Milyen hatással van a testvéri sorrend az életre nézve?
A születési sorrend hatását több mint 2000 tanulmány vizsgálta már. A tanulmányok arra jutottak, hogy a sorrendből fakadó különbségek nem csak a gyermekkorban játszanak szerepet, hanem akár az egész életre is kihatással lehetnek. Vegyük sorba, hogy milyen kihívások várnak az első-, a másodszülöttre, illetve a többi testvérre a "sorban".
Elsőszülöttek
Az általános sztereotípia szerint a legidősebb gyermek okosabb, felelősségteljesebb és sikeresebb, mint a testvérei.
Az elsőszülött kezdetben a szülők osztatlan figyelmét élvezi. Minden energia az elsőszülött gyermekre összpontosul, minden elvárás és remény a jövőre vonatkozóan ehhez a fiúhoz vagy lányhoz kötődik. A tanulmányok azt mutatják, hogy az elsőszülött gyermekek általában úgy biztosítják be maguknak a szüleik figyelmét, hogy internalizálják és teljesítik a szülői elvárásokat.
„Sőt, inkább tekintik magukat X fiának vagy Y lányának, mint a testvéreknek” – mondja Harald Euler pszichológus, aki a bochumi Ruhr Egyetemen a családi kapcsolatokat kutatja. Már korán megmutatják a szüleiknek, hogy megbízhatóak és képesek felelősséget vállalni. Például azzal, hogy vigyáznak a kisebb testvéreikre. Ann Minnett, a Texasi Egyetem pszichológusának általános tapasztalata szintén ez: az elsőszülöttek szívesen irányítják, dicsérik és tanítgatják a testvéreiket.
Mivel az elsőszülöttek nagyon kötődnek a szüleikhez, gyakran átveszik azok értékrendjét. Ha a szülők konzervatívak, akkor az elsőszülött általában szintén az lesz. Ezek az elsőszülött testvérek nagyobb valószínűséggel tisztelik a tekintélyt, mint a később születettek, függetlenül attól, hogy szülőkről, tanárokról, főnökökről vagy az államról van-e szó. Az elsőszülöttek jobban követik a társadalmi konvenciókat, és általában szorgalmasak és céltudatosak.
A rostocki Max Planck Demográfiai Kutatóintézet nemrégiben készült tanulmánya szerint az elsőszülöttek nagyobb valószínűséggel érnek el magasabb iskolai végzettséget, és nagyobb eséllyel lesznek mérnökök vagy orvosok. Szintén nagyobb valószínűséggel dolgoznak kutatói vagy vezetői pozícióban, és általában többet keresnek, mint fiatalabb testvéreik. Amint azt Frank Sulloway pszichológus, a berkeley-i Kaliforniai Egyetem munkatársa elemzései mutatják: az elsőszülöttek jelentősen felülreprezentáltak például az űrhajósok és a Nobel-díjasok között.
Tehát igaz: a legidősebb testvérek általában felelősségteljesebbek és sikeresebbek. De nem okosabbak. Egyes tanulmányok tanúsítják, hogy az elsőszülött gyermekek intelligenciahányadosa valamivel magasabb, mint a fiatalabb testvéreiké. Átlagosan minden idősebb testvérnek egy IQ-pontnyi előnye van a fiatalabbal szemben.
Ha a legidősebb testvér okosabbnak is tűnik a többieknél, az azért lehetséges, mert a szülők jobban motiválják őket, mint a "kicsiket".
Másodszülöttek
A másodszülött testvérekről meglepően kevés kutatás született. Ennek egyik oka az, hogy a családok sokáig nagyok voltak, és a kétgyermekes családok inkább a kivételek közé tartoztak.
Két gyermek esetén a kisebbik gyermek általában lazább környezetben nő fel, mert a szülők addigra tapasztaltabbak és sokszor kevésbé szigorúak. Jellemző rájuk, hogy gyakran rugalmasabbak, kreatívabbak, és néha „versengőbbek”, hogy utolérjék vagy túlszárnyalják a nagyobb testvért.
Sok kétgyermekes szülő dilemmája a testvérféltékenység. De vajon honnan ered a jellemző féltékenység, amely a család dinamikájába is bekúszik, különösen, ha csak két testvérről van szó. A tanulmányok azt mutatják, hogy az ok a két testvér közötti, gyakran kis korkülönbségből fakad. Minél kisebb a korkülönbség közöttük, annál nagyobb az igényük, hogy megtalálják a saját terepüket, amelyet a másik nem foglal el.
Szendvicsgyerekek
Sok tudós kutatta a középső testvéreket, az úgynevezett szendvicsgyerekeket. Ezeket a gyerekeket, akiknek legalább egy idősebb és egy fiatalabb testvérük van, visszahúzódónak és nehéz természetűnek tartják. Ez azonban puszta városi legenda. Az egyetlen dolog, ami nehézségeket okoz, az az, hogy a testvérek közül ők kapják a legkevesebb figyelmet. Ahogy Frank Sulloway hangsúlyozza: ez nem az igazságtalan szülők miatt van, hanem a biológiai szabályok következménye.
Míg az elsőszülöttnek és a legkisebbnek egy komplett időszak jut magára, addig a szendvicsgyerekeknek mindig osztozniuk kell valakivel. Amikor az erőforrások szűkössé válnak, a szülők is hajlamosak arra, hogy többet fektessenek a legidősebb, egyúttal hamarosan önállóvá váló gyermekbe, vagy a legfiatalabb, egyúttal legérzékenyebb gyermekbe. A középső gyermekek számára különösen nehéz fenntartani a szülők figyelmét.
"A szendvicsgyerekek gyakran úgy reagálnak erre a különleges helyzetre, hogy gyorsan önállósodnak. Elszakadnak a családtól, és nagyobb valószínűséggel fordulnak a barátokhoz, ha segítségre van szükségük" – magyarázza Sulloway. A testvérek közül ők látogatják a legkevésbé a szüleiket felnőttként, és a legtávolabb élnek tőlük.
A pszichológus azt is megvizsgálta, hogy a szendvicsgyerekek milyen társadalmi szerepet játszanak. Ők különösen alkalmasak olyan feladatkörökbe, amelyek tárgyalási és konfliktuskezelő képességet igényelnek: gyakran lesznek politikusok, diplomaták, reformerek és közvetítők. A Missouri Western State University Joy Wilson által vezetett kutatócsoportja szintén a szendvicsgyerekeket kutatta, tanulmányuk szerint: ezek a gyerekek függetlenek, humorosak, diplomatikusak és lazák. Ugyanakkor – írja Wilson – jobban magukban tartják az érzéseiket, mint a többi testvér.
Legutolsó gyerek
A szülői fészekből utoljára kirepülők az előítélet szerint elkényeztetettek, lusták és függők. „Elkényeztetettek, ez igaz” – mondja Euler evolúciós pszichológus. "Elkényeztetettek abban az értelemben, hogy elárasztják őket szeretettel. De ez önmagában nem rossz dolog, sőt, tulajdonképpen egész jó". A szülők tudják, hogy az utolsó gyermekről van szó, akit az életükben utoljára nevelhetnek. A legkisebbek ezért elnézőbbek, és nagyobb szabadságot kapnak, hogy megtalálják a saját útjukat, mint idősebb testvéreik.
Ez nem feltétlenül jelent kisebb nyomást, hiszen a saját utat megtalálni nehezebb, ha az idősebb testvérek már bizonyos tulajdonságokat, hobbikat vagy szakmákat magukénak vallanak. "Tényleg el akarsz kezdeni zongorázni, amikor az idősebb bátyád már szinte zseni?"
Ezek a körülmények azt jelentik, hogy a legkisebbeknek rendhagyóbb az életrajzuk, és az idősebb testvérekhez képest nagyobb valószínűséggel választanak később kreatív szakmákat: nagyobb eséllyel dolgoznak az újságírásban vagy a művészetekben.
Minél kisebb a korkülönbség az idősebb testvérekhez képest, annál erősebb a rivalizálás, és annál drasztikusabban térnek el a testvérek tulajdonságai, érdeklődési köre és életútja.
Az utolsó gyerekek nagy szeretetben nőnek fel, ugyanakkor annyira szabadnak érzik magukat, hogy bátran megkérdőjelezik a szüleik és így az elsőszülöttek értékrendjét sem. Ha a szülők liberálisak, az utolsó gyerek lehet, hogy konzervatív lesz, vagy fordítva. A tanulmányok azt mutatják, hogy a legkisebb testvérek vállalnak leginkább kockázatot, lázadnak a bevett szabályok ellen, és szeretnek merőben új dolgokat kipróbálni. Többet kockáztatnak, mint az idősebb testvéreik, nyitottabbak az ötletekre, és szeretik megkérdőjelezni a tekintélyt. Frank Sulloway, aki a történelemben betöltött szerepüket is vizsgálta, azt mondja, hogy a legkisebb gyerekek indították el vagy vezették a legtöbb politikai és tudományos forradalmat.
Forrás: a Welt cikke nyomán
