Szakértő elárulja, miért viselkednek rosszabbul a gyerekek az anyukájuk jelenlétében
Biztosan ismerős neked is a helyzet, amikor a gyerek az óvodában, közösségben példásan viselkedik, illemtudó, barátságos, betartja a szabályokat, otthon pedig szinte kifordul önmagából, és mintha nem is ugyanarról a gyerekről áradozna időnként az óvó néni.
Nicola Schmidt német gyermeknevelési szakértő, tudományos újságíró, bestseller szerző, a szülőktől előadásokon kapott leggyakoribb kérdéseket gyűjti össze „artgerecht” című sorozatában, egyik kötetében (lásd lent) erre a hétköznapi nevelési dilemmára keresi a választ.
Egy tipikus szülői kérdés:
Miért működik sok minden (elalvás, zöldségevés, osztozkodás) jobban, ha én nem vagyok jelen? Például más felnőtteknél, kispajtások családjainál vagy az óvodában?
Ez így normális
A szakember a következőket válaszolja erre: "Vegye ezt bóknak! Az anyuka az elsődleges gondviselő a gyermek életben. Az anyánál a gyerekek sok mindent megengednek magunknak, amit másoknál nem. Az öt éves lányom ezt jobban megértette velem, mint bármilyen tudományos kutatás valaha:
„Anya, veled egyszerűen biztonságban érzem magam, a többieknél nem akarok nyafogni, mert félek, de te... te anya vagy! És valahol nyafognom kell! ”
Ennél pontosabban nem is lehetne megragadni a lényeget. Vagyis: az elsődleges kötődési személy társaságában (anya) a gyerekek sok mindent „kiadnak magukból”, amit máshol nem mernek. Mert máshol ugyanehhez a gőzkiengedéshez (düh, ellenkezés, stb.) több időre lenne szükségük.
Felnőttként is tapasztaljuk, hogy azoknál az embereknél, akikkel szorosabb a kapcsolatunk, azok társaságában hajlamosabbak vagyunk elengedni magunkat, míg másoknál fegyelmezettebben viselkedünk. A gyerekeknél ez pontosan ugyanígy működik. Egy április 1-jei tréfaként az interneten egyszer azt olvastam: "Bizonyítható, hogy a gyerekek anyjuknál 800-szor rosszabbul viselkednek, mint másoknál". Én erre a marhaságra majdnem felültem, pedig ez egy nyilvánvaló hülyeség, mégis kitűnően megragadja a lényeget.
Nem nevelési hiba, nem nevelési siker
Ehhez két érdekes szempont kapcsolódik. Először is, más gondozó személyek más viszonyt alakítanak ki a gyermekkel, más példát mutatnak nekik, más szabályokat tartatnak be velük, mint anyaként mi magunk. Másrészt sok minden könnyebb lehet csoportban: a kisgyerekek például változatosabban étkeznek, ha más kisgyermekek is ott ülnek körülöttük, már csak azzal is, hogy látják egymást; vagy könnyebben elalszanak délután az óvodai csoportszobában, mint otthon.
Sokszor az apák ezt tévesen úgy látják, hogy ők egyszerűen jobban „kezelik” a helyzetet, mint az anyák. „Nálam nem csinál ilyen jelenetet! Az elejétől fogva megmondtam, hogy nálam ez tilos!” Ezzel az apukák meg vannak arról győződve (tévesen), hogy ez az ő érdemük. Pedig nem!
Tudniillik a legszűkebb körben, főképpen az elsődleges kötődési személynél a gyermek könnyebben elengedi magát, felszabadul, határt feszeget, sokkal inkább „gyerek” maradhat, kevésbé akar megfelelni, mint nem az anyánál/elsődleges kötődési személynél.
A gyerekek másokkal igyekeznek együttműködni, miközben egy kicsit bizonytalanok abban, hogy mit szabad és mit nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek vagy nem bíznak meg más hozzájuk közel álló személyben. De szinte minden gyermeknek van egy vagy két "szövetségese", aki mellett teljesen önmaga lehet.
Ezért nálunk, anyáknál a kisgyerekek nyafogósabbak, nyűgösebbek, válogatósabbak, finnyásabbak, pimaszabbak, hangosabbak, virgoncabbak... és ez egy ajándék.
Szülői kudarc, ha gyermekünk rosszul viselkedik?
Nem. Éppen ellenkezőleg. Egy gyermek-pszichoterapeuta egyszer így magyarázta nekem:
„Ha a gyermeked máshol jól viselkedik, otthon viszont rosszul, akkor mindent jól csináltál. Ha ez fordítva lenne, akkor kellene elgondolkodnod.”
Mit tegyünk tehát?
Tisztázzunk egyet: ha egy gyermek „rosszul viselkedik” velünk, az nem a kudarc jele, hanem ajándék, mert biztosak lehetünk abban, hogy teljesen megbízik bennünk. Maradjunk tehát továbbra is szeretetteljesek, türelmesek és határozottak, és örüljünk a kedves visszajelzéseknek, amelyeket másoktól kapunk a gyermekünkről.
