukleáris (hagyományos) családban jó esetben a szülőpár tagjai között oszlik el ez a feladat, bár még mindig sok helyen találkozom azzal, hogy szinte csak az anya felelős a gyermeknevelésért, nem is beszélve az egyszülős családokról.
A kikapcsolódás vagy akár csak valami elintéznivaló kapcsán mindenképp kérni kell a segítséget: kérni kell a nagymamától, nagynénitől, vagy a bébiszittertől is. Ez pedig sokak számára jelent nehézséget, és inkább egymaga próbál megoldani mindent, ami egyenes út a kiégés felé. Nehéz felvállalni azt, hogy ez nehéz és elfáradtunk.
A fáradtság nem egyenlő a kiégéssel, de oda kell figyelni
Az, hogy valaki elfárad szülőként, és nehézséget jelent számára a gyermekével időt tölteni, még nem feltétlen egyenlő a kiégéssel, de egy fontos jelzés. Annak a jelzése, hogy kell egy kis szünet. Érdemes erre odafigyelni, és szünetet kérni. Bár sokszor épp az a gond, hogy belülről ezt sokkal kevésbé lehet detektálni.
A legkönnyebb megoldás ez esetben is a megelőzés. A tudatosan megszervezett pihenés, töltődés nem elvesztegetett idő, hanem paradox módon a legtöbb, amit a gyermekednek adhatsz!
Egyrészt egy sokkal energikusabb, lelkesebb szülőt kap vissza, valamint példát is mutatsz felé, hogy igenis fontos, hogy törődjünk magunkkal, odafigyeljünk a saját szükségleteinkre.
A másik kézenfekvő elsősegély a kapcsolódás: kapcsolódj magaddal, figyelj, hogy mire van szükséged! Kapcsolódj a pároddal! Keresd a lehetőségeket más szülőkkel való találkozásra, beszélgetésre. Jó, ha ki tud alakulni egy egymást támogató kisközösség, akár az ovistársak vagy a szomszédok családjai között.
Biztosan ti is tapasztaltátok, hogy sokszor a gyerekek sokkal jobban elvannak, ha van ott más gyerek, szóval ez kész haszon mindkét családnak! Keress magadnak egy „meghallgatótársat”, akivel kölcsönösen meghallgatjátok és támogatjátok egymást! És az is teljesen oké, ha szakemberrel beszéled át a kérdéseidet, legyen az az óvodapszichológus, a pedagógiai szakszolgálat munkatársa vagy bármilyen más segítő, támogató szakember.
