„Az elmúlt nyolc évben egyre több és egyre súlyosabb problémával keresnek meg minket”

Az elmúlt nyolc évben egyre több és súlyosabb problémával keresnek meg

A jelentkezők, a segítségre, fejlesztésre szorulók száma emelkedik; sokszor úgy tűnik, a problémák súlyossága is. Egyre növekvő mértékben begyűrűzött az autizmus spektrum zavar. Hogy miért nőtt a fejlesztésre szorulók száma? Sok minden miatt. Az én személyes véleményem, hogy például mi, mai szülők, anyák terhesként nagyon keveset mozgunk, sokkal kevesebbet, mint régen. Beülünk az autóba, és a tükörsima autópályán végiggurulunk. Régen a szekéren ültek az asszonyok, a csípőjük ringott, mozgott, ami már önmagában adott az egyensúlyi rendszernek alapvető és fontos ingereket. Ma már a méhen belül is sokkal kevesebb inger éri a piciket, mint régen. Ez kihat a taktilitásra is, mert az anya mozgásának hatására mozog a magzatvíz is, s ez – jó esetben – bentről hat a kicsire. Azt is tudnunk kell, hogy a gyerekek különböző idegrendszeri érettséggel születnek. A genetikailag meghatározott idegrendszeri adottságokat a méhen belüli, a születés körüli és utáni környezeti hatások befolyásolják.

A másik probléma szerintem – bár kutatások hol igazolják, hol cáfolják ezt – annak a rengeteg okoseszköznek a hatása, a sugárzás, ami már méhen belül éri a magzatot, majd a kisgyereket is.

A csecsemők életéből kimarad a bölcső és hintaszék idegrendszert „fejlesztő” hatása és a kisgyerekeknek kevesebb nagymozgásra van lehetőségük egy kis lakásban. Viszont az is tapasztalható, hogy minden jó szándék mellett előfordulhat a csecsemők és kisgyermekek túlingerlése is.

A digitális eszközök negatív hatásai

Nem egyszerű a válasz arra, hogy hány éves kortól adjuk a gyerekek kezébe az okoseszközöket. Az a jövő nagy kérdése lesz, hogy mi lesz ezeknek a távoli, hosszú években mérhető hatása. Nem lenne rossz, ha régebbi korok azon dolgait megtartanánk, visszahoznánk, amik a gyerekek fejlődése szempontjából előnyösek voltak, mint például a sok kinti mozgás a szabad levegőn, vagy mint a szoros családi kapcsolatok.

A digitális eszközök hatása hatalmas károkat okozhat már egész kicsi korban is. Aki sokat játszik számítógépes játékokkal, olyan világban olyan játékokat, dolgokat próbál megvalósítani, ami a „mi világunkban” megvalósíthatatlan. Nagyon nagy a veszélye, hogy ha valaki ebben benne van, nem biztos, hogy ki tud jönni belőle. Olyan, mint a drog. A tv-képernyőnek, monitornak ugyanis olyan varázsa van, amelynek hatását mindannyian tapasztaljuk, egyszerűen odavonz, leköt, ural minket.

Alapvetően azt feltételezzük minden szülőről, hogy a legeslegjobbat szeretné gyermekének

Amikor mindenféle technikai eszköz bekerül gyerekeink életébe, és látjuk, hogy milyen ügyesen kezelik azokat, nem biztos, hogy tudjuk azt szülőként, hogy ezeknek mennyire szerteágazó hatásuk van rájuk. Nagyon sok múlik az adott gyermek idegrendszerének állapotán is, hogy mire és hogyan reagál.

Nagyon sokszor mondok újat a hozzánk járó édesanyáknak és édesapáknak, amikor elmesélem, hogy milyen elven működnek ezek az okoseszközök, hogyan befolyásolja gyermekeinket a televíziózás vagy a tabletezés. Egyikükről sem gondolnám, hogy felelőtlen, általában még sincsenek tisztában ezen eszközök hatásaival gyermekükre. Egyszerűen információhiányban vannak. Persze, a felelősség mégis a miénk, szülőké, hogy ezeknek az információknak utánajárjunk ugyanúgy, ahogy azt is megnézzük, mit teszünk eléjük a „tányérra”.

Minek adunk egy 2-3 éves gyermek kezébe okoseszközt? Mit akarunk vele elérni?

Ha megnéz a gyerek egy magyar népmesét még rendben is lenne, de miért kell egy ilyen kicsi gyermeknek a géppel játszania, nyomkodnia?! Szerintem ez teljesen fölösleges. Helyette játsszon a szobában a játékaival, legózzon, vagy kint, a játszótéren szaladgáljon. Tudom, nehéz ez ott, ahol vannak nagyobb testvérek, mert az a szituáció teljesen más kihívás egy szülőnek, hogy hogyan próbáljon meg valamilyen határt szabni. Sokszor az élet is adja, de érettség-függő is, hogy mikor engedjük meg gyermekeinknek az okoseszközök használatát. Amit viszont hangsúlyozni kell, hogy minél kevesebbet. Helyette minél több mozgásra és saját testi tapasztalatra van szükségük a kicsiknek, nem pedig arra, hogy a szobában ezeket az eszközöket bújják óraszámban. Az látszik, hogy a gyerekek végtelenül gyorsan tanulnak, így pillanatok alatt elsajátítják ezek használatát, és nem kell attól félnünk, hogy „lemaradnak”, mit ahogy azt sokan gondolják.

Iskolaérettség hatévesen

Most, az új törvény miatt sokan fordultak hozzánk és kértek vizsgálatot. Ami erősen feltűnik, hogy a legtöbb hozzánk érkező gyermek nem tud nyugodtan ülni, nem tud papíron a ceruzával egy-egy mozdulatsort végigcsinálni. Ezek pedig „vissza fognak ütni” az iskolában, mert képtelenek lesznek négyszer-ötször, esetleg hatszor negyvenöt percet végigülni és -figyelni. Az iskola alapjainak, a tananyag mennyiségének a változásával, az egész hozzáállás változtatásával lehetséges lenne, hogy hatévesen iskolát kezdjenek ezek a gyermekek, de én úgy látom, hogy az iskolarendszer olyan sokat követel egy hatévestől, amit néha még hétévesen sem tudnak teljesíteni. És ha egy pedagógus nem elég rugalmas, akkor sok probléma származhat ebből.

Az egész érési folyamat már onnan indul, hogy a gyermek a kismama hasában, majd a kisgyermek otthon, később a bölcsődében, óvodában milyen ingereket kap. Felkészítik-e arra, hogy neki ülni, figyelni, írni, rajzolni kell. Ha nincs kialakult domináns oldala például, nagyon nehéz írni-olvasni tanítani. A szülők sokat tudnak segíteni és közreműködni ezekben, de a szenzitivitáson van a hangsúly, hogy nem erőszakkal ültetem oda ezekhez a gyereket, hanem puhán teszem oda a gyereknek a feladatot. Ha pedig hárít, akkor annak mindig valamilyen oka van.

Ez egy elképesztően intenzív időszak a saját fejlődésünkben is. Sokszor olyan készségeinket kell elkezdeni használni, amelyekre addig talán sosem volt szükségünk.

Ha a probléma a mozgással kapcsolatos, azzal a szülők könnyebben meg tudnak birkózni, mint amikor viselkedéssel vagy magatartással van gond (figyelemzavar, ADHD, autizmus). Egyre több gyermeket diagnosztizálnak ez utóbbi problémákkal, de több is a tapasztalat, az információ ezekről.

A kapcsolati háló változása és az információdömping

Szülő-csecsemő/kisgyermek konzultációra általában csecsemőkkel érkeznek a szülők. A leggyakoribb okok: sokat sír a baba, nehezen megnyugtatható, keveset alszik vagy sokszor ébred, vagy éppen az étkezéssel küzdenek a szülők. De megkeresnek a két-hároméves kor körüli dackorszak problémájával is, amikor sok gyermek viselkedése olyan nagy kihívást jelent, amivel nem tudnak megbirkózni. De ide tartozik a testvérféltékenység is.

Régebben sokkal erősebb kapcsolati hálóban éltünk, ami miatt ezekre a szolgáltatásokra nem volt akkora szükség – illetve többgenerációs családon belül ezeket megoldották –, nem úgy, mint most. Manapság nagyon sokan csak maguk, a szűk családjukkal élnek a városban, a közeli rokonaik messze vannak tőlük, vidéken laknak. A másik oldalról viszont hatalmas információáradattal kell „megküzdeni”, elsősorban az internet miatt. Rengeteg pro és kontra érvvel szembesülünk, amiben megfelelő rálátás nélkül nehéz eligazodni, megtalálni, hogy mi az én válaszom egy adott problémára.

Amikor megszületik egy baba egy családba, megkezdődik egy izgalmas időszak, átalakulás, változás (anya leszek, apa leszek), minden mozgásban van. Nagy nyitottság és rugalmasság kell ahhoz, hogy ezt a változást végig tudjuk csinálni. Mindig jönnek olyan helyzetek, amikre nincs válaszunk, mert nem tudunk mindenre felkészülni. Van, akinek könnyen megy, hogy kapcsolódjon másokhoz és segítséget kérjen, van, aki magára marad ebben, sokszor a babájával kettesben.

Sok kérdés van, amiben támaszkodni tudunk a védőnői hálózatra, mégis akadnak bizonytalanságaink a gyerekeinkkel kapcsolatban, amelyekre nem egyszerű válaszolni. Van, hogy egy gyerek hoz egy olyan viselkedést, ami gondot okoz. Például az alvása nem olyan, ami a család ritmusához illeszkedik, vagy nehezen megnyugtatható, esetleg nehéz a szoptatás.

Az édesanya minden reakciója visszahat a babára - a terápia folyamata

Amikor megkeresnek minket, mindig feltérképezzük a gyermeket, elbeszélgetünk a szülőkkel, és az adott problémához keressük meg a megfelelő szakembereinket. Gyakran a mozgásfejlesztés és a szülő-csecsemő konzultáció együtt halad, ugyanazon az órán. Megbeszéljük, hogy milyen feladatokat, játékos mozgásokat érdemes otthon csinálni a fejlődéshez, és együtt gondolkodunk a felmerülő problémákról (alvás – nem alvás, nem forog a baba), hogy mi lehet a hátterében, és mit tudunk tenni, hogy jobb legyen. Az édesanya minden reakciója visszahat a babára - így, ha bármi probléma van, fontos a mielőbbi megoldás mindkettőjük számára.

Előfordul, hogy egy anya nem olyan csecsemőt kap, mint akit elképzelt, mert nagyon más a temperamentuma, vagy nem úgy reagál, ahogy ő azt elvárná, szeretné tőle, vagy csak egyszerűen nehéz ráhangolódnia a babára. Ha egy nyugodt szülő kap egy „pörgős” babát, nincs egyszerű helyzetben. Ebben is sokat tudunk segíteni. Van, akivel könnyű erről beszélni és segíteni a megoldásban, de olyan is előfordul, hogy komoly feladat megláttatni a problémát, mert az édesanya nem tud megnyílni vagy belátni azt. Hogy valaki mennyire motivált belülről a változásra, a változtatásra, sok mindentől függ.

A szülői hozzáállás 50%-ban tudja segíteni a kicsi fejlődését

Ha a szülő rá tud hangolódni, és tudja segíteni gyermekét, akkor nagyon jól lehet haladni egy-egy terápiával, gyors és sikeres fejlődést biztosítva ezáltal a kicsi számára. Ha nem, akkor rendszeres konzultációval tudjuk segíteni, hogy jobban meglássa saját gyermekének fejlődését, adott esetben éppen az elakadási pontokat.

Nagyon nagy kihívás a szülőknek az étkezés

Rengeteg kicsi úgy eszik, hogy közben tabletet, televíziót néz. Ha ennek a mozgatórugóját nézem, az az, hogy szeretném, hogy egyen. Nekem, mint anyának vagy apának van egy elképzelésem arról, hogy akkor fejlődik jól a gyermekem, ha azt a tányér ételt megeszi, amit elé teszek. És valóban így eszi meg a legkönnyebben.

Mit veszítek azzal, ha tv-t nézve eszik gyermekem?

Egyrészt nem tanulja meg azt, hogy milyen érzés amikor saját maga a szájába veszi az ételt, megkóstolgatja, megrágja, majd lenyeli a falatot. Felismeri, ahogy lassan megtelik a pocakja és megérzi, hogy milyen, amikor tele lesz. Sok kanál elrepül, tele étellel, amik mind macerássá teszik ezt a helyzetet, mégis, megtanul a gyermek rengeteg mindent: mi van, ha jobbra-balra forgatja a falatot, ha belenyúl a szájába. Csomó izgalmas dolgot felfedez, mindeközben figyeli az édesanyját is, hogy hogyan reagál erre az egész helyzetre. Anyaként van, amikor mosolygunk, máskor az ablakról vakarjuk az ételt mérgesen, mert odakenődött a kanálról, de amíg ezek történnek, nagyon szoros és egymásra figyelő kapcsolatban vagyunk gyermekünkkel. Megtanulja a kisgyerek azt is, hogy hogyan néz ki egy-egy étel, látja, ahogyan szétnyomom a répát vagy a krumplit, majd ő is utánozni próbál. Ahogyan az édesanya eteti a gyermekét, ő is megpróbálja visszaetetni. Lehetséges, hogy a fülébe, orrába sikerül kenni magának és anyának is, de rengeteg tapasztalatot szerez. Izgalmasan alakul, formálódik a baba étkezése és az anyával való kapcsolata is. Előfordulhat, hogy csak a fele megy bele a szájába az ételnek, de így megtanulja azt, hogy ha a keveset eszik, bizony éhes lesz. Ezektől az ingerektől, tapasztalásoktól fosztjuk meg gyermekünket, ha a képernyőt nézi ahelyett, hogy az étkezésre figyelne. Szélsőséges esetekben ugyan, de a későbbiekben ez étkezési problémákat is okozhat. Az egy alapvetően fontos „tudás” ugyanis, hogy érezzem a saját éhségemet és jóllakottságomat, mert ezek mind a belső megtapasztalások fontos elemei.

Az ételek befolyásoló ereje

A kisgyerekek az anyatej miatt is az édes ízt preferálják kezdetben, és csak később fejlődik ki az ízlelésük a többi, sós, keserű, savanyú ízek felé. Ami érdekes, hogy óvodás korban gyakori az étkezési repertoár szűkülése, ami sok szülőt megijeszt, holott ez teljesen normális folyamat. Ilyen esetben kísérletezhetünk az ételekkel, hogy valamit csak magában vagy másba keverve adunk a gyerekeknek. Nem kell aggódnunk, mert ez a beszűkült étkezés iskolás korban újra kinyílik, tágul majd.

Sok szülő megijed akkor is, ha gyermeke nem eszik, amikor kínálja, pedig lehetne próbálkozni egy kicsit később, de ugyanazzal, nem egy teljesen új, másfajta étellel. Nem jó, ha azt szokja meg, hogy mindig azt ehet, amit kér. Fontos tehát, hogy ha a gyerek valamit elutasít, ne rögtön újabb és újabb étellel kínáljuk.

Elképesztő hatása van például a cukornak. Van olyan óvodásunk, aki, ha bemegy a cukrászdába és eszik egy tortaszeletet, vagy valami cukrozott ételt, utána úgy pörög, hogy alig lehet leállítani. Beletelt pár hónapba, amíg a szülővel megértettük, hogy nem kell feltétlen édesség egy kisgyereknek, lehet helyette gyümölcsöt, magot, más rágcsálni valót adni. Meg is volt a hatása, mert igenis hat a gyerekekre, hogy mit esznek.

Minden mindennel összefügg

Van persze olyan, szenzorosan érintett gyermek, aki csak bizonyos állagú, színű ételt hajlandó elfogadni, és amíg nem kezdjük el a terápiát, nem tudunk változást elérni. Amint a gyermeknél kinyílik a világ a mozgásban és a tapasztalásban, akkor hajlandóak másban, adott esetben az étkezésben is nyitni.

Az anamnézis során sok mindenre fény szokott derülni, mit miért csinál, illetve nem csinál egy gyerek. Sok múlik a szülők hozzáállásán, ami nem csak arról szól, hogy valamit rosszul csinálnak, hanem adott esetben éppen arról, hogy milyen jól ráéreznek, hogy gyermeküknek hol van elakadása, nehézsége. És itt jövünk mi a képbe, hogy hogyan tudunk adott problémában segíteni nekik.

Ha a szülő nem látja be, hol van probléma, és mire lenne szükség a fejlődéshez, akkor nagyon nehéz dolgunk van. Éppen ezért mindig több szülőkonzultációt tartunk fejlesztéseink, terápiáink során, főleg, ahol azt érezzük, hogy nehezebb összehangolni az „otthont” és az „itt”-et. De előfordul, hogy az óvoda is nehezen összehangolható a mi munkánkkal, mert nem nézik jó szemmel, ha a gyermek a terápia miatt később érkezik vagy korábban jön el onnan, esetleg hiányzik.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők általában jól látják, ha gyermekük valahol fejlesztésre szorul

Meg tudják érezni a szülők, hogy mi hiányzik gyermeküknél adott korosztályban, mert látják a bölcsődében, az óvodában vagy az iskolában a kortársakkal szembeni összevetésben.

Egy-egy fejlesztés vagy terápia ideje sok mindentől függ

A mozgásfejlesztés esetében az idegrendszer érése miatt, hogy jól lássuk az eredményt, általában egy tanévnyi terápiára van szükség. Szülő-gyermek konzultáció esetén a változásban tudjuk nézni, hogy mire van szükség. Van olyan, amikor három alkalmas találkozás elég a probléma orvoslására, máskor meg egy adott problémával érkeznek a családok, és ahogy beszélgetünk, hozzácsapódnak más kérdések, más igények is.

Nyáry-Hodász Tímea – alapító – gyógypedagógus (szomatopedagógus), mentálhigiénés szakember, DSZIT-terapeuta, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, Pfaffenrot (SzRT)- terapeuta, Dévény-terapeuta

Bóné Magdolna – logopédus, szomatopedagógus, pszichológus, Ayres-terapeuta, Integrált Kifejezés- és Táncterapeuta jelölt, Család- és Párterapeuta jelölt,

Vörös Andrea - szociális munkás, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens