Szülő- és gyereknevelés

“A gyerekek azért nem szeretnek olvasni, mert a tankönyv szövegei nem nekik szólnak” - beszélgetés Vass Dorotteával a D-12 olvasásmotivációs programról

A mai gyerekek nem azért idegenkednek az olvasásától, mert bennünk van a hiba, hanem azért, mert az alsós olvasókönyvek nem szólítják meg őket. Más megközelítéssel azonban velük is meg lehetne szerettetni a betűket - véli Vass Dorottea, a D-12 olvasásmódszertan megalkotója. Ismerkedj meg a  módszerrel, és te is azonnal izgalmasnak fogod tartani.

gyerek nem szeret olvasni
Vass Dorottea pályakezdő tanítóként lelkesen vetette bele magát a munkába, és alig várta, hogy az elsősöket bevezethesse a betűk világába. Ahogy azonban teltek a hónapok, rá kellett jönnie, hogy a megszokott módszerek egyszerűen nem működnek. Ő pedig kísérletezni kezdett.

“Tanítás közben nem tudtam felhasználni a megadott feladatokat, és a tanulók nehezen fogadták be azokat a szövegeket, amelyek az ábécés olvasókönyvben voltak. Év elején sokat meséltem nekik, hogy fokozatosan szokják meg az óvodából az iskolába történő átmenetelt. Ezeket a meséket mindig örömmel hallgatták, de amikor eljutottunk oda, hogy önállóan olvassanak, megakadtunk, és csak azt hallottam vissza, hogy ‘jaj ne, már megint olvasunk, ez engem nem érdekel.’” 

Dorottea ezért először maga írt történeteket, később pedig már az osztállyal együtt alkottak meséket azokból a betűkből, amelyeket már ismertek. Meglátása szerint a legnagyobb probléma az, hogy az olvasókönyvek szövegei nem találkoznak egy átlag hat-hétéves érdeklődésével. A közösen alkotott történetekben Marvel-hősök, Harry Potter-karakterek és hercegnők szerepelnek, ezeket pedig a kicsik is nagy örömmel hallgatják, mert a magukénak érzik.

Tanulási szintek: a passzív befogadótól a döntéshozóig

Dorottea elmondta, hogy tanulni többféle módon lehet, a diák szinte teljesen passzív szerepétől az abszolút egyenrangú partnerré válásáig széles a skála. Prievara Tibor egy tanulmányában az alábbi négy szintjét különböztette meg a tanulói részvételnek:

  1. Befogadó figyelem: Tipikus frontális oktatási helyzet. A tanár magyaráz, az osztály figyel, esetleg kérdésekre válaszolnak.

  2. Hozzáadó szint: Itt már kicsit több szerep jut a tanulónak.

  3. Alkotó szint: Ezen a szinten a tanulók már tevékenyen részt vesznek a folyamatban, együtt dolgoznak a kiadott feladaton. Ilyen a csoportmunka, a kooperatív tanulás, a projekt módszer

  4. Döntéshozói szint: A tanuló itt már teljesen egyenrangú részese a folyamatnak, az elérendő célokat közösen tűzik ki a pedagógussal. Olvasástanulás esetében ezen a szinten már nem a tanító visz be egy előre kiválasztott szöveget, hanem azt közösen alkotják meg. A felnőtt vezető szerepe abban áll, hogy időről időre mutat a gyerekeknek szövegeket, hogy ezzel tágítsa az érdeklődési körüket, de azt már maguk döntik el, hogy ezeket hogyan dolgozzák fel.

A cél: egy saját könyv kiadása

A D-12 módszer célja, hogy a tanulók egy év alatt eljussanak arra a szintre, hogy egy saját könyvet írjanak, amit a végén ki is nyomtatnak majd. A 12-es szám a program 12 pontjára utal, amelyek azonban nem épülnek szigorúan egymásra, lehet nyugodtan ugrálni a szintek között. Ezek a foglalkozások tanítási időn kívül zajlanak hetente egyszer, és a gyerekek rendkívül élvezik őket: van, hogy a az asztalra másznak fel, és úgy mondják, ami bennük van, mert annyira magával ragadja őket az alkotás lendülete, hogy nem bírják magukban tartani. Még az a gyerek is, aki alapvetően nem szeret írni, ilyenkor alig várja, hogy leírhassa a gondolatait, ötleteit, és ezeket megoszthassa a többiekkel.

“A foglalkozásokat délután tartjuk, amikor azok, akik nem vesznek részt benne, kint játszanak. Múltkor hallottam, hogy a csoportból az egyik gyerek mondja a másiknak, hogy a többiek az udvaron vannak, mire a társa azt felelte: ‘De rossz nekik, hogy nem lehetnek itt!’” 

A kicsomagolástól a könyvkiadásig

Mint korábban már volt róla szó, a program célja az, hogy év végén a gyerekek a kezükbe foghassák a saját maguk által összeállított könyvet. Idáig azonban hosszú út áll előttük.

Az első szakasz neve “kicsomagolás”. Ekkor tudatosítják a célt, a pedagógus pedig érzékenyítő játékokat, élménypedagógiai foglalkozásokat tart annak érdekében, hogy kiismerje a csoportot, lássa, ki hogyan reagál a különböző szituációkban.

A következő szakasz a tervezés: a könyv tartalmának végiggondolása. Listázzák a lehetséges helyszíneket, hősöket, végigmennek számtalan lehetőségen. Van, aki egyszerűen csak felsorolja az ötleteit, de aki kicsit előrébb tart már az írásban, akár jegyzeteket is szívesen készít. Ebben a szakaszban megbeszélik azt is, hogy ki miben szeretne fejlődni az írás, helyesírás területén.

A harmadik szakasz az építkezés: amikor a nagy tervet formába öntik. Ez tart a legtovább. Megfogalmazzák a szövegeket, a párbeszédeket. Végül jöhet az illusztráció, a könyv digitalizálása, majd fizikai formában történő kinyomtatása. A tervek szerint a tanév végén könyvbemutatót fognak tartani, ahol mindenki kiállíthatja a saját művét.

És hogy mi lesz a foglalkozások jövője? “Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy akárkivel megosztom a program részletes tartalmát, nagy lelkesedéssel hallgatja. Több helyen kérték már, hogy terjesszük ki, akár egy iskolán belül több csoportra. Szívesen beszélnék erről az egészről más felnőtteknek is, és azt is el tudom képzelni, hogy egyszer majd akkreditált képzés is válhat belőle, és akkor majd sokan tarthatnak ilyen foglalkozásokat a saját osztályuknak. Szülőkkel is szívesen beszélgetnék, akár egy workshop keretében is arról, hogy ők hogyan tudják támogatni az olvasás ösztönzését.”

Vass Dorotteaval készült interjúnkat itt tudjátok megnézni:

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Kamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó