Van, ahol lasszóval, máshol gekkóval

 Szinte mindenkinek vannak lógós történetei, még a legjobb családban is kering egy-egy anekdota akár a szülők vagy a nagybácsik iskolakerülős kalandjairól. Hadd meséljek el mindjárt egy személyes történetet. Apám és az öccse sok-sok közös kalandot valósítottak meg, de az egyik kedvencük éppen egy lógás története.

Szóval megtörtént. Mert végül apám is belement. Aznap nem mentek el az óvodába. Egyszerre megcsapta őket a szabadság szele. Minek bemenni, hiszen annyi tér van idekinn? Fogták magukat és elmentek a játszótérre. Érezték ők is, hogy ez erős, hogy ennek lesz következménye. Főleg apám, aki akkor már „érett” nagycsoportos volt. Tudta, hogy ezt nem kéne, de azért kimaradni sem akart. És játszottak. Csak ők, a homokozó és a korlátlan szabadság. Szép idő is volt. De az óvó néni figyelt. Sőt. Ami ennél is rosszabb, telefonált. Gyűltek a sötét fellegek. És az idősebb nővér felvette. De ő sem tudott arra válaszolni, hogy merre járhatnak a fiúk…

Persze hamar meglettek, nem voltak nagyon taktikusak, egy környékbeli játszótéren találtak rájuk. És azután otthon várta őket a – ahogyan ők szokták mondani – megérdemelt pofon az idősebb nővértől. Ez a történet mindmáig elmaradhatatlan része a családi összejöveteleknek, minden fél kicsit másképp meséli el, de a dolog bennünk, a gyermekeikben is, mint egy képsorozat vagy egy régi film képkockái úgy él tovább.

A gyereknek csínytevés, a szülőnek szabálysértés

Mint ahogy arról már korábban is beszámoltunk a Kölökneten, 2010 szeptemberétől törvényi erővel és újult lendülettel igyekeznek gátat szabni az igazolatlan hiányzásoknak. A törvénymódosítás előtt is intézkednie kellett az iskolának már az első igazolatlan óránál is, és a szülő, majd az önkormányzat és a gyermekjóléti szolgálat értesítése is előírás volt, ahogyan szaporodtak a hiányzások. Tudunk arról is, hogy gyakran került sor pénzbüntetés kiszabására is lógás miatt, ami az önkormányzat szabálysértési osztályának korábban is jogában állt. Az előző tanévtől érvényes törvénymódosítás újdonsága abban áll, hogy az ún. iskoláztatási támogatást (ez a családi pótlék új neve) automatikusan felfüggesztik, a hátrányos helyzetű diákok esetében pedig természetbeni juttatássá változtatják, és legkorábban három hónap elteltével állítják vissza, ha közben a tanuló egyetlen órát sem mulasztott – igazolatlanul.  

De miért lóg egy gyerek?

Szakemberek szerint eltérő okok állhatnak a lógás mögött. Az elhanyagoló család, a nem megfelelő iskolai környezet, személyes okok, kalandkeresés, vérmérséklet, és így tovább.  Minden esetre a döntő felelősség a szülőé, az iskolát – jogilag – csak akkor terheli, ha odabenn történik valami, vagy, ha napközben lép le a diák. Vajon mikor lehet hatásos a 12-23 ezer forint közötti havi juttatás megvonása, illetve természetbeni juttatásra fordítása? A tehetősebb családoknál talán egyáltalán nem az. Pedig lógás ott is előfordul. De mi a helyzet a szegényekkel, a hátrányos helyzetűekkel? Vajon javul-e szülő és gyermeke kapcsolata, meg tudja-e győzni, hogy most már tényleg be kell járnia, mindössze attól, hogy a juttatást megvonhatják a családtól? (A kérdés nem pusztán elméleti, a későbbiekben olvashatnak majd egy erről szóló kutatás eredményeiről itt a Kölökneten.)

A másik oldalon viszont a kérdés az, hogy mit is tehet egy iskola azért, hogy az olykor inkább ösztönösebb, semmint szabálykövető gyerekek és fiatalok szívből-kedvből látogassák az iskolát, nap mint nap. Hogyan lehet az olyan hely, ahol érdemes ott lenni? Mekkora az a felelősség, ami az iskolát terheli a hiányzások mérséklésében?

Egy finn példa

Helsinki egyik külvárosában, ahol a munkanélküliség, a droghasználat és az alkoholfogyasztás nehézségei mellett a bevándorlók és finnek közötti feszültségek is lecsapódnak,meglátogattunk egy iskolát. 13-16 éves diákok jártak oda, közel négyszázan.

Ebben az iskolában fontos elv az integrált nevelés, azaz a sajátos nevelési igényű tanulók és az úgymond átlagos fiatalok együttnevelése. Ugyanakkor nem hisznek az átlagosban, inkább úgy tekintenek diákjaikra, mint különböző egyéniségekre, akiknek ugyanakkor egyenlő színvonalú és teljesen azonos tananyagra épülő oktatást kell nyújtani. Működik néhány speciális osztály is, azoknak a gyerekeknek, akik szakértők szerint nem integrálhatóak, de ami fontos, számukra is azonos az oktatás tartalma és ugyanolyan tanárok foglalkoznak velük, mint a többiekkel, csupán alacsonyabb az osztálylétszám, így még nagyobb egyéni figyelem jut rájuk. A tanárok mellett egyéb segítők – pedagógiai asszisztens, szociális munkás, pszichológus – is részt vesznek az iskolai munkában.

Az épületbe belépve egy 300 négyzetméteres üvegház és annak egzotikus lakói fogadják a látogatót. Az iskolai egyik fontos értékrendi eleme a közösségformálás, amit a felelősségvállalás erősítésével képzelnek el. Az üvegházban élő, több mint száz hobbi-, és egzotikus állat közül az osztályfőnökök által kiválasztott „problémás” gyerekek elvállalhatják egynek a gondozását. Ez a kis élőlény innentől csakis az ő felelősségük, akkor marad életben, ha gondozzák, etetik, rendszeresen látogatják. Mivel ezt a feladatot sem a tanárok, sem az asszisztens nem vállalja át, a gekkók élete múlhat azon, hogy járnak-e rendszeresen iskolába a kis gazdik.

Persze azért Finnországban sem minden tökéletesen idilli, a gekkó-program mellett az ajtókat is zárva tartják, hogy aki már egyszer bejött a reggeli etetésre, az a tanítási idő végéig maradjon is bent az iskolában.