Szülő- és gyereknevelés

10 példa, hogyan emelhetjük a kommunikációt „kedvesebb” szintre

A kommunikáció olyan, mint a főzés. Mindenki tudja és csinálja valahogy és persze minden húsleves fogyasztható, de óriási különbség van egy sietősen összedobott és egy művészi gonddal elkészített étel között.

10 példa

A kommunikáció művészetét értelemszerűen nem lehet egyetlen blogcikkből elsajátítani, én már hosszú ideje tanulom, gyakorlom, oktatom és mégis naponta jutok arra a megállapításra, hogy van még hova fejlődni. smiley De választom. Újra és újra. Mert mint minden a világon a kedves beszéd is választás és gyakorlás kérdése.

Szóval, ha Te is szeretnél kedvesebben/tudatosabban reagálni gyermeked/férjed/feleséged egy-egy őrjítő viselkedésére, íme néhány non-konfrontatív példa:

1. Ahelyett, hogy: Ne dobáld már a játékot, fiam! Normális vagy?

Próbáld ezt: Amikor dobálod a játékaidat, mindig azt hiszem, hogy eleged van belőlük. Ez az, ami történik?

Ahelyett, hogy tiltanál és a gyereket minősítenéd, egyszerűen csak kifejezed hogyan látod a szituációt a saját nézőpontodból. Ez egyrészt mivel nem támadás, nyitva hagyja a kommunikációt, másrészt mintát nyújt a gyereknek arra, hogy hogyan közölje a saját nézőpontját.

2. Ahelyett, hogy: Jaj, ne bőgj már, édesem! Úgy csinálsz, mintha az anyád halt volna meg! 9 éves vagy, könyörgöm!

Próbáld ezt: Még a nagy gyerekeknek is vannak néha NAAAGY érzelmei. Még a felnőtteknek is. Semmi gond kicsim, minden rendben. El fog múlni, ígérem.

Tudom, hogy szülőként borzasztó frusztráló tehetetlenül nézni, ahogy gyermekünk szenved, fájdalomban van és sír, de ha mélyen magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy az érzések degradálása nem segítség, az életkorra való hivatkozás pedig irreleváns.

3. Ahelyett, hogy: Ne üvöltözz anyáddal, mert kiverem a fogad!

Próbáld ezt: Ácsiiii.... Tudom, én is szoktam mérges lenni anyára, de mi lenne, ha kitalálnánk egy jó kis harci kiáltást, és azzal adnánk ki ezeket a haragos érzéseket?

Kell ehhez valami őrültség, és játékosság elismerem, de gondolj csak William Wallace-ra a Rettenthetetlen c. filmben, amikor a kivégzése előtt felüvölt, hogy „Freeeeeedoooom!”. Eszméletlen felszabadító!

4. Ahelyett, hogy: Ne merészeld megütni a húgodat, mert velem gyűlik meg a bajod!

Próbáld ezt: Rendben van, hogy mérges vagy, kicsim, látom mennyire, de nem engedem, hogy megüsd a testvéredet. Vigyáznunk kell egymás testi épségére, és ez nem biztonságos.

Az a határozott üzenete, hogy az érzelem elfogadott és rendben van, de a viselkedés nem támogatott.

5. Ahelyett, hogy: Óh, édes gyermekem! Nem hiszem el, milyen értetlen vagy! Te az iskolában is ilyen hülye vagy?

Próbáld ezt: Ez most nehéz, ugye? Látom. Semmi gond, kitalálunk valamit együtt, jó?

Az otthon tanítás közben könnyen elszabadulhat a pokol szülő és gyerek között, de ez a mondat segít emlékezni az ideára, hogy egy csapat vagyunk és egyfelé evezünk.

6. Ahelyett hogy: Na jó! Elég. Azonnal menj a szobádba, látni sem bírlak!

Próbáld ezt: Na jó! Elég. Nyugodjunk most le egy picit, és teremtsünk egy kis békét magunkban, hm? Én itt leszek végig. Szólj, ha készen állsz egy ölelésre.  

Lássuk be, hogy egy veszekedés nem csak a gyerek problémája, közösen csináljuk. Nem elég izolálni a kölyköt, közösen tudjuk abbahagyni. Ha van rá mód, és a gyerek szívesen odajönne egy békülő ölelésre mindig választhatjuk a kapcsolódást az izoláció helyett.

7. Ahelyett, hogy: Nincs duma, azt mondtam, megmosod a fogad, és kész.

Próbáld ezt: Oké, válassz. Jobb kézzel akarod megmosni, vagy ballal? (Vagy: Az enyémet mosod meg előbb, vagy a tiédet? A Hófehérkés vagy a dínós fogkrémet kéred? ...)

A kicsik sokszor azért hisztiznek, mert szeretnének több kontrollt a saját életük felett. Ha adunk nekik választási lehetőséget, nem lesz olyan nagy az ellenállásuk.

8. Ahelyett, hogy: Holnaptól Te főzöl magadra, gyermekem! Tudod ki fog órákig a konyhában főzőcskézni, hogy aztán fintorogjál meg kiturkáld a felét!

Próbáld ezt: Teljesen el vagyok keseredve, hogy hiába dolgoztam annyit, nem ízlik. Van ötleted, hogyan tehetnénk ezt az ételt finomabbá neked?

A másik minősítgetése nélkül teljesen jogos kifejezni az érzéseinket, és az is hasznos, ha felelősséget adunk a gyereknek, hogy keressen megoldást a problémájára.

9. Ahelyett, hogy: Nnnne nyávogj, mert szétkarmolom az arcomat ettől a hangtól!

Próbáld ezt: Mit szól egy gyors ismétléshez normál hangon, hm?

A gyerekek néha nem érzékelik, hogy nyávognak vagy kiabálva beszélnek. Amikor arra kéred, hogy módosítsa a tónust, azt tanulja meg, hogy fontos az is, HOGYAN mondjuk el a dolgokat.

10. Ahelyett, hogy: F....szom! Mindenki húzzon a p...csába, de k...va gyorsan, mert nem állok jót magamért!

Próbáld ezt: Kivagyok gyerekek! Legszívesebben mindenkit agyonvernék, de nem teszem, és tudjátok miért? ... Úgy van, mert szeretlek titeket, még akkor is, ha az idegeimre mentek. De mondom másképp: Ha a zöld a nyugodt, a sárga a feszült, a piros a haragos, akkor szerintetek most milyen színem van? ... Úgy van. És ti milyen színűek vagytok? ... Mit tudunk csinálni, hogy mind újra zöldek legyünk?

Nem baj, ha kifejezzük a haragunkat gyerekeink felé, de közben fontos, hogy biztonságban érezzék magukat. Egy ilyen mondattal azt a mintát közvetítjük, hogy emberként vannak és lehetnek is erős negatív érzéseink, de képesek vagyunk uralkodni azokon, és képesek vagyunk önmagunk lenyugtatására.

A cikk forrása: spiribuuu.com

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XA szív vége - Teakiadó