"Ovit, sulit kezd a gyerekem!" – Kavargó érzések a szülőben a tanévkezdet körül
Évkezdés óvodában, iskolában
Eltérő lehet, hogyan viseljük kisgyerekes szülőként a tanévkezdés időszakát, egyszerre várjuk, és egyszerre tartunk az új életszakasztól. Az óvoda és iskolakezdés ismeretlen kihívások elé állítja az egész családot, és mindenképpen új megoldásokat, együttműködést, alkalmazkodást kíván. Horváth Magdolna család- és párterapeuta, mediátor tippjei szülőknek.
Óvodát kezd a gyerek – mi változik?
Az óvodába járás beszoktatással kezdődik.
Megható, egyben izgalmas pillanat, mikor először tölt hosszabb időt gyermekünk az otthontól, szülőktől, családtól távol. Szeparációs szorongással jár, a gyerekek nehezen viselik az elválást a szülőktől (a szülőknek is a gyermeküktől), különösen a 2,5-4 éves kor között, amikor az érzelmi kötődés nagyon erős. Eltérő lehet, hogyan viselik a gyerekek és a szülők ezt az időszakot.
Ráadásul általában egybeesik az anya újra induló munkakezdésével. Anya és gyermeke egyszerre lép ki a család zártabb, biztonságosabb világából, új kihívások elé nézve. Mindketten várhatják, és tarthatnak is ettől az új életszakasztól.
Ez az időszak is a normatív krízisek közé tartozó állapot, ami fejlődést hoz el a család és a gyerek életében egyaránt, ugyanakkor sok konfliktussal jár, új megoldásokat, együttműködést, alkalmazkodást kíván, amíg a családi rendszer megtalálja az új egyensúlyt.
Átalakul a napi rutin
Időre kell eljutni a munkahelyekre, oktatási intézményekbe. A reggeli készülődésnél nagyon átgondolt, tudatos cselekvések sorozatára van szükség, ahol mindenkinek tudnia kell a szerepét, feladatát. Ki, hova, hányra megy, ki visz-hoz kit? Mit kell becsomagolni, számon tartani, mit kell befizetni?
De ezek csak a praktikus dolgok.
Sok várakozás, izgalom, de egyben félelem, szorongás is társulhat ehhez az időszakhoz. Az anya tarthat attól, sikeresen fel tudja-e venni a fonalat a munkahelyén, nem esett-e ki a gyakorlatból, nem kopott-e el az elméleti tudása. Visszavárják-e a munkahelyén, megállja-e a helyét, meg tud-e felelni a követelményeknek ott is, és otthon is egyszerre. Nem károsodik-e a szülői szerepe?
A gyermeknek pedig, közösségbe kerülve, további szociális készségek fejlődésére van szükség. Betagozódni egy ismeretlen gyermekközösségbe, új szabályokhoz alkalmazkodni, a családtagokon kívül elfogadni más felnőtt irányítását, gondoskodását.
Az első próbatétele a családi hatásoknak, nevelésnek. Sok szülő érzi úgy, hogy most ő is „vizsgázik”. Meg fogja-e állni a helyét csemetéjük az új helyzetben?
Mennyire alakult ki a gyermekünk biztonságérzete, érzelmi stabilitása? Mekkora a bizalma önmagával és a környezetével, külvilággal kapcsolatban? Kialakult-e a korának megfelelő önállósága, kíváncsi-e a világra, vagy tart az ismeretlentől?
Ezek a tulajdonságok születéstől fogva formálódnak. Ha korábban is sokfelé vitték a szülők gyermeküket, pozitívan alakultak kapcsolatai rokonokkal, ismerősökkel, kortársakkal, ezek jó élményekkel párosultak, várhatóan könnyebben fogja megtalálni a helyét az új közösségben is.
A biztonságos kötődés, a megfelelő családi háttér és a kiszámítható rutin jó alap lehet az új helyzethez való alkalmazkodáshoz.
Iskolát kezd a gyerek – mi változik?
Az első osztály még nagyobb változást hozhat. Újfajta elvárások-teljesítmény-nyomás, megfelelés, nehezedhet a gyermekre. A szülőknek érdemes átgondolniuk, hogy állnak hozzá mindezekhez, milyen családi elvárásokkal találkoztak gyermekkorukban, és ezek hogyan hatott rájuk. Mi segítette őket abban, hogy jól érezzék magukat az iskolában és eredményesen vegyék az akadályokat, és mi gátolta őket? Mitől szorongtak és mi inspirálta őket?
A közösségi élmények, az osztálytársak és a pedagógusok visszajelzései, az iskolában átélt sikerek és kudarcok nagymértékben befolyásolják a gyermek önmagáról alkotott képét.
Itt is szükség és lehetőség van a szociális készségek fejlődésére: a közösségbe való beilleszkedés, a konfliktuskezelés, az együttműködés kialakulásának folyamata tovább épül a mindennapi helyzetek által.
Szülők új élethelyzetben – mire ügyelj?
A szülők oldaláról is sok izgalom és aggódás jellemzi ezt az időszakot.
Aggódhatnák, hogyan boldogul gyermekük az új életszakaszában.
Büszkék lehetnek, hogy iskolás a gyermekük, emellett átélhetik a kontrollvesztés érzését, ami bizonytalansággal, néha bűntudattal is járhat.
Feloldhatják ezeket a rossz érzéseket az új szülői szerepek: a tanulás segítése, a biztonságos háttér biztosítása.
A párkapcsolati, családi dinamikában is változások indulnak el az új életszakasz következtében.
A mindennapi rutin megváltozik, gyakoriak lehetnek a reggeli feszültségek. A logisztika kialakítása mentén, a gyerekek időnkénti betegsége következtében mélyebb konfliktusok, rejtett rivalizálás is felelevenedhet. Kinek fontosabb a munkája? Ki maradjon otthon a beteg gyerekkel? Kinek kell pontosan beérni a munkahelyre, ki nem hiányozhat? Ki a sikeresebb?
Előfordulhat, hogy a családfő úgy érzi, meginog stabil pozíciója: már nemcsak ő az, aki eltartja a családot (ami persze megkönnyebbüléssel is járhat) feleségének/párjának már nemcsak a családról, és róla való gondoskodás a fő feladata. Nem biztos, hogy minden nap várja haza vacsorával, figyelemmel-sőt az is lehet, hogy később ér haza, vagy utaznia kell, így az apára hárulhat a háztartás nagy része. Féltékenység is felütheti a fejét, amikor a feleség visszatér a munka világába, amikor a hosszú bezártság után a karrierépítés, a munkahelyi kapcsolatok kerülhetnek nála előtérbe, vagy akár sikeresebbé is válhat szakmai, vagy anyagi téren.
A konfliktusok megfelelő kezelése, megbeszélése, lehetőséget adhat a valódi érzések, fájdalmak, kétségek kimondására, megnyugtató feloldására.
Emellett sok segítséget nyújthatnak a nagyszülők ebben a helyzetben, ha van rá módjuk, tehermentesítve a szülőket:
- hogy jusson idejük magukra és egymásra is
- a különórákra való szállításban
- betegségek alatti gondoskodásban
- a tanulás támogatásában
- a háztartásban való besegítésben
A testvérek közötti féltékenység is fellángolhat, ha eltolódik a figyelem az iskolába járó gyerek felé, ugyanakkor az intézménybe kerülő gyerek is irigykedhet kistesójára, ha ő esetleg még otthon élvezheti az anya és a családi fészek biztonságos melegét…
Gyakran teszik fel a kérdést az aggódó szülök: „Honnan tudjuk meg, hogyan érzi magát a gyerekünk az óvodában, iskolában?”
A gyerekek csak részben fejezik ki közvetlenül az érzéseiket. Szerencsére ebben a korban már a szülő jól el tud igazodni gyermeke nonverbális jelzésein. Ha vidámnak látjuk, szívesen megy az intézménybe, önfeledten játszik, barátságokat köt, arra utalnak, hogy megfelelően alakulnak a dolgok. Amellett a pedagógusokkal való kapcsolattartás, a nyílt napok látogatása, osztálytársak megismerése, meghívása is hozzájárulhat a pontosabb kép kialakításához. Kicsiknél a bábozás, rajzolás, bizonyos mese, történet gyakori ismétlésének kérése is segíthet az eligazodásban, hogy mi foglalkoztatja leginkább a gyermekünket.
Ebben az időszakban is nagyon fontos az előkészítés, a kérdések megválaszolása, de elsősorban az, hogy bízzunk abban, hogy amit „belepakoltunk” a gyermekünkbe eddig – (szeretetből, bizalomból, figyelemből, jó mintákból) –, működni fog benne az új helyzetben is.
