Szülő- és gyereknevelés

A gyerekem éjszakai bagoly, de már nem kelünk fel vele, mert bízunk benne

Általában úgy kezdődik, mint amikor egy földönkívüli tűnik elő a semmiből. Egy kicsi, vékonyka alak jelenik meg az ágyunk mellett az éjszaka közepén, kizökkentve a férjemet és engem is legmélyebb álmunkból.

– Apu – sziszegi; alig ébredünk tudatunkra. – Apu, ébren vagytok? – A férjem az óráját keresi. Hajnali kettő van, és a nyolcévesünk megint nem tud aludni. Felsóhajt.

– Nincs mit tenni, éjszakai bagoly – mondja, majd megfordul és visszaalszik.

Kisfiunk több órán keresztül ébren van (a legtöbb éjszaka nem igazán tudjuk, hogy pontosan mennyit), majd elalszik a kanapén, de gyakran hajnali ötkor vagy hatkor egy takaró alatt találjuk elterülve egy fotelban. Annyira bököm meg, hogy átköltözzön, de van, hogy felébresztem és bekísérem a saját ágyába.

Gyermekünk egy megrögzött éjszakai bagoly. Hetente körülbelül négyszer csinálja ezt, de őszintén megmondom, hogy már sem a férjemet, sem engem nem zavar.

Nem kényszeríthetsz egy gyereket arra, hogy aludjon

Próbáltál már arra kényszeríteni egy gyereket, hogy aludjon? Bárki mást? Akkor pontosan tudod, hogy nem működik. És próbáltál már álomba ringatni egy sírós kisbabát? Gondolom, feküdtél már akár egy órát is kisgyermekeddel, aki a plafon felé rugdos, mielőtt feladnád. Kiabáltál a nagyobb gyerekekkel, hogy menjenek már végre lefeküdni, és amikor bekukucskáltál az ajtón, zseblámpával a paplan alatt olvastak? Nem kényszeríthetünk senkit alvásra.

Kisfiam melatonint szed. Nincs gondja az elalvással, csak felébred. Ilyenkor több választási lehetőségünk is van. Egyikünk fel tudna kelni, odahúzhatnánk a nyolcévesünket magunkhoz az ágyára, hajnali kettőkor lefeküdhetnénk vele, ő pedig kikászálódna az ágyból, miután mi elaludtunk. Mondhatnánk neki, hogy nem, ne kelj fel, nem lehetsz ébren. Szegény gyerek, csak bámulná a plafont, ébren, némán… De mindannyian tudjuk, milyen nyomorúságos ez egy éjszakai bagolynak, aki álmatlanul forgolódik. Vagy zajt csapna, felébressze a testvéreit, minket. Hadd legyen hát fent. Tök mindegy.

Mi ezt az utolsó lehetőséget választjuk. Szerintünk ez a leghumánusabb. Ha én is éjszakai bagoly lennék (nem vagyok az, de azért időnként az álmatlanság engem is megkísért, és néha rémálmaim is vannak), olyankor felkelek, esetleg olvasok vagy írok egy kicsit, aztán visszaalszom. Miért ne lehetne a fiamnak is ugyanezt a lehetőséget megadni? Én is utálok olyankor ágyban maradni, hánykolódni.

Vannak szabályok, amelyet éjszakai baglyunknak be kell tartania

A mi kis éjszakai baglyunk tudja, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket megtehet és vannak, amiket nem, amikor ébren van, az éjszaka közepén. Semmilyen körülmények között nem használhat telefont, tabletet, számítógépet: nem nézhet tévét; nem videojátékozhat. És nem szabad ennie (nehogy félrenyeljen: ez a férjem szabálya).

Viszont olvasnia például lehet, vagy LEGO-zhat. Általában ezekkel foglalatoskodik, néha képeket rajzol vagy játszik más rajzeszközökkel. Nyolcéves, és mi bízunk benne. Mert a tabletek mindig úgy vannak, ahogy előző este otthagyták őket.

Az éjjeli bagolyságnak biológiai oka van

Minden gyermekünk ADHD-s, de ez nyolcévesünknél a legsúlyosabb. Az ADHD-s gyerekeknek (az ADDitude Magazine szerint) háromszor nagyobb valószínűséggel vannak alvászavarai, mint társaiknak. Ennek az az oka, hogy az agy egyes részei, amelyek a figyelmet szabályozzák, az alvásért is felelősek. Mindent megteszünk, hogy fiunk jól aludjon: sokat mozog, rendszeresen ugyanabban az időben fekszik, ragaszkodunk a rendszeres lefekvés előtti rituálékhoz. És azt viseli alváskor, amiben jól érzi magát. Szereti a sötétebb szobát, így bár bátyjainak saját kis lámpájuk van, neki nincs.

Ő igazi éjszakai bagoly. Ahogy az ADDitude írja is, ha a gyerekek ébren vannak, a szülők sem alszanak sokat. Ezt mi rövidre zártuk otthonunkban: gyerekünk egyedül is fent maradhat. DE nem ösztönözzük a fentlétét azzal, hogy amikor felébred, saját anya-apa-időt kap.

Apa is éjszakai bagoly volt

A férjemnek is ADHD-ja van. Gyerekkorában, úgy emlékszik, hogy ő is éjjeli bagoly volt, akárcsak kisfiunk. Felébredt az éjszaka közepén, néha sokáig fent volt. A szülei ugyanazt csinálták, mint mi: bíztak benne, hagyták, hogy máskor aludjon, amikor szüksége volt rá, és végül kinőtte.

Gondoskodunk arról, hogy a család minden egyes tagja eleget aludjon. Ha kisfiunk tizenegyig alszik, akkor addig hagyjuk, ugyanúgy, mint bármelyikünknek, aki fáradt, hagyjuk, engedjük aludni, pihenni. Az álmatlanság létező dolog, mert vannak olyan emberek, akiknek nincs szükségük arra, hogy mindig ugyanabban az időben aludjanak, mint a többségnek. Néha én is korán kelek, máskor meg alszom és későn ébredek. Változó. Miért ne hagynám akkor, hogy a fiam ugyanezt tegye? Tudom, hogy ez nem minden család számára megoldható, de nálunk működik.

Egyébként meg: világjárvány

Egy globális világjárvány kellős közepén vagyunk. A fiam, őszintén szólva retteg attól, hogy elhagyja a házat. Nem fogom stresszelni még azzal is, hogy ébren fekszem az ágyában az éjszaka közepén. Szegény, épp elég, hogy nem láthatja a barátait. Otthon tanultunk; nincs virtuális iskolája, amelyre támaszkodhatna. Hetente azért egy-két alkalommal elzavarjuk sétálni vagy biciklizni. De ez egyértelműen nem elég.

Szóval fontosabb dolgok miatt aggódom, mint hogy ő éjszakai bagoly-e.

A pandémia alatt sok szülői norma megváltozott. Ez is. Talán, ha nem a vírus közepén lennénk, elgondolkodnék egy alvásvizsgálaton, de szoros kapcsolatban vagyunk gyermekorvosával, és jelenleg nem tartja indokoltnak. És őszintén, jól van, és már nem zavarja a „bagolysága”, mert alszik eleget, csak a saját beosztása szerint. És amilyen időket élünk most, ez megfelel nekem is.

 

A cikk forrása: ScaryMommy.com 
Nyitókép: GettyImages.com

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás